Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ A trentoniak búcsúztak Dr. Béky Zoltántól Egyházi és világi kiküldöttek, barátok és tisztelők valamint a trentoni gyülekezet mintegy összesen négyszázfőnyi serege vett részt május 9-én este a Dr. Béky Zoltán tiszteletére rendezett bucsubanketten. A szónokok sora meghatódottan tett bizonyságot a távozó lelkipásztor iránt való el nem múló szeretetről. Nagy Lajos püspök kiemelte, hogy Dr. Béky Zoltán pásztori szolgálatának titka az volt, hogy 37 éven át gyülekezetének tagjai testvért találtak benne minden szenvedésükben, bajukban és örömükben. Arthur Holland, Trenton város polgármestere a város nemzetközi követének nevezte őt beszédében és átadta a város díszpolgári oklevelét és aranykulcsát, amely szokatlan és ritka kitüntetés. A gyülekezet különböző szervezetei ragaszkodásuk számos jelével, értékes ajándékokkal halmozták el Dr. Béky Zoltánt és hitvesét. Az ajándékok közül kiemelkedett a “This Is Your Life” cim alatt összeállított diszalbum. Záró szzavaiban Dr. Béky Zoltán ezzel búcsúzott a gyülekezettől: “Örökké megmarad az Isten végtelen szeretete. Próbáljátok magatokat arra méltóvá tenni.” Mohácsy Endre: Az a szép Baranya Sanyi sóhaja surran imigyen ákom-bákomos leveléből egyenest a szivembe: fölkeltvén benne a napot nyomban, gyermekkori diákvakációs napok sugaras napját, szép barátságok napjait ott: Sanyival, meg a többi falubéli Józsikkal, Fercsikkel, Gyulákkal... Sanyi ugyan már akkor igen erősen Sándor volt, lévén ö tényleges, sőt önálló kovácsmester és mi kölyökbarátjai sokat gyönyöröltük ráfelnézéssel hatalmas kalapáccsal mosolygós fölénnyel játszadozó izmos karját-kezét, ahogy döngette, csendítette, kongatta az üllőt, s karéjba guggolva műhelyében férfiaskodón fojtott sziszegéssel csapkodtunk el izzó szikraesőben ingen-nadrágon parázslóperzselő foltokat. Sanyink tekintélyét persze csak duplázhatta-mélyithette szememben az is, hogy ő végleges falubatérése előtt már országot-járt mozdonyvezető is volt, s ahogy mesekincseit osztogatta nekem bőven, engem álmaim egébe emelt, ahol én éppen a karcsu-dereku, büszke-hegyeshetyke-mellü, óriás-kerekü gyorsvonati gőzmozdonyon fütyültettem s hirtelenséggel indulásra dobogtattam a gőzt. Hát ilyen lélekszólongató- gazdagító barátom nekem Sándor. S ahogy vénülő keze cirkalmát olvasom, mélyesre mélyülnek szivbéli, szép tár sálkodásaink, s imé most is abban a szinigazságban, hogy “az a szép Baranya” bizony szép! Az Istenadta szépségnek nincsen mikor-ja, időtlenül él az szemekben és szivekben, azért is, mert nem tőlünk való. És ez nagyon jó, mert soha nem szivetfájditó, lelket-hasgató, de tiszta és állandó gyönyörűség marad. Az égnek-ime-tenger kékjéből nyári nap sok-sok aranysugár ja egyszeriben nagy, fényes szinpalástot sző, s rávarázsolja ragyogó türkizes szinlepelnek a nagyharsányi hegyre, de akkora nagynak, hogy egész pompázata ráömlik körös-körül, a kőhajtásnyira egymáshoz húzódott sok kicsi falura. Zölden ragyogtatja magát a diófasorok méregzöld levelein; a kertek alatt meg a mákvirágon, buksi káposzta-fejeken, pelyhedzőre fölszökött világbakanditó hagymafőkön, meg levelek rejtekéből kukucskáló-pirosló cseresznyén váltogatja magát; vagy arany-feredővel élteti a kas körül zsongó-órvendező méhecskéket, de az udvari aprójószág apróbbja is megéled tőle, s búvik ki a sövényen a hátsó-kert “rengetegébe”, hiába pörölné-kodácsolná vissza őket kotolva nevelő-anyjuk. Közel van itt a házhoz, faluhoz a szomszéd falu is, meg annak a szomszédja is vadgesztenye fasori szép sétának, meg a hegyoldali lombos erdő is: felülről köritvén a lenti borospince-sort, s túl az erdőn legfönt a tetőn éppen most egész napi arany-nap melege mézesiti a szőlőt... Onnét föntrül látni aztán igazán, hogy mennyi szabályos sárga-kalász szőnyeggel, meg lilavirágos lucernással van terítve szép sorjára az egész határ, s túl a mező bársonyán ott fehéredik a puszta... S közelebbről felhunyorognak kicsi fehér, nádas meg cseréptetős házak ablakai, az eresz alól meg sok-sok paprika-füzér fest belé pirosat a nagy fehérségbe. Amilyen szép közelségben él itt háztáj, szántó, erdő, szőlőhegy, kopasz pusztaság, olyan közel az emberei is. Ezért szives-ség a munkástársas életnek is a legtisztább forrása. A lófogatos “pógár” akár a tizedik szomszédnak is hazakocsizza erdőről a fáját, megszántja lovatlannak a földecskéjét, piacra sziveskedi asszonyait, mert az meg kapáláskor, részibe-aratáskor, csépi őskor “megszógájja”. Napokkal meg félnapokkal mérik itt a munkát s hamiskodásról, rosszul járásokról szó nincsen, hiszen igaz barátságok “szomszédoztatják” össze őket egymással, tehát minden barátságok éltetője, a szeretet mozdítja egyenként társulásra. Egyszerű igazsága ennek pedig az, hogy a szeretet csak növekszik, csak gazdagítja magamagát is, meg a másikét is, és az ember szerétéiből nemcsak s o kmindenre képes, de mindenre is képes. Tudják ezt itt, ha nem is beszélnek róla bölcseket. Tudják, hiszen Istentől tanulták, mi a szeretet: ottan azokban a kakastornyos kicsi templomokban, kik faluörködön-vigyázón föl-fölfehérlenek mosti nyári tarkaság fölött trónolván. Mert csak Tőle lehet megtanulni azt, hogy mi a szeretet s azt is, hogy mi az ember-szeretet. Tőle, Aki maga a szeretet. Sándorom is Tőle tanulta. Ezért sem lehet kétség felőle: igazat irt nekem Sándorom: “Baranya szép!” Aki u.i. Istentől tanul, az csak szinigazat szól. Persze nemcsak Sándor tanulta Tőle az igazságot. Ahány kicsi házban én ott megfordultam, Isten könyve ott fényes-feketéllett a sublód sarkán és pontosan a kenyeres kas fölöttin, állandó, egyszerű bizonyságtételnek. Csak azért említem ezt most is, mert minap uj Baranya-könyvet lapozgattam: igen tudós, szorgalmatos-kutatás Írást. Arról szól, hogy miért s miként fogyatkozott volt a baranyai magyar parasztság. Tétele igazát szerző úgy megindokolja-bizonyitja-szemlélteti-ábrázolja lapalji jegyzetek sürü bozótjával szegélyezve, tizedszázalékolt lélekszám-statisztika-oszlopokra “emelkedve”, hogy legény legyen a talpán, aki még nála is méltóbbá akarna lenni valamely üresedő egyetemi tanszékre. Könyvében viszont mindenről van szó: a sulyos-nagy
