Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-05-01 / 5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ KÜLÖNÖS RAKOMÁNY “Mert a király Társis hajója, amely a tengeren Hirám hajójával járt, minden három esztendőben egyszer fordult meg s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.” I. Kir. 10:22. Két királyról van szó ebben a bibliai versben. Salamon az egyik, Hirám a másik. Hajóik együtt járták a tengert. Országaik gazdasági helyzete arra kényszeritette őket, hogy szövetséget kössenek. Salamon óriási építkezésekbe kezdett, melyhez cédrusfára és mesteremberekre volt szüksége. Hirám szállította mindkettőt. Hirám országa viszont szegény volt gabonában és olajban, mely szükségletét cserébe Salamon elégítette ki. A cserekereskedelem mellett együttműködtek távolabbi országokkal való kereskedelem terén is. A hajók az esiongáber-i kikötőből indultak hossza útjukra Cyprus, Arábia és India felé. Olyan hoszszu utakra néha, hogy három évbe is beletelt, mig a hajó egyszer megfordult. Az idézett bibliai vers a király Társis hajójáról beszél. Tulajdonképpen nem is egy hajóról van itt szó, hanem egy kis hajórajról. Semmiképpen sem egy bizonyos hajóról, melynek Társis volt a neve. A “Társis” név egy bizonyos hajó-osztályt jelölt meg, éspedig a nagy, nehéz, hosszú tengeri útra alkalmas kereskedelmi hajókat. A két ország közötti szerződés egyik pontja valószínűleg az volt, hogy Hirám bizonyos számú hajóját az izráeli esiongáber-i kikötőben tarthatja. El lehet képzelni, milyen nagy esemény volt, mikor egyszer-egyszer befutott egy hajó a messze tengerekről! Már maga az nagy dolog volt, hogy a hajó épségben megjárta az utat, kibírta a viharokat, a hosszú tengeri ut minden viszontagságát. Hát még a rakomány partra tétele! Felnőttek és gyerekek nagy tömege nézte, mit hozott a hajó! Alapigénk nem beszél arról, mit hozott Hirám hajója, csak arról, mit hozott Salamon király hajója. Aranyat és ezüstöt bizonyosan Hirám hajói is hoztak, hiszen ez volt az ütjük fő célja. Ami a két király hajóit megkülönböztette egymástól, többek között az volt, hogy Salamon hajói majmokat is, pávákat is és elefántcsontokat is hoztak. Az élet tengere együtt himbálja mind az egyház, mind a világ hajóit. Hirám hajói a világ hajói. Hagyjuk most őket magukra. A választott nép legdicsőségesebb királyának, Salamonnak hajóraja legyen azonban szimbólum: ez az egyház hajóraja. Van köztük kisebb, nagyobb, erősebb, gyengébb, öregebb, újabb; van köztük református, evangélikus, methodista, presbiteriánus, episzkopális, quaker, mormon, pünkösdista, adventista stb. stb. Az utasok azonban nagyjából ebbe a három kategóriába sorolhatók (ne sértődjék meg senki!): majmok, pávák és elefántcsontok. 1. A majom legszembetűnőbb tulajdonsága az, hogy utánoz. Utánozni azt jelenti, hogy csinálni valamit meggyőződés és alkotói elképzelés nélkül. Kétféleképpen lehet festeni. Lehet úgy, ahogy Munkácsy Mihály csinálta. Ez esetben az eredmény mestermü. De lehet úgy is, hogy vesz az ember egy vásznat, melyre előre ki van rajzolva a kép vázlata és számok mutatják, hogy hova milyen szint kell kenni. Ez esetben az eredmény értéktelen giccs. Olvastam egy emberről, aki elkezdett igy “festeni” és annyira tetszettek neki saját “müvei”, hogy a lakásban lévő értékes képeket sorra kiszedte a szép keretekből és helyükbe tette a maga maszatolásait. De kérdezzük meg, nem tesz-e sokszor az egyház is igy, illetve az egyházon belül nem teszünk-e sokszor mi magunk is igy? Csinálunk valamit, mert az a szokás. Mert más is csinálja. Azt hisszük, hogy mivel a másiknak jó az, hogy bizonyos módon csinál valamit, nekünk is jó lesz a “mód” egyszerű átvétele révén. Van, aki úgy imádkozik, hogy fejét lehajtja, kezét összekulcsolja. Jön egy másik, aki úgy imádkozik, hogy az asztalra könyököl és a kezével a szemét eltakarja. Van, aki az asztalra borulva imádkozik. Van, aki térdre ereszkedve imádkozik. Melyik ezek közül a legjobb? Melyik az eredményes? Nem a testtartás a fontos. Az a jó imádság, amelyik a szív legmélyéből jön, alázatos, magasztaló és a hit szárnyai viszik Isten elé. Aki utánozza a kegyeseket, még nem lesz kegyes. Légy őszinte és eredeti a magad lelki életében! 2. A páva nem minden ok nélkül tér egei szét a tolláit. Van mit mutogatnia. Aki látja, megáll és megbámulja a szinpompás tollazatot. A páva tudja ezt és pontosan azért mutogatja a tolláit, hogy megbámulják és megirigyeljék. Milyen jelentéktelen kis madár lenne a tollai nélkül! Senki se venné észre! Sokszor az egyház is úgy tetszeleg önmaga szemében, mint a páva. Austin Lovelace Írja “Music and IV orship in the Church” cimü könyvében a következőket: “Bizonyos énekkarok, szenzációs szinü köpenyekbe öltözve, stólákkal, énekkari eredményeket jelző stráfokkal stb. nemcsak Salamon királyon és a liliomokon, hanem Józsefen és tarka ruháján is messze túltesznek.” Ha egy high school band száz dolláros, rikító szinü egyenruhában, fején csákóval végigmasiroz az utcán és elrecseg egy indulót, rendben van. De ha az egyházon belül, sőt magában a templomban van ilyen páváskodás, azt már meg kell kérdőjelezni. Jól esett olvasni, hogy éppen egy amerikai egyházzenész Ítéli el a templomban meghordozott pávatollákat, nem pedig egy európai, aki mást se csinál Amerikában, csak kritizál. Jó és szükséges, hogy az egyházban mindenek ékesen és szép rendben történjenek. De ha valami csak azért jó, mert “it looks good”, akkor az nem is olyan jó. Az egyház célja e világon nem a “show off”, hanem az Isten dicsőségének szolgálata. Az Isten dicsőségének pedig nincs szüksége a páva tollaira. 3. Az elefántcsont kemény, szilárd, amit belőle faragtak, az állja az időt és viharokat. Az egyháznak olyan emberekre van szüksége, akiket elefántcsontból, nem pedig lekvárból faragtak. Szilárd a hitben, erős a reménységben, tartós a szeretetben, megbízható a szolgálatban. Ilyen ember volt Kálvin János, a legnagyobb reformátor. Mi lett volna a genfi egyházból, mi lett volna a reformációból, ha Kálvin a elefántcsont keménysége helyett a lekvár édességével és puhasásával kezeli az ügyeket és embereket? Hagyott volna mindent úgy, ahogy mások is csinálták? Nagy népszerűségre jutott volna azzal, hogy mindenekelőtt egyre igyekszik: “to get along with people”. Kálvin szilárdságára nemcsak jó theológia, hanem sok olyan jó szolgálat is épült, amit nála nélkül, Istennek a benne munkálkodó kegyelme nélkül az egyház és a világ talán sohase látott volna meg. Te is a hajón vagy! Barátkozz meg az utasaival. Nincs ideális egyház, melyben csupa szentek és angyalok vannak! Szenvedd el azokat, akik csak utánzatai az igazi keresztyénnek, azokat, akik csak tolláiknál fogva szépek. De te magad légy elefántcsontból faragott jellem! Lehetsz, mert a hajón más is van. A kapitány: Jézus. Ámen! Papp Ákos
