Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÉRDEMES-E ÜDVÖZÜLNI? “Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Mt. 19:25/a-26. Az egyik ifjúsági órán a senior high fellowship tagjainak a következő kérdést tettem fel: képzeljétek el, hogy két kis papírlap van előttetek, egy fehér és egy fekete; a fehérrel szabad belépés van a mennyországba, a feketével pedig a pokolba; melyiket választanátok? Mondanom sem kell, mindenki ezt válaszolta: a fehéret! Meg voltak azonban lepve, mikor azt kérdeztem tőlük: miért? Well, — mondta az egyik — hát a mennyországban mégis csak jobb lehet, mint a pokolban! Ennél többet azonban egyikük se tudott mondani. Sokat gondolkoztam azóta ezen és arra az érdekes megállapításra jutottam, hogy az emberek egyháztalansága, vallástalansága, közönyössége és általában a bűnnel szemben tanúsított könnyelműsége mögött nemcsak hitetlenség, vagy tájékozatlanság van, hanem az illetőnek az a komoly kétsége, hogy tulajdonképpen érdemes-e egyáltalán üdvözölni. Könnyen elintézhetném ezt a kérdést a következő nagyhangú kijelentéssel: bolond az, akit csak a földi élet érdekel, bölcs az, aki a mennybe néz; ti tehát, atyám fiai, vessétek meg a földi élet örömeit és nézzetek a mennybe! Én a dolgokat a nehezebb végéről szeretem megfogni és ezért igenis, meg akarom vizsgálni a kérdést: érdemes-e üdvözölni? A kérdésre csak akkor tudok válaszolni, ha előbb megnézem: mi lesz, illetve mi nem lesz a mennyországban. 1. Jézus Krisztussal való boldog együttlét az örökkévalóságig a szeretet tökéletes kötelékében. Ez lesz. Legforróbb imádságainkra válasz, a legdrágább ígéretek valóraválása, hitünk fájának virágbaborulása lesz ez az elmulhatatlan mennyei szerelem. Azonban nem lesz földi szerelem. A pogány törökök vallása azt tanítja, hogy a mennyország tele van hurikkal, kívánatos, gömbölyded szép lányokkal, akik szerelmükkel a férfiakat az örökkévalóságig boldogítják. Hogy a nőket ki fogja boldogítani, arról nem tudnak. Szerintük a nőnek nincs lelke, igy teljesen mindegy, mi történik vele halála után. A földi kapcsolatok a halállal megszűnnek. A mennyei lét célja nem az, hogy a lelkek egymáshoz, hanem hogy Istenhez kapcsolódva találják meg örök boldogságukat. Jézus szerint “a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben” (Mt. 22:30). Egy angyalt könnyű szép kisgyermeknek, vagy szép fiatal menyasszonynak elképzelni. De ha van angyal-gyermek és angyal-menyasszony, van angyal-anyós is! Tovább nem is kell mennünk a képzelődésben, mert máris olyan következteésre jutottunk, ami igen sok ember hite számára elviselhetetlen teher próbát jelentene... A mennyországban nem lesznek szerelmi kalandok. Ezt tudva, a “sex” őrültjei méltán feltehetik a kérdést: hát érdemes akkor üdvözölni? 2. Egyedül jócselekedeteink követnek bennünket, abból azonban, ami a földön a mienk volt, semmit se vihetünk magunkkal. Ha kincseinket testünkre kötöznénk is és testünket hármas koporsóba zárnák is, a földi lét határán túlra akkor se vihetnénk semmit se. De ha vihetnénk is, mit kezdhetnénk vele? A mennyben nincs bank, ahol beváltanák a dollárt menynyei valutára. Nem lesz pénz, igy “biznisz” se lesz. Nem lesz mire kitűzni a tipikus árcédulát: “ . . . dollars and 99 cents!” Itt a földön a “prophet” senki, a “profit” minden. A mennyben fordítva lesz. Ha van is rádió a mennyországban, a “word from our sponsor” nem az idegeinket gyilkoló “commercial” lesz, hanem Isten atyai szava és az azt követő zene a mennyei hárfák hangja és az üdvözöltek hálaéneke. Fogjál el egy embert New Yorkban, aki nemhogy “choir”-ban nem énekel, de templomba sem jár, és mondd neki: “Ide figyeljen, Miszter, ha maga a mennyországba kerül, hallelujákat fog énekelni!” Nézd meg, milyen arcot fog vágni. Elképzelve magát a számára tökéletesen idegen és kényelmetlen helyzetben, meg fogja kérdezni magától: Érdemes nekem üdvözölni? A Supreme Court tiszteletreméltó tagjait pedig a jó Isten mentse meg a mennyországba kerüléstől, mert mindarra, amit ott látnának, azt kellene mondaniok: “unconstitutional!” 3. Társaságunk a mennyben a szentek és az angyalok lesznek. A régi jó kártya-partnereket, ivó cimborákat és mindazokat, akik arra biztattak, hogy: “have fun” és abban ők maguk “jó” példával is jártak elől, hiába fogjuk keresni. Még 1958-ban Budapesten egyszer a Kálvin térre egy gyermeket hoztak keresztelni. Az adatok felvétele közben megkérdeztem, hol született. Az anya egy soha nem hallott város nevét mondta Kanadából. Elmondta, hogy 1956-ban ők is Ausztriába menekültek, onnan pedig Kanadába kerültek. Nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak, megkérdeztem, miért jöttek vissza. Azt mondta: “Hát tetszik tudni, munka volt, lakás is volt, de azon túl majd megevett bennünket az unalom; nem volt ott mégcsak egy jó vendéglő se, ahova elmehettünk volna kicsit borozni, kártyázni, mulatni; gondoltuk, mégiscsak jobb akkor otthon, igy hazajöttünk.” Számomra ez a magyarázat nem volt túlságosan meggyőző, számára azonban az volt. Sok ember még mindig azt hiszi Magyarországon, hogy Amerika és Kanada táján még a tüdőbajos is aranyat köp. De sok embert, mégha ennél sokkal reálisabban gondolkozik is, kielégíteni Dárius kincsével se, a világ minden szabadságával se lehet. Vájjon nem ehhez hasonló csalódás fogja azokat is érni, akik a mennyországba szeretnének jutni, csak azért, mert az bizonyára kellemesebb hely, mint a pokol? Bár a menny a végtelen boldogság hazája, várakozásaink még igy is lehetnek túlzottak. Ha pedig túlzottak, irreálisak is. A túlzott váradalmakat pedig csalódás követi. Különös gondolat, de igaz: lehet valaki boldogtalan még a menny or ságban is! Érdemes-e hát üdvözölni? A fenti Ige Jézusnak a gazdag ifjúval folytatott beszélgetéséből való. A gazdag ifjú megszomorodva ment el, mert sok jószága volt. Úgy érezte, ha az üdvösség ára az, hogy vagyonát kiossza a szegényeknek, nem érdemes üdvözölni. Te mit gondolsz? Érdemes? Milyen jó, hogy üdvösségünk nem tölünk függ, mert embereknél ez lehetetlen. De Istennél minden lehetséges. A feltámadott Jézus ennek a bizonysága. Ámen! Papp Ákos
