Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 de amig ez a templom áll, ennek téglái mindig arról beszélnek, hogy itt szolgált egy jó pásztor, aki életét beleépítette nemcsak a tégla templomba, hanem a lelki templomba is. Duquesne sokat veszített vele, vigasztalásunk, hogy Miami sokat nyert vele. Népünkkel többször találkoztam fehér asztalok mellett, amikor buggyant a mosoly, áradt a szeretet. Részt vettem velük konferencián, s vallom, hogy igen nagy ajándék és kiváltság, hogy ezeknek az öntudatos jó magyar reformátusoknak szolgája lehetek. Volt nap, amikor öt beszédet kellett mondanom, de Isten Lelke mindig adott valami mondani valót és elégséges erőt. Az Ő neve legyen áldott!-------------------o------------------Kiss Sándor: A presbiteri tiszt mai feladatai (Folytatás *) Krisztus szeretetének közvetítése A presbiter hitünk szerint nemcsak szolgálatra elhívott tanítvány, de Krisztus nagy szeretetének közvetítője is. Antenna, amely a Megváltó szeretetének hullámhoszszára van ráállitva. A Jézusról jövő szeretethullámokat felfogja azért, hogy továbbadja. Miként az antenna sem tarthatja meg a felfogott hullámokat, úgy a Krisztusban hivő presbiter sem azt a szeretetet, amit a Megváltó Urától kapott. Ez kötelez bennünket a szeretetszolgálatra, a diakóniára. A mi gyülekezeteink népének egy igen tekintélyes része még nem tartozik ahhoz az amerikai jövedelmi réteghez, amelynek életében megrázkódtatások, betegségek, ne hoznának szükséget. Vannak még szegényeink, elhagyott öregjeink, hajótöröttjeink, akikről való közvetlen vagy közvetett gondoskodás a gyülekezet, igy elsősorban a lelkész és presbiter feladata. Szemmel tartjuk-e azt, hogy hol van szükség? Nem jó lenne, ha a presbitérium egy tagja vállalná ezt a feladatot? Ö lenne a gyülekezet diakónusa, aki számbavenné a gyülekezet öregjeit, árváit (ha vannak), elhagyottjait. A női körökkel együtt gondoskodna arról, hogy ne legeyn beteg, aki ne érezze meg a gyülekezet testvéri szeretetét. Talán éppen egy egyháztól távol élő, vagy az egyházat ritkán látogató testvérünket is igy lehetne elvezetni hozzánk. Talán éppen egy nem várt beteglátogatás, a szeretetnek egy kézzelfogható jelén keresztül érezné meg a krisztusi szeretetet is. így érezné meg a testvéri közösség szükségét. Mi általában hajlamosak vagyunk arra, hogy a szeretetszolgálatot megoldva lássuk azzal, hogy Ligonierben van Bethlen Otthonunk. Ezzel azonban a gyülekezeti szeretetszolgálat még nincsen megoldva. Szeptemberben tanúja voltam annak, amikor Nemesnyik János testvérünk a passaic-i gyülekezet egyik tagjának a ligonieri öregek otthonában átadott egy kis ajándékot és üzenetet Passaicról. A néni elfényesedő szeméből láttam, hogy az ajándékkal mitsem törődik, talán nincs is szüksége rá, de az a tény, hogy gondoltak rá, hogy nem felejtették el, meleg örömmel tölti el a szivét. “Üdvözlöm a gyülekezetei, mindenkit, minden testvért” — mondotta és láthatólag eláradt rajta az öröm. * Ennek a tanulmánynak első része a Magyar Egyház 1965. novemberi számának 7-8. lapjain jelent meg. Nem jó lenne presbitériumainknak megvizsgálni, hogy hogyan fejlődhetne, terebélyesedhetne a mi szeretetszolgálatunk? Ékesen és szép renddel Végül a presbiter feladata az is, hogy az egyházban mindenek ékesen és szép renddel menjenek. Azt hiszem, az egyházi rend terén a legfejlettebb a mi presbiteri munkánk. Általában presbitereink eljárnak a gyűlésekre, érdeklik őket az egyház ügyei, terhei. Ahol a lelkész ezt igényli, segítenek is az adminisztrációban, nemcsak formailag, de igazában betöltik a pénztári, jegyzőkönyvvezetési feladatokat. Törődnek az egyház vagyonával, annak megőrzésével, fejlesztésével. Sok helyen a kimutatások készítésében is segítenek a lelkésznek. Még sincs minden rendjén ezen a területen sem. Vannak gyülekezetek, hála Istennek egyre ritkábban, ahol a gondnok, pénztáros, presbiter nem tölti be a tisztéből e téren ráháramló feladatokat és nem veszi vállára az azzal járó felelősséget. Különösen nagyobb egyházainknál fontos az, hogy a lelkésznek minél több ideje maradjon a lelkigondozásra, egyháztagok látogatására, missziói munkával való törődésre. Itt szerintem el kell jutni oda is, hogy a gyülekezeteink vagy az arra ráérő presbiterekkel oldják meg a hivatali tennivalókat, vagy önkéntes munkával vagy fizetett adminisztrátorral. A mai élet már középegyházainknál is annyi hivatali munkát ad, hogy a lelkészt erre lekötni: bűn. Különösen ott, ahol fokozott egyházlátogatással, hivogatással, terjeszkedési lehetőség is van. Itt a lelkész felszabadítása még az egyháznak anyagi téren is gyümölcsöket terem. Az egyházi jó rend, azonban nemcsak adminisztrációt jelent. Az egyházi rendhez tartozik a gyülekezet életének szerves bekapcsolása egyházi közösségeinkbe. Az egyházmegyei gyűléseken való fokozott részvétel, a közegyház ügyeinek, problémáinak ismerete, a közegyházi célokra történő adakozási hajlam fokozása, a közalap és missziói alap megoldatlan kérdése. Ezenfelül részvétel a Presbiteri Szövetség munkájában, az amerikai magyar reformátusság fő problémáinak ismerete. Idetartozik az egységünk hittel és meggyőződéssel való szolgálata, a testvéri szeretet és kapcsolatok ápolása más egyháztestekkel. Idetartozik a kisebb gyülekezetek felkarolása. Az eddig elmondottak önmagukban is felvetik azt a kérdést, hogy vájjon jó renddel mennek-e a presbiteri gyűléseink? Vájjon rendjén van-e az, hogy azzal, hogy a gyülekezeti teremben folyik-e a csap és miért folyik, elvitatkozunk egy fél óráig, de hogy hogy áll a vasárnapi iskolai tanítás, arra nem kerítünk sort? Nem jó lenne-e egy kis egészséges munkamegosztással javítani a presbiteri munka minőségén és hatásosságán is? Nem egészséges-e, hogy egy vagy két presbiter feladata legyen, hogy ügyeljen az épületre, templomra, és ha valaki rendellenességet tapasztal a többi presbiterek közül, az neki szól és a presbitérium csak a valóban egész gyűlés elé tartozó kérdésekkel foglalkozzék? A felszabaduló időt pedig fordítsa a keresztyén nevelés, a misszió, a szeretetszolgálat, a közegyház kérdéseinek megismerésére, megtárgyalására. Jó lenne mindenütt egyet lépnünk az ilyen nagykorúság felé! A presbiteri tiszt: elhivás kérdése Azzal kezdtem, hogy a presbiteri tiszt elhivás kérdése. Ezzel is akarom befejezni. Boldog ember az, akit Jézus
