Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ . . . MERT IGEN SZERETETT “Néki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett.” Luk. 7:47/a A bűnösöknek két típusa van. Egyik azoké, akiket nem izgat a bűn. Van ugyan lelkiismeretfurdalásuk, azonban arra gondolva, hogy a másik ember se angyal, a problémán elég könnyen túlteszik magukat. A másik azoké, akiknek fáj a bűn, világosan látják, hogy gonosz az, amit cselekesznek, de nincs erejűk abbahagyni, megbánni és megtisztulni. Minden bizonnyal ez a típus volt az a bűnös nő, akiről Lukács evangéliumának 7-ik részében, a 36-50-ik versben foglalt történetben olvasunk. Egy farizeus behívta egyszer Jézust a házába. Meghívta ebédre. Meghallotta ezt egy asszony a városban. Úgy érezte, élete nagy alkalma jött el: ha most oda nem mehet Jézushoz, ha most meg nem gyógyul az élete, akkor soha. Bemegy a farizeus házába és megáll hátul Jézus lábainál. Nézzük, mit csinált? 1. ) Először is le kellett küzdenie egy szörnyű belső gátlást. Azt mondja a Biblia, hogy bűnös asszony volt. Mi volt a bűne? Lopott? Csalt? Hazudott? Pletykázott? Nem, hanem az, hogy parázna volt. Asszony volt, vagy leány? Elvált, vagy özvegy? Nem tudjuk. Nem is fontos. Aki azonban olyan életet él, mint ő, annak a hire hamar elmegy. Sokan tudták, hogyan él, Simon farizeus is tudta. Egész biztos, hogy az asszony is tudta, mit gondol róla Simon. Azt is tudta, hogy az utón a farizeus háza felé sokan fogják látni, olyanok, akik tudják, hogy ő ki. Azzal az elszántsággal kellett hát mennie, hogy történjék akármi, meresszen rá a megbotránkozott Simon akármekkora szemeket, ö megy, mert Jézushoz kell jutnia. 2. ) Nem mer Jézus elé állni, hanem a háta mögé kerül. Hogy is merne a szemébe nézni? És fontos az, hogy Jézus lássa őt? Az a fontos, hogy ő lássa Jézust! Akit Jézus észrevesz, néz, figyel, az még nem biztos, hogy odament Hozzá. Aki azonban odament Hozzá, azt ő biztosan észreveszi. A mi látásunkat anynyira elhomályosította a bűn, hogy el se tudjuk képzelni azt a dicsőséget, ami Jézus alakját körülveszi. Jobb hátul megállni, csendesen és lehajtott fejjel. 3. ) Elkezdett sírni. Annyira sirt, hogy könnyei elborították Jézus lábait. A nők általában könnyen sírnak, könnyebben, mint a férfiak. Érzelmeiket könnyebben szabadjukra engedik. A férfi igyekszik “erős” maradni, a nő nem igyekszik. Sírásával sok mindent ki tud fejezni, amit másként igen nehéz volna kifejeznie. Sir örömében is, bánatában is, meglepetésében is, meghatódottságában is. Könnyei kihoznak valamit a lelke mélyéből, amit szavakkal elmondani nem tudna. A bűnös asszonynak sok mondanivalója volt. Ez ömlött most ki belőle a könnyeivel. A bűn belül van, vízzel és szappannal lemosni magunkról nem tudjuk. A\ sirás olyan, mint egy lélek-mosás. Jön, ömlik belülről kifelé, senki se látja, mi mindent hoz ki magával, csak Jézus. A bűnös asszony ezt önti most Jézus lábai elé. 4.) Hajával törli meg Jézus lábait, csókolgatja és megkeni drága kenettel. A nőnek régen is ékessége volt a haj, nemcsak ma. Régen is ápolták, nemcsak ma. A “máke-up” se újdonság, a nők régen is szépitgették magukat. Ez az asszony most az egyszer nem törődött azzal, hogy fog ő “kinézni”? A drága kenetet elhasználhatta volna maga is, bizonyára ő is törődött azzal, hogy szép maradjon a bőre az arcán is, kezén is. Ha volt is festék az arcán, mikor a farizeus háza felé indult, azt most a könnyei lemosták. Ha szép, tiszta és csillogó volt hosszú fekete haja, amig végigment az utcán, az most csapzottan, zilálton hullott könnytől ázott arcába. Gondold el, ha egyszer igy “néznél k?’ Isten színe előtt a szent gyülekezetben? Te, aki olyan gonddal csavargatod a hajadat minden este és annyi tüt beleraksz, hogy mikor lefekszel, alig mered letenni a fejedet a párnára! Te, aki hajadat már a szivárványnak majdnem minden színére befestetted, hogy minél jiatalabbnak nézz ki és bámulatraméltó hősiességgel tűröd a forró kosarat a fejeden, mikor a fodrász permanentet rak a hajadba. Te, aki fiatal létedre őszre fested, öreg létedre lángoló vörösre fested a hajadat, hogy hervadhatatlan szépségeddel becsapd a világot. Még a gondolatba is belesápadsz, hogy azzal valakinek a lábát megtörölni! A bűnös asszony ezt tette. Tetszett Jézusnak ez a csapzott, eltorzult, könnytől ázott arc? Igen, nagyon tetszett. Mit szólt mindehhez Jézus? Az ostoba Simonnak fogalma se volt róla, mi történik. Azt gondolta magában, hogy a bűnös asszony tettetett kedveskedésével jól becsapta Jézust. Jézus, ha próféta volna, tudná, miféle nőszemély ez és utálattal lerázná magáról és elkergetné. Jézus azonban több volt, mint próféta. Látta, hogy ez az asszony, aki életében olyan sokat, olyan rosszul, gonoszul és tisztátalanul szeretett, most az egyszer, először életében tisztán, őszintén és becsületesen szeret és olyan nagy szeretettel, hogy annak súlya alatt a földre roskadt és füzében szinte egész én-je elégett. “Ezért azt mondja: Néki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett.” És itt most folytassuk, mit csinált a bűnös asszony? 5.) Szeretett. Igen szeretett. Azt szoktuk mondani önmagunknak is és másoknak is, hogy jó imádkozni. Örömben is, bánatban is, bőségben is, Ínségben is imádkozzunk. Az imádság Istenhez vezető biztos ut. Isten imádságot meghallgató Isten és aki kér, az mind kap, aki keres, az talál és a zörgetönek megnyittatik. Nem hiszem, hogy a bűnös asszony ezt ne hallotta volna, ne tudta volna. Azonban amit ő most nem tett, az éppen az imádkozás volt. Nem szólt egy szót se, csak sirt és szeretett. Lehet Jézushoz menni imádkozás nélkül is? Lehet. Úgy, mint a bűnös asszony: szeretettel. Nem te vagy az első, aki azon siránkozik, hogy hiába imádkozol, nem hallgat meg a jó Isten. Pedig mennyire hittél, mennyire bíztál benne, hogy meghallgat és megadja a szived kérését. Bár meg van Írva, hogy szüntelenül imádkozzunk és a tanítványokat maga Jézus tanítja imádkozni, ami Istennek kell, az nem az imádságunk, hanem a szivünk, a szeretetünk. Jézus sokat imádkozott. Nem azért, mert tudta, hogy azzal kedvében jár az Atyának, hanem azért, mert szerette az Atyát. Ha nem szerette volna, nem is tudott volna imádkozni. Nem érzed-e sokszor, hogy bár annyira szeretnél imádkozni, nem tudsz? Nem kérdezed-e meg néha magadtól: miért nem tudok én imádkozni? Kérdezd magadtól egyszer ezt: szeretem én igazán Jézust? Ha erre csendességben és alázatosságban őszintén tudsz válaszolni, megérted, mi a baj az imádságaiddal. Merem azt a tanácsot adni, hogy ha nehezen megy az imádkozás és úgy érzed, nincs rá semmi válasz, hagyd abba! De kezdj el azonnal valami mást! Kezdd el szeretni Jézust. Ezzel végződik a történet: “Eredj el békességgel!” De sokat mentem már “el” valahova! Nemrég jöttem vissza Európából, öt országban jártam, felmentem egészen a Jeges tengerig, a világ legészakibb városáig. Békességgel jártam? Békességgel tértem vissza Amerikába? Isten tudja rá a választ. Én csak azt mondhatom, hogy ez a békesség a világon mindent megér. Mindent! Neked is jobb lenne ilyen, Krisztustól kapott békességgel folytatnod a járást életed utján. Ámen! Papp Ákos
