Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ egyesületi gyűlés szellemét és hangulatát. Ez nyilvánult meg a résztvevő lelkipásztorok nagy számában: 55 amerikai magyar református lelkipásztor volt jelen, erről tanúskodtak a komoly felkészültségű előadók súlyos mondanivalói, de talán mindeneknél legjobban az egész ligonieri együttlétet jellemző megbékélésnek uj lelkisége, a megható és megrenditő találkozások és a testvérek között oly annyira szükséges, de sokszor hiányzó dialógus megindításának újabb, igazabb és őszintébb lehetősége. Három, a szó legteljesebb és legtudományosabb igényét is kielégítő theológiai előadás hangzott el. A megnyitás délelőttjén, dr. nagybaczoni Nagy Lajos profeszszor, a new yorki Biblical Theological Seminary tanára Jézus vagy Krisztus cimü előadása hangzott el. A múlt század Jézus kutatásait felmérő hatalmas Albert Schweitzer-i munkásságból kiindulva dr. Nagy professzor egészen napjainkig végigvezette hallgatói előtt a történeti Jézus kutatás fejlődését. Kedden este került sor dr. Ujszászy Kálmán professzor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokának előadására. A Bethlen Otthon tanácstermét szinültig megtöltötték lelkipásztoraink, egyházi és egyesületi életünk vezető személyiségei. Előadása a magyarországi református egyház jelenével foglalkozott és felölelte a magyarországi református egyházi élet teljes valóságát, az egyház tanító szolgálatának lehetőségeit és szólt az evangélium örökkévaló üzenetének mindenkori időszerűségéről minden kor embere számára. Köztudomású, hogy dr. Ujszászy professzor az amerikai magyar református lelkészi kar jelentős részének tanára volt és a tanitó s a tanítvány annyira sajátosan sárospataki meleg és közvetlen szellemisége forrósitotta egybe a sziveket. Dr. U jszászy a Michigan állambeli Holland város theológiai főiskolájának meghívására érkezett az Egyesült Államokba, ahol előadásokat tart a magyarországi református egyház történetéről. Útjára felesége is elkísérte. Több hónapos ittléte során az amerikai magyar református gyülekezetekben is fog igehirdetéssel és előadással szolgálni. Egész ligonieri szolgálatára elmondható az, amit bevezetőnkben irtunk. Szerdán délelőtt dr. Vatai László egyetemi magántanár, detroiti lelkipásztor tartotta meg nagyon értékes és időszerű előadását: Az egzisztenciális filozófia és a keresztyénség címen. A Lelkészegyesület évi gyűlésén Vitéz Ferenc elnökölt, kinek megnyitó beszéde felölelte az amerikai magyar lelkipásztori kar életében történt jelentős eseményeket, szolgálatát és eredményeit az elmúlt esztendőben. A Lelkészegyesület által elfogadott határozatok mind a megbékélés lelkiségéből, a találkozás áldott alkalmaiért való hálaadás közös gyümölcsei voltak, melyben fel-felcsillant a holnap Ígéretes reménysége. A Lelkészegyesület is egyhangú lelkesedéssel fogadta el a közös amerikai magyar református ifjúsági tábor létesítésének tervét. Magáévá tette a Presbiteri Szövetség által a Lelkészegyesülethez átküldött javaslatokat: melyek hitet tesznek az amerikai magyar református hagyományok megőrzése, tanítása és terjesztése mellett, majd a megbékélés és együttműködés lelkiségének megizmosodását szorgalmazzák, végezetül pedig a hitbeli döntésből megújuló közös látás és gyakorlati együttműködés utján az amerikai magyar református egyházi élet egységének mielőbbi megvalósítását sürgetik. E határozat mellett, azt támogatva komoly mondanivalóval felszólaltak: Paál Gyula, György Árpád, a Kálvin Egyházkerület elnöke és Nagy Lajos az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke. A Lelkészegyesület uj tisztikart választott, a Nagy Lajos püspökből, György Árpád egyházkerületi elnökből és Fürjész Béla, presbiteriánus konferenciai elnökből álló Jelölő Bizottság előterjesztésének egyhangú elfogadásával. Elnök: dr. Harsányi András (Carteret, N.J.), alelnök: Csutoros István (Cleveland, Ohio), pénztáros: Babos Sándor (Pittsburgh, Pa.)- titkár és jegyző: dr. Komjáthy Aladár (Passaic, N.J.). A bevezető áhítatokat Borsay Lászlóné és Babos Sándor tartották. k. A. A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS KÉRDÉSEKBEN ÉS FELELETEKBEN XII. RÉSZ Az Isten törvényéről. 1. Mit tanítunk az Isten törvényéről? Azt tanítjuk, hogy az Isten jó és szent törvénye élőnkbe adja az Ő akaratát, hogy mit kíván tőlünk, vagy mit nem kíván, hogy mi a jó és igaz, mi a rossz és igazságtalan. 2. Hogyan jelentette ki Isten az Ő törvényét? Isten az Ö törvényét részint “beírta az emberek szivébe”, részint pedig saját kezével a Mózes két kőtáblájára véste. 3. Hányféle törvényt jelentett ki Isten? Három félét: erkölcsi, szertartási és polgári törvényt. Az erkölcsi törvények szabályozzák viselkedésünket, a szertartási törvények az Isten tiszteletéről gondoskodnak, a polgári törvények pedig a közigazgatási és anyagi ügyekkel foglalkoznak. 4. Mi a kötelességünk Isten törvénye iránt? Isten törvényét semmiképpen meg nem szabad változtatnunk, amint parancsolja is Mózesen keresztül: “Semmit ne tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból.” Továbbá állandóan Isten törvénye szerint kell járnunk. 5. Van olyan ember, aki tökéletesen be tudja tölteni Isten minden törvényét? Ilyen ember nincs. A halálunkig bennünk maradó bűnös természet miatt egyikőnk sem tudja tökéletesen betölteni Isten törvényeit. 6. Akkor milyen célból adta Isten az ő törvényeit, ha egyikőnk sem tudja azokat tökéletesen betölteni? a. Isten az ő törvénye által kényszerít bennünket bűneink elismerésére és annak a meglátására, hogy saját jóságunk által egyikőnk sem tud a mennybe jutni. b. Az Isten törvénye tanít meg bennünket arra, hogy szükségünk van a Megváltó Ur Jézus Krisztusra, aki lehetővé tette számunkra mennybejutásunkat törvényszegéseink ellenére is. 7. Hogyan tette Jézus Krisztus lehetővé mennybejutásunkat törvényszegéseink ellenére is? Az Ur Jézus Krisztus Isten minden törvényét tökéletesen betöltötte mi helyettünk és Istent kibékítette irántunk, amikor szenvedésével és halálával a kereszten megfizette a büntetést a mi törvényszegéseinkért. S. Mit jelentenek a bibliának eme szavai: “Kegyelem alatt vagyunk és nem törvény alatt?” Ezek a szavak azt jelentik, hogy ha igazán hiszünk az Ur Jézus Krisztusban mint Megváltónkban, Isten a Jézus tökéletes engedelmességét és áldozatát úgy tekinti, mint a mi saját engedelmességünket és áldozatunkat. Vagyis, nem vagyunk többé az elkárhozás veszedelmében bűnösségünk miatt.
