Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Egy leprás története “Beméne azért a Jordánba és belemerité magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermeknek teste, és megtisztult.” II. Kir. 5:14. Kérem az olvasót, hogy mielőtt ezt az elmélkedést elolvassa, vegye a Bibliáját és olvassa el a Királyok második könyvének ötödik fejezetéből az első 14 verset. Igen érdekes történet. Naámánról, Benhadád szír kirárly kedves hadvezéréről szól, aki kb. olyan hires és népszerű ember volt a maga korában, mint a közelmúltban Eisenhower tábornok az amerikaiak szemében. Nevét mindenki ismerte, hadi tetteire az egész ország büszke volt. Hogy azonban nevét nemcsak a világtörténelem, hanem a Biblia is megőrizte, annak nem emberi nagysága volt az oka, hanem egy rettenetes betegség. Naámán, a bátor és hős hadvezér leprás volt. A leprának három jellegzetes tünete van. Az egyik az hogy a betegség által megtámadott testrész érzéktelenné válik. Tűvel szurkálhatják, nem érez semmit. Tűz fölé tarthattják, a láng megperzselheti a beteg végtagot, a leprás semmi fájdalmat se érez. A másik az, hogy az arc egészen eltorzul. A bőr pegyhüdtté válik, az arányok megváltoznak, az emberi arc az oroszlánéhoz kezd hasonlítani. A tünetet úgy is hívják: oroszlán-arc. A harmadik az, hogy a beteg testrész elhal, elrothad és leesik a testről. Lehullanak az ujjak, leesik a kéz, az orr, vagy a lábfej. Mielőtt folytatnánk Naámán történetét, álljunk meg egy pillanatra. Nem olyan az emberi bűn is, mint a lepra? Először is érzéktelenné teszi a szivet. Szurkálhatják próféciával, vagy evangéliummal, nem reagál. Az Üdvözítő forró szeretetének közelébe húzhatják, nem érez meg belőle semmit. Úgy leráznak magukról minden lelki hatást, mint a kutya a vizet, mikor a partra kapaszkodik a folyóból. Érzéketlenek. Aztán az arcuk is más a bűn rabjainak. Hasonlíts öszsze egy tiszta tekintetet egy tisztátalan tekintettel. Egy nyílt mosolygó arcot egy megszállottnak az arcával. Vannak eltorzult arcok, melyekről az istenképüség utolsó nyoma is eltűnt. Vannak arcok, melyekbe félelem belenézni. A lepra oroszlán-arcai, a bűn torzításai. A bűn rabjai végül lehullanak az egészséges testről. Elszakadnak az egyháztól. Elsodródnak, mint egy vízbe vetett fadarab. Tavaly még láttad, ma már azt se tudod, merre lehet, mit csinálhat? Nem is olyan régen még melletted ült a padban. Hol lehet most? Jaj, de könnyű elszakadni az egyháztól és elsodortatni, és jaj de nehéz visszatalálni! De az ilyenek leesnek a társadalom testéről is. Szembekerülnek vele és a társadalom örök fejfájása lesznek. Hogy a bűn milyen probléma, azt mutatja a bűnözési arány állandó növekedése és vele szemben a társadalom tökéletes tehetetlensége. Nincs rá orvosság, mint annakidején a leprára se volt. Gyógyításához nem kevesebbre, mint csodára van szükség. Naámán igen meg lehetett lepve, mikor egyszer a felesége szolgálója, egy Izráelböl elhurcolt kislány, arról beszélt, hogy az ö hazájában van egy próféta, aki meg tudná a fővezért gyógyítani. A kétségbeesett ember a szalmaszálba is kapaszkodik. Miért ne menne hát el Naámán? Próba szerencse. Biztosítani akarja a sikert. Egy hadvezérnek taktikát kell alkalmazni, ha nyerni akar. Ajándékot visz magával, tiz tálentom ezüstöt, hatezer aranyat, tiz díszes, ünnepi ruhát. A házszámot azonban eltévesztette. A királyhoz ment a próféta helyett és váratlan megjelenésével és még különösebb kérésével megrémítette a királyt. Elizeus próféta hírét veszi a dolognak. Üzenetet küld: jöjjön a szír fővezér őhozzá! Naámán el is megy. Az Elizeus által előirt kúra alaposan meglepte a leprás hadvezért: fűrödjék meg hétszer a Jordánban. Hát ezért rázatta ő magát a szekéren anynyi hosszú napon és mérföldön át? Nem lett volna sokkal egyszerűbb otthon maradni és megfürödni az Abana és Párpár folyó vizében? Híresebbek és jobbak azok a Jordánnál! Na nem, a gyógyulás nem lehet ilyen egyszerű. Nem hagy magából bolondot csinálni. Megfordult és nagy mérgesen hazafelé indult. De valaki azt kérdezte tőle: “Ha valami igen nagy dolgot, nehezet kért volna a próféta, nem tetted volna-e meg? Miért nem teszed meg a könnyüt?” Naámán engedett és megfürdött a Jordánban hétszer. Mikor kijött, ámulva nézett végig magán. A bőre olyan tiszta volt, olyan finom, mint egy kis gyermeké. Megújult az egész teste. Szeretem ölembe venni a kisfiámat, aki most egy éves. Sétálok vele fel és alá a lakásban és simogatom a kis arcát kezét, lábinkóját. Műyen finom a bőre! Milyen üde, egészséges kis test! Lehet egy felnőtt mégegyszer olyan, mint egy gyermek? Naámán leprás testével pontosan ez a lehetetlen dolog történt. A Jordán vize miatt? Nem, hanem azért a hitéért, mely lehetőséget látott a lehetetlennek látszóban. Hite mögött Elizeus prófétai lelke állt, folyóba lépését a próféta imádsága követte. És a halálos beteg életet nyert. Sokszor az az érzésem, hogy az IBM gépekkel, computerekkel, hallatlanul komplikált műszerekkel és készülékekkel dolgozó modern ember számára a bűn és bünbocsánat, kárhozat és üdvösség kérdéséről úgy kellene beszélni, mint amelyek az elképzelhető legkomplikáltabb problémák és melyeknek a megoldásáért rettenetesen meg kell dolgozni. Sajnálom, de ezt nem tehetem. A nagy probléma megoldása végtelenül egyszerű. Annyira egyszerű, hogy a megoldáson innen szemlélődő csak a fejét csóválja és azt mondja: lehetetlen! A megoldáson túljutott bocsánatot nyert bűnös azonban hálaadással emeli fel kezeit az ég felé: “Uram, köszönöm, hogy ilyen egyszerűvé tetted!” Azért elég “csak” hinni, mert Krisztus elvégezte a többit a keresztfán. Azért lehet gazdag élet, mert Krisztus szegénnyé lett érettünk. Azért van Pünkösd, mert volt Nagypéntek és Husvét. Pünkösd ünnepén a Szentlélek kettős tüzes nyelvek alakjában jelent meg és töltetett ki. Adja Isten, hogy a bűnös úgy megújulva lépjen az uj élet partjára ebből a tüzből, mint egykor a leprás Naámán a vízből! Papp Ákos LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Kedves Tiszteletes Ur: Meghatottan olvastam a Magyar Egyház legutóbbi számában az “Istennel járni, lakozni” kezdetű kis énekverset. Mikor még az óhazában voltam, bibliakörünkön imádság után mindig ezt a verset énekeltük. Szép lenne, ha ott, ahol van bibliakör, megtanulnák ezt az amerikai magyar reformátusok is. Kazup Sándor né (Carteret)
