Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ ban az volt Isten akarata, hogy még egyszülött fia is szenvedések által tanulja meg a Mennyei Atya akaratának való engedelmességet, sokkal inkább kell nékünk embereknek ezen az utón járunk. Próbák súlya alatt görnyedsz? Halld mint szól az Ige: “Akit szeret az Ur, megdorgálja azt, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Lehet, hogy nagyon jó ember vagy és sokat segítettél másokon, vagy buzgólkodsz egyházad építésén, de ha még nem tanultad meg a szenvedések árán az Istennek való engedelmességet, akkor az életed leckéjének a nehezebb része még csak ezután vár rád. Mert amiképpen az aranyat, ezüstöt és a nemes ércet tisztitó tűzben teszik próbára, úgy Isten a lelket is a próbák és szenvedések füzében edzi meg és teszi kitartóvá. SENKI ÉS SEMMI sem változtatta meg Krisztus Urunknak a szenvedések tüzében megedződött engedelmességét. Gondolj a szegénység kisértésére, amikor az írás bizonysága szerint igy szólt: “A rókáknak barlangjuk van s az égi madaraknak fészkük, de az ember fiának nincs hol fejét lehajtania.” Milyen sokszor halljuk a szegénységgel való takarózást: “Nincs megfelelő ruhám, s azért nem mehetek el a templomba, azért nem vehetek részt az összejöveteleken.” Akármilyen szegénység érjen is utói, s akármilyen kemény lecke árán tanítsa is néked az Isten az engedelmességet, hitedet soha meg ne tagadd, és Megváltódtól el ne fordulj! A kisértés sem csábította el Urunkat. A Sátán mindig ott és akkor tör elő, amikor a legnagyobb reménye van, hogy a szükségben elesik az ember. Amikor Urunk a pusztában éhezett, igy szólt hozzá: “Változtasd e köveket kenyérré”; majd amikor hatalmat Ígért néki, azt a feltételt szabta, hogy leborulva imádja őt. Krisztus azonban minden kisértést elutasított és erősen állt az engedelmességben: “Távozz tőlem Sátán”. Sem ezek, sem más kisértések nem tántoríthatták meg Krisztust, aki törhetetlenül állt az Isten akaratának való engedelmesség utján. Gondoljunk arra, hogy mint rágalmazták. Mivel a vizet is borrá változtatta, “borivónak” hívták; mások “bűnösök barátjának” csúfolták és az “ács mester fiának” el kellett hagynia a saját faluját az ellene megmutatkozó irigység és gyűlölet hullámai miatt. Sőt, egy alkalommal azzal vádolták meg, hogy az “ördögök fejedelmével, Belzebubbal” űzi ki a tisztátalan lelkeket. Őt azonban rágalmak áradata és gyűlölködések hullámai csak jobban megtanították az egndelemességre. Atyámfia, bántanak téged is az emberek, marnak és majd megesznek felebarátaid? El ne csüggedj, mert Isten a próbák által akarja felkészíteni és megacélozni hitedet. VAGY TALÁN A BARÁTOK is elárulnak, mint Krisztust a tizenkét tanítvány egyike? Sokan elfutnak mellőled a bajban, mint ahogy Mesterünktől széjjelszaladt a kis csapat hűséges barát, amikor a Gecsemáné kertben elfogták? Isten veled van! Sem szegénység, sem kisértés, sem rágalmazzás, sem árulás sem semmi más próba nem azért esett rajtad, hogy feladd életed célját. Az úszást sem lehet teljesen könyvből megtanulni. A katonaság veszedelmes harci tudományát sem lehet könyvekből teljesen elsajátítani, hanem gyakorlat szükséges, amikor valaki kipróbálja erejét és a harcban megedzi küzdőképességét. Isten lépésről lépésre megsegíti az ő gyermekeit, s amiképpen Krisztus, aki Isten fia volt, szenvedés által tanulta meg az Isten akaratának való engedelmességet, aképpen bennünket is a próbák és csapások vezetnek el hitünk fundamentumához. Próbák tüzében megedzett keresztyénekre van szükség, hívőkre, akik Mesterük példájához híven “készek engedelmeskedni mindhalálig” a bennünket teremtő és rólunk gondot viselő Istennek! A MÚLT HŰSÉGE A JÖVÖ ZÁLOGA DR. BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖKI JELENTÉSE A február 15-i mckeesporti egyházkerületi közgyűlésnek két kimagasló eseménye volt. Egyik az uj püspök felszentelése, másik a lelépő püspök jelentése volt. Nagy Lajos mckeesporti lelkipásztornak az Amerikai Magyar Református Egyház püspökévé való szenteléséről és beiktatásáról szóban és képben beszámoltunk a Magyar Egyház legutóbbi számában. Most Dr. Béky Zoltán mélyreható és nagyszabású püspöki jelentéséből közlünk bő részleteket. A jelentés személyes vonatkozásokkal kezdődött, de az egymásután következő mondatok mindjárt megmutatták, hogy Béky Zoltánban az ember, a lelkipásztor sohasem választható el a közegyházi és közéleti vezetőtől: Mélységes meghatottság, fájó érzés járja át szivemet, amikor utoljára szólak hozzátok, mint püspökötök és rajtatok keresztül az én drága magyar református népemhez. Ahhoz a néphez, amelynek küzdelmes útja, sok szenvedése, ősi hitünkért és a magyar református jövendőért megvívott hősies harca oly elszakithatatlanul volt és van életemhez kötve, hogy azt sem hivatali változás, sem uj munkamező, hanem csak a mindenek sorsát bölcsen intéző Isten szakíthatja szét. Ti tudjátok, hogy egész életemet, mióta lábamat az uj haza földjére tettem, ősi, megszentelt hitünk és szétszórt, árva magyar református népünk szolgálatára szenteltem. Ez volt és ez életemnek egyetlen célja és értelme. Legyen ez biztatás azok számára, akik még hisznek egy nagy, szent összefogásban, a magyar református hit egységet teremtő és jövőt formáló erejében, hogy ez a sokat szenvedett, de nagyrahivatott nép nem veszhet el, mert Istentől nyert hivatása van és ezt a történelmi hivatást — bárhová is sodorja az élet vihara — el kell végeznie. Ez a hivatásból eredő szent kötelesség a szabad világ magyarságára nehezedik, első helyen pedig az amerikai magyar reformátusságra és magyarságra. Aki életemet és szolgálatomat figyelemmel kisérte az elmúlt évtizedek során, meggyőződhetett arról, hogy ezt a hivatást végzetszerűen láttam, vállaltam és ezért küzdöttem itt és a világfórumokon, egyházi és közéleti szolgálataimban ... Miután alkotmányunk értelmében püspöki tisztem törvényesen megszabott ideje lejárt s a hivatallal járó vezetés és irányítás politikája kezemből kikerül, s mint autoritás nélküli ember ugyanezt a szolgálatot nem végezhettem volna, meggyőződésem az volt, hogy egy más munkamezőn sokkal nagyobb szolgálatot végezhetek egyházunk, közösségünk és népünk javára, sőt azon túl, más denominációkban élő hittestvéreink és az egész amerikai, illetve az összmagyarság érdekében is ... Amilyen megindítók voltak a személyes vonatkozású reflexiók, olyan mélyenszántó gondolatokai volt tele a jelentés ezután következő része, amely azokkal a problémákkal és veszdelmekkel foglalkozott, amelyben a ma egyháza él és amelyeket “nekünk is meg kell oldanunk és amelyekkel nekünk is szembe kell néznünk.” Bármennyire különösen hangzik, de a keresztyén egyháznak ma nyugaton és keleten éppen azzal a nagy problémával kell megküzdenie, amit nevezhetünk materializmusnak, nihilizmusnak vagy szekularizációnak. Természetes, hogy a kommunista országokban ez brutálisabb és ott az egyház létéért folyó küzdelem sokkal nyilvánvalóbb és sürgősebb. Ott a hatalom birtokosai, e világ fejedelmei nem csinálnak titkot abból, hogy az egyházat ki akarják irtani, el akarják tüntetni az emberiség történetéből s az elmúlt korok múzeumába akarják zárni.
