Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-11-01 / 9. szám
12 MAGYAR EGYHÁZ társadalmi élet. Amiben nagy támaszt kapott az egyház az ifjaink munkáiban. Ugyanis ez években számosán érkeztek ki az óhazából az itt született, de a szülők által közben hazavitt fiuk és leányok, ők aztán keresve keresték az odahaza hagyott magyar közösséget. Részükre a templomlátogatás, az ifjúsági munka igazi lelki szükségletté vált. Társadalmi összejöveteleinken s különösen a magyar színdarabok előadásaira lehetett őket eredményesen felhasználni. Két színtársulat is kitelt körükből s két hetenként 1-1 két és három felvonásos szinmüvel léptek fel, ami, érthetően, felköltötte az idősebbek érdeklődését is s az építő egyházi munkába késztette őket is. A lelki vonalon igy nem lett volna már nehézség! De annál nagyobb volt ez az egyház anyagi helyzetében. Erőn felüli fizetési kötelezettségek terhelték az egyházat! A templom megvételével, bondok kibocsátásával, személyes kölcsönök felvételeivel tetemesen megnövekedett az egyház adóssága. S igazán csak Istenünk kegyelme s a tagok hűséges áldoztkészsége tette lehetővé az egyházi élet további vitelét. Ami sajnos, a lelkész részéről is nagy áldozatot igényelt, az öt évi szolgálata alatt három évig csaknem fizetés nélkül szolgálta a gyülekezetét. De a munka mégis csak ment s az egyházi élet fejlődött — az egyház meg lett mentve. (Folytatjuk) AZ EGYHÁZ FELADATA (Jelenések könyve 3:8.11.) Krisztusnak célja van egyházával, mint volt a filadelfiai gyülekezettel is. Feladatot ad minden időben. Az első feladat igy szól: “Tartsd meg, amid van!” Mink van, amit meg kell tartanunk? Az első a hitünk, amit Istentől kaptunk. A hitet nagyon könnyen eltékozolja az ember. Ez a tékozlás ott kezdődik, amikor Isten Igéjére kezdünk nem figyelni, amikor már azt gondoljuk, hogy mi már tökéletesek vagyunk. Meg kell tartanunk reménységünket, amivel Isten atyai jóságában bízunk. S tudjuk, hogy Ő mind testi, mind leki szükségeinket beteljesíti, sőt minden rosszat is javunkra fordít. S mindenek felett a szeretetet meg kell tartanunk. Azt a szeretetet, melyet az Ur Jézus testesített meg. Azt a szeretetet, mely mindent hiszen, mindent remél és mindent eltűr. Meg kell tartanunk a Lélek gyümölcseit: a hűséget, békességes tűrést, jóságot, irgalmasságot. Azt a fegyverzetet kell tehát megtartanunk, amellyel a legegyszerűbb és legszegényebb körülmények között is felvértezi Krisztus az ő választottait. Ezek nékül nem végezhetjük el a feladatunkat, mint az egyház tagjai, Krisztus választottak Ebből az első feladatból következik a másik: “a nyitott ajtó.” Az Újszövetségben, a Krisztus követségében járókkal kapcsolatban sokszor olvashatjuk azt a kifejezzést: kaput nyitott meg előttem az Ur. Pál apostol előtt Eféziusban nyitott nagy kaput az Ur. Pál számol be arról, hogy a pogányoknak Isten nyitott kaput a hitre. A filadelfiai gyülekezetnek is ajtót nyitott az Ur, a Szent, az Igaz. Ez a nyitott ajtó előttünk is tárva van, mint a szolgálatnak az ajtaja. Igénk nem beszél részletesen a filadelfiai gyülekezet szolgálatáról, de számontartja, amikor azt mondja: “Tudom a te cselekedeteidet.” Szolgálatuk bizonyára a hitük cselekedetei voltak, elsősorban az igehirdetés, az igében felismert útmutatáshoz való engedelmes ragaszkodás. Hiszen minden korban olyan sok alkalom van a szolgálatra, hogy senki sem vonhatja ki magát alóla. Gondoljunk az Ur Jézus tanítására az utolsó ítéletről, amikor a szolgálatnak a mértékéül egy pohár víznek a nyújtását, egy beteg meglátogatását, vagy egy szegénynek élelemmel vagy ruhával való megsegítését állítja. Ki az, aki közülünk ilyen szolgálatra alkalmatlannak gondolná magát? A békéltetés szolgálatát is reánk bízta Krisztus. Vájjon magunk békességére igyekezők vagyunk-e? s megbocsátunk-e az ellenünk vétkezőnek? Ebben a szolgálatban is mindnyájan forgolódhatunk, mert alkalom van rá bőven. A filadelfiaiaknak is volt alkalmuk az említett szolgálatokra, mert a pompát, a fényt és a jólétet többször is megszakította a földrengés és háborúk nyomorúsága és ez a kis gyülekezet egyénenként és mint szeretetközösség, Krisztus gyülekezete végezte ezeket a szolgálatokat. Ezt tartotta számon a Szent, az Igaz mondván: Tudom a te cselekedeteidet! Krisztus ezeket a feladatokat bízta reánk. Amikor az ő parancsolatának engedelmeskedem, felebarátaim felé hajlok segítő szeretettel, mint az ő egyházának tagja cselekszem s a mi szolgálatunk öszszesége az egyház szolgálataként látszik meg ebben a világban. A sokfélül egy helyre összefutó adományok sokféle szolgálatra adnak alkalmat. Ezért használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy szolgáljunk, mert a megtartó kegyelmet csak úgy tudjuk meghálálni, ha tovább adjuk és igy sokasitjuk meg. Az egyháznak a feladata: szolgálat a gyülekezeten belül és a gyülekezeten kívül a világ felé, hogy a megpróbáltatások óráiban a megtartásnak és a szabadulásnak boldog hirdetője legyen. Csete István jugoszláviai magyar református püspök igehirdetéséből. SEGESVÁRY LAJOS Dr. Segesváry Lajos református lelkész, a californiai Delano High School kiválóan képzett és nagy munkásságu tanára, autóösszeütközés következtében tragikus hirtelenséggel Chowchilla (Calif.) közelében meghalt. A végzetes eset november 6-án éjjel történt, mikor működési helyéről San Jóséban lakó családja látogatására útban volt. Élt 57 évet. A szerető szivü édesapát mélyen lesújtott özvegye és két kiskorú árvája gyászolja. A temetési szertartást a San Jose-i First Presbyterian Church lelkésze és Borbás Antal san franciscoi lelkész végezték. Dr. Segesváry Lajos a második világháborúban mint csapattiszt harcolt a kommunista szovjet-orosz hadsereg ellen. Nyugodjék békében! A szomorúsággal meglátogatott családot pedig erősítse meg a kegyelemnek és vigasztalásnak Istene.
