Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ vözletiink is tele volt tisztelettel és őszinte szeretettel. Isten áldja meg az Ő hü öreg szolgáját minden földi jóval, jutalmazza meg a hiiség koronájával odafenn. Sok szép beszédet hallottunk Toledóban Dr. Ujlaky ünnepségén, de a legszebb volt látni a könnytől csillogó szemeket és örömtől sugárzó arcokat. Nagyon szép gesztus volt, kedves Egyházkerület és toledói nép! Önmagukat is megtisztelték. Sok-sok áldás. Borshy Kereskes György nyugdíjban 1965. április elsején Borshy Kerekes György az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke nyugdíjba ment 28 évi hűséges szolgálat után. Nagyon sokat tudnánk Írni róla, munkáiról, sokoldalú egyéniségéről. Sok volna elmondani, hogy mi épült elnöksége alatt, mit alkotott, mint titkár, lehetne Írni róla, mint Íróról, költőről, műfordítóról, újságíróról. Kedves volna feleleveníteni a Magyar Egyház szerkesztői korát, esperességét. Amerikai magyar életünkben vannak emberek, akik túlnőttek felekezetűk falán, mindannyiunk fölé emelkedtek és végül az egész amerikai magyarságé lettek. Egyszer talán mi is leszünk olyan nagyok, mint mások és elmondjuk, hogy ki volt ő nékünk. Az Ujlaky ünnepségen elszállt egy mondat, ami engem igen szivén ütött. Dr. Ujlaky Ferenc mondotta, hogy “a nyugdíjba ment öreg szolga igen árva tud lenni”. A távozó öreg szolgának üzeni az egyik szolga, hogy szeretjük, tiszteljük és Isten gazdag áldását kérjük életére, hitvese életére és nem felejtjük. Ez szól minden öreg megfáradt szolgának. Borshy Kerekes György Hollywoodban telepedett le és ottani egyházunk tagja. Sokáig élvezze a megérdemelt pihenést. Rőczey Barnabás lelkészszentelése Odahaza már egy néhány év elszállt fejünk felett, amikor a kerületi gyűlésre behívtak felszentelésre. Bevittük feleségünket, esetleg nagyobb gyermekünket, véletlenségből néha egy-egy gondnok meglátta papja szentelését. E sorok Íróját 1941-ben szentelték fel 150 lelkésztársával. Most Roeblingen egyetlen egy ifjú lelkipásztort szenteltünk fel, de végtelen kedvessé tette ezt a jelentős eseményt az, hogy az egész gyülekezet ott volt a szentelésen. Együtt érezték a felelősséget, ami pásztoruk vállára nehezedik. Egy kedves kis gyülekezet imádsága mennyire emeli a lelkészt és mennyire kell érezni mindannyiunknak, hogy milyen szent szolgálatot vállaltunk! A Szentlélek Isten szentelje fel halálig tartó szolgálatra az ifjú szolgát. Nagy Lajos Bertalan Imre new brunswicki lelkészt gyülekezete jubileumi bankettel lepte meg lelkészi kibocsáttatásának 25 éves fordulóján. CSORDÁS GÁBOR NEW YORKI ESPERES KÖZGYŰLÉSI JELENTÉSÉBŐL . . . (MÁJUS 16, NEW YORK) Most, amikor az Amerikai Magyar Református Egyház new yorki egyházmegyéjének hatodik évi közgyűlésére közelről-távolról egybegyültünk, világunk felett újra sötét felhők gyülekeznek. A kommunista imperializmus a földkerekség hol egyik, hol másik pontján gyújt tüzeket és tesz kísérleteket újabb hódításra. Látni akarja, hogy elaludt-e a szabad világ lelkiismerete? Megfásult-e végre az állandó védekezésben? A Gondviselés különös ajándéka, hogy ezekben a történelmi időkben olyan elnök áll az Amerikai Egyesült Államok élén, aki elődeinéll sokkal világosabban látja az imperialista kommunizmus szándékait és sokkal határozottabban állítja meg annak térhóditó törekvéseit. Mi, magyarok, tudjuk azt, hogy mi a háború. Nem kérünk belőle. Mi is békére vágyunk. De tudjuk azt is, mert 1956 októbere megtanított reá bennünket, hogy a béke egyetlen útja az, hogy a Nyugat határozott marad, meg nem alkuvó és erős. Elnökünkkel együtt valljuk, hogy az agresszióval szemben tanúsított gyengeség csak növeli a zsarnok étvágyát és egyedül a határozott, bátor helytállás szünteti meg a háborús veszedelmet és teremt békességet. Ezekben a történelmi, nehéz időkben különösen szükség van arra, hogy az anyaszentegyház valóban egyház legyen és maradjon. Isten Igéjének a világosságával tárja jel mindenütt a bűnt; az ördöggel ne cimborái jón, a gonoszt sohase mondja jónak, de hirdesse az erkölcsi világrend diadalát; ne hódoljon be, szirénhangokra ne hallgasson; ne adja fel Isten népének egy jobb világba vetett reménységét, az igene igen legyen és a neme nem. Amerikai Magyar Református Egyházunk igy igyekezett szolgálni a közelmúltban és igy szolgál ezután is. HARMINC ÉVVEL EZELŐTT 1935-ben halt meg Nyíri Jánosné született Balázs Eszter Leechburg, Penna.-ban, 82 éves korában. Anyák Napja múltán is hogy miért emlékezünk meg róla, hadd szólaljon meg a Magyar Egyház akkori számának idézete: “Nem viselt történelmi nevet . . . Gazdag sem volt. Amikor annyi ezrekkel együtt őt is áthajtotta az élet parancsa, csak a rajtavaló volt az övé. Napszámoskodott. Főzni, mosni, súrolni járt. Gyermeke nem volt, s olyan egyedül állt mint a megszedett tőke. Nagybányán született és férjével a Borsod megyei Ernődről vándorolt ki Leechburgba. . . . Hivő asszony volt. Az egyházhoz való tartozást nem nyűgnek tekintette, hanem kiváltságnak . . .” Férje halála után 1930-ban, a depressziós évek elején, megérezvén, hogy az ő napja is előbb vagy utóbb lehanyatlik, elrendezte élete munkájának a gyümölcsét, és végrendeletében úgy rendelkezett, hogy vagyonát, az öt házat, akkor $14,000 értékben a Leechburg-i egyháznak adja. Később ezt a “páratlanul álló jócselekedetét megtetézte azzal, hogy egyházának újabb négyezer dollár készpénzt hagyott.” Meghatva beszélte el egy alkalommal Daróczy Sándor lelkipásztornak: “Engem senki se beszélt rá, nekem senki se mondta, hogy mit tegyek. A Lélek diktálta. Semmi nélkül jöttem a világra és semmi nélkül távozom innen el. Az én Istenem megáldott engem . . . Tehettem volna-é mást, minthogy odaadjam az én magyar református anyaszentegyházamnak?” Legyen az emléke áldott!
