Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-06-01 / 6. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 DR. BÉKY ZOLTÁN AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET UJ ELNÖKE Az Amerikai Magyar Református Egyesület 27-ik közgyűlése Dr. Béky Zoltánt választotta meg az egyesület elnökéül. Borshy Kerekes György után Béky Zoltánt, a nagyszerű és hatalmas egyéniségű előd után a nagyszerű és hatalmas egyéniségű utódot. Van valami végzetszerü abban, hogy az 1896-ban Trentonban alakult Református Egyesület 68 év után a trentoni nagy egyház lelkipásztorát választotta meg elnökéül. Mint a legendák sasmadara visszaszáll régi fészkére megújulni, ez a konvenció a régi fészekről hivta el uj vezetőjét, hogy az a lelkesedés, amely 68 évvel azelőtt útnak indította az Egyesületet, most újabb lelkesedéssel inditsa el újabb évtizedek alkotó útjára. Uj idők zörgetnek uj igényekkel múló életünk ajtaján. Egy drága szép kor lezáródik Borshy Kerekes György elnök távozásával. Uj korszak következik. Nagyszerű építmények készen állanak. Béky Zoltán, Kecskeméthy József, Szentmiklóssy Pál és Eszenyi László és munkatársaik segitségével ezeket a gyönyörű alkotásokat uj lélekkel, uj élettel kell megtölteni. Nem lesz könnyű feladat. A régi tűz még tartott, a régi hű szivek még dobogtak, családi perpatvarok ellenére is közel állottunk egymáshoz. Magyar szivünk, fel nem higitott református szent hitünk kötelezett értékeink megtartására. Ma sokminden fel van kinálva végeladásra. Az élet vásárán adnak és vesznek. A magyar lelkek oltárán a tüzek itt-ott pislákolnak vagy kialszanak. Kiált a szivünk azok után, akik alvó tüzek hunyó parazsát újra lobbantják. A távozó idős őrtálló után, aki egy életen át hűséggel virrasztóit magyar lelkek oltári tüzénél, most majdnem 40,000 tagot képviselő delegátusok azért hivták el Béky Zoltánt, hogy hitével, lelkesedésével, jó magyar szivével, fáradhatatlan hűségével oly magasra lobbantsa ezt a régi lángot, hogy még nagyon sokan melegedjenek meg tőle és fénye még a tengeren túlra is átvilágítson. Miért választották meg Béky Zoltán püpököt Borshy Kerekes György után elnöknek? Az Egyesület munkáját, az amerikai magyar életet ismerők jó lélekkel felelik: azért, mert ő volt erre a tisztségre a legméltóbb. Hogy kicsoda Béky Zoltán, e lap olvasóinak nem kell elmondani. Megválasztása alkalmával a magyar újságok részletesen lehozták életrajzát és ünnepelték megválasztását azokkal, akik Egyesületünk, amerikai magyar életünk jövőjét szivükön hordják. 36 éve ismeri egyházunk népe Béky Zoltánt, mint református lelkipásztort. Látta 16 éven át espereskedni és hiven szolgálni. 10 éven át, mint az Amerikai Magyar Református Egyház legelső szolgáját, főesperesét, majd püspökét nemcsak az amerikai magyarság, hanem a világ protestánsai is ismerték. Az amerikai kálvinistáknak egyidőben alelnökük volt. Soha, a véres októberi szabadságharc hősei után, egy néhány tudóssal olyan magasra senki sem emelte a magyar zászlót, mint ő. Senkisem kiáltotta bele annyiszor a közönyös Nyugat könnyen felejtő fülébe, hogy van egy nép a Kárpátok alatt, amelyet égrekiáltó bűn elfelejteni. Hogy milyen az igazi magyar kálvinista papi palást, rajta látták és csodálták meg az amerikai, hozzánk közelálló hitü szenátorok és képviselők. Ő az egyetlen amerikai magyar pap, akinek nevét a világsajtó leírta, mert érdemes volt a leírásra, amikor a világ protestáns és orthodox keresztyénségének egyik fórumán ő merte elmondani a nyugati keresztyénség lelkiismeretének elhallgatott szavát. Mint az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke minden ténykedésével az elfelejtett magyarságra hivta fel az illetékesek figyelmét. 36 évi közéleti forgolódása alatt magyar testvérei szeretetét, az amerikaik tisztelő megbecsülését vivta ki. A magyar kúriák hires vendégszeretetét átmenti ide és ő lesz a legszívesebb amerikai magyar házigazda, akinek otthonában a régesrégen tapasztalt szeretet azt hitette el velünk, hogy otthon vagyunk valahol szép Magyarországon. Más vallásu testvéreink elismeréssel hajtották meg fejüket előtte. A magyar népnek remek fia, szép kivirágzása, nagyszerű és bölcs ember, arra született, hogy vezessen és hallgassanak reá. Sohasem élt kétlaki életet. Utálta azokat, akik az amerikaik felé amerikaiak akartak lenni és “elszégyelték magyarságukat,” de a magyarok felé féltéglával verték mellüket. 36 éven át megmaradt magyarnak, aki büszke származására és nem bírta elviselni azokat, akik végkiárusitást rendeztek és rendeznek a magyarság szent örökségéből. A legfurcsább támadás ellene, hogy ‘‘eddigi közéletében sohasem mulasztotta a többséget támadni.” A többségre mint édes testvéreire nézett, de támadta azokat a nagy hitetőket, akik próbálták és próbálják kiölni népünkből azt az öntudatot, hogy a magyar ember hitéből, munkájából meg tud élni, tud a maga lábán járni, anélkül, hogy idegen vezetőkre szorulna. Egyszerűen szerelmese volt fajtájának és hite cselédeinek s hitte, vallotta és követelte, hogy a magyar református ember járjon a maga lábán és intézze maga önön sorsát. Ez a hit kell ezerszeresen Egyesületünknek is, mertha támadója hitét vallaná, akkor az Egyesület is hamarosan egyesülne vagy csatlakozna más idegen egyesülettel. Kétségtelen, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének munkáját nagyon sok szemszögből lehet nézni. E sorok Írója a hazai kálvinizmus emlőjén nőtt fel, 15 évig végezte a magyar falusi papi szolgálatot és 15-ik éve végzi az amerikai lelkipásztori munkát, igy 30 év után van némi sejtelme arról, hogy mi is a lelkipásztori szolgálat. Ezért néz úgy az elnöki és titkári szolgálatra, mint egy drága lelkipásztori szolgálatra. A Református Egyesület csak addig marad meg Református Egyesületnek, amig az elnök és a titkár lelkipásztorok maradnak, akik hálásan szolgálják amerikai magyar református testvéreinket, sőt az egész amerikai magyarságot is. Csak addig néznek bizalommal feléjük, mig ők lelkipásztorok lesznek és csak addig lesz minden fajtáját, népét igazán szerető lelkipásztor hűséges munkatársuk. Béky Zoltán püspök megválasztását az amerikai magyarság osztatlan öörömmel fogadta. Egyetlen egy disszonáns hang vegyült bele ebbe az ünneplésbe. Egyszerűen napirendre térhetnénk felette azzal a kérdéssal, hogy “ugy-e savanyu a szőllő?” De nem térünk felette napirendre, mert alkalmat adna arra, hogy az amerikai magyarság egy részét félre vezesse. A cikk kihangsúlyozza, hogy a “kisebbség” püspökét választották meg. Milyen hálás vagyunk Istennek, hogy a kisebbségnek olyan püspöke volt, hogy a többség a kisebbség vezérét Ítélte alkalmasnak az elnöki tisztségre. A püspökség feladását is szemére veti Béky Zoltánnak. A cikk Írója velünk együtt tudja, hogy a mi egyházi törvényeink nagyon demokratikusak, népünk együtt alkotta lelkipásztoraival, s e törvény értei
