Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ HOL TARTSAM A BIBLIÁMAT? Olvasandó: Királyok II. Könyve 22:8 Ezékiel 3:1-3 Apostolok Cselekedetei 8:30-31 Jeremiás 31:33 Szeretek körülnézni a házban, ha látogatni megyek és megfigyelni, hol tartják az emberek a Bibliájukat. Mert a Biblia sokféle helyen lehet: asztalon, polcon, fiókban, éjjeliszekrény tetején, zongora tetején, De heverhet is valahol, beporosodva és elfelejtve. Helye attól is függ, hogy mekkora. A szép, nagy, képes Bibliák általában a legszebb szobába, a díszhelyre vannak téve. Ezeket nem igen mozgatják, nem viszik ide-oda. A kis Bibliák viszont a zsebben is elférnek és néha ott is felejtödnek. Az ilyen kis Bibliák mindig érdekeltek és valahányszor könyvesboltba tévedek, mindig körülnézek, van-e kisalaku teljes Biblia, olyan kicsi, hogy a zsebemben kényelmesen elférjen. Még eddig nem voltam olyan szerencsés, hogy ilyet találjak. Annál jobban meg voltam lepve, mikor nemrég arról olvastam, hogy feltaláltak egy olyan kicsinyítő eljárást, melynek segítségével az egész Bibliát, annak mind a 66 könyvét, azaz magyar fordításában mintegy 1060 oldalt rá tudnak nyomtatni egyetlen bélyegre. Na, ez bizony a pénztárcámban is elférne kényelmesen, csak az a baj, hogy külön készülék is kell hozzá, hogy az apró betűket az olvashatóságig visszanagyitsa. A modern nyomdatechnika, könyvtár- és levéltártudomány tehát máris megadta a maga válaszát a fenti kérdésre. Hol tartsam a Bibliámat? Nyomassam rá egy bélyegre! A Biblia lapjain azonban még ennél is érdekesebbeket olvasunk. BEFALAZTA egyszer valaki a Bibliát attól való félelmében, hogy az istentelen Manassé király (Kr. e. 687- 642) összeszedeti és elégett éti, ahányat csak talál az országban. Ez a judai király fiatalon került a trónra apja, Ezékiás király után. Ezékiás gyógyulása halálos betegségéből csodával volt határos. Kétségbeesett imádságát meghallgatta Isten és életét tizenöt évvel meghosszabbította. Hálából a király igyekezett jót tenni élete végéig. Ami jót azonban tett, azt a fia hamarosan elrontotta. Visszaállította a bálványimádást, a sötét pogány kultuszt a tiszta vallás helyébe. Ezzel megharagitotta az Ur Istent, de azokat is nagyon elkeserítette, akiknek az igaz vallás ügye drága volt. Nem tudjuk ki, hogyan és mikor, de valaki a mózesi törvény öt könyvét titokban lemásolta és a jeruzsálemi templom falába rejtette. Ha vész is a vallás, ha vesznek is a papok, a törvény betűiből ne vesszék el egy betű se! Mintegy ötven évvel később, mikor a templomot renoválták, találták meg a kőművesek a falba rejtett Bibliát. Boldogan újságolta Hilkia főpap Sáfán Íródeáknak: “Megtaláltam a törvénykönyvet az Ur házában!” Mikor Sáfán felolvasta az egészet Jósiás király előtt, a kegyes király megszaggatta a ruháit. Nem ezt teszi ma is sok ember? Befalazza a Bibliáját! Olyan nagy becsben tartja, hogy elteszi jól, biztos helyre és féltve őrzi, nehogy valaki, pláne piszkos kézzel forgassa, lapozgassa. Sok Biblia túlságosan tiszta és jó állapotban van. Az ilyen Biblia azonban nem szép. A Biblia akkor szép, ha lapjai sárgulnak, piszkosodnak, ha az egész könyv gyűrött, talán rongyos is. Ez ugyanis azt jelenti, hogy olvassák, használják. A “szép” Bibliában sok az aláhúzás, a lapszéli jegyzet, a kérdőjel, vagy felkiáltójel. Mutasd a Bibliádat és megmondom, mennyi közöd van az Ur Istenhez. MEGETTE egy másik valaki, Ezékiel próféta a Bibliáját. Az ő korában még nem volt könyvnyomtatás, aki írni akart, az vagy cserepet, vagy papiruszt használt. A papirusz rostjait csikókra vágták, egyiket a másikra fektetve összedolgozták őket. A szépen lesimitott csikók könnyűek, de igen erősek voltak. Ezekből olyan hosszú tekercset lehetett csinálni, amilyen csak kellett. Nem tudjuk, menynyi volt ráírva arra a tekercsre, amit megevett Ezékiel, de az biztos, hogy jóllakott vele. Amíg ette a tekercset, szájában olyanná változott, mint az édes méz. Természetes, hogy ennek jelképes magyarázata van. Az Isten Igéjét nem elég tekercsekre Írva, vagy könyvbe nyomtatva a polcon tartani, hanem azt a magunkévá kell tenni. Nem elég olvasni se, hallgatni se, hanem azt meg is kell emészteni. Ezt jelenti az, hogy megenni, lenyelni. A Bibliának vannak olyan részei, melyeket a gyerek is megért első hallásra. Szép Igék, jó őket hallani, egyetértünk velük. Vannak azonban nehéz Igék is, melyeket tovább kell rágni és addig táplálékká nem válnak, mig meg nem emésztjük őket. Ez a folyamat azonban nem szenvedés, nem keserű pirulák nyelése, hanem méznek Ízlelése. Mikor valaki a Bibliát olvassa, ne azt nézze, hogy hány verset, fejezetet, vagy oldalt olvas, hanem azt, hogy mennyit ért meg belőle. Fárasztó az olyan bibliamagyarázat, prédikáció, vagy elmélkedés, melynek textusa egy egész fejezet, és néha még referenciák is hozzá. Az ilyen elmélkedés a tenger vizének meregetése lyukas kanállal. Sokat markolni és keveset fogni. Annyit vegyünk egyszerre, amit meg tudunk jól rágni és emészteni! FEJÉBE akarta betuszkolni a Bibliát a szerecsen főkomornyik. Ésaiás próféta könyvét olvasta, Jeruzsálembe menet a szekéren. Olvasta, olvasta és azon törte a fejét, miféle juhot vittek mészárszékre, ki, mikor, hol és miért? Ki volt az a bárány, aki nem nyitotta fel a száját? Az egész könyv és minden más könyv, ami előtte Íródott és melyeket a főkomornyik talán ismert is, csak arra volt jó, hogy a gondolatait még jobban összekuszálja. Filep magyarázza meg neki, hogy a próféciában Istennek Bárányáról, a keresztre feszitett Jézusról van szó. Milyen jó érteni is azt, amit az ember olvas! A szerecsen boldogan vallja meg hitét és megkeresztelkedik. Egy ifjúsági óra végén valaki odajött hozzám egyszer és azt mondta: “Azt szeretem a bibliamagyarázataiban, hogy maga nem a szívhez, hanem az értelemhez szól, az érzelmek helyett a fejhez beszél.” Ez a megjegyzés jellemző. Az emberek érteni akarják a vallást. Mit is ér az olyan vallás, mely a misztika ködében úsztatja a híveit és rejtelmeiből csak sejteni enged, de érteni semmit se? Vannak dolgok, melyeket nehezen, vagy egyáltalán nem értünk, mert vannak Istennek titkai, melyeket magának tartott fenn. Az olyan vallás azonban, mely az elmét meggyőzetlenül hagyja, nem sokat ér. Igenis, igyekezz érteni, amit hiszel! SZIVÉBE vegye azonban Isten Igéjét az, aki annak nemcsak hallgatója, hanem megtartója is akar lenni. Maga a szent Isten választotta az emberi szivet Igéje számára lakóhelyül: “Törvényemet ... az ő szivökbe írom be.” Szivében forgatta Jézus anyja, Mária, Istennek az angyalok által megjelentett szavait (Luk. 2:19). A szívnek hustábláira akarja Íratni Pál apostol is Istennek szóval és élettel hirdetett Igéjét (II. Kor. 3:3). Jaj, milyen megbízhatatlan, gyatra kis hely az emberi szív! Milyen sötét, milyen ingatag, mennyi bűn van benne! De pontosan ez az a hely, ahol elkezdi Krisztus az ő áldott munkáját Igéje és Szentlelke által. Papp Ákos
