Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Egy Hil Szolga Hazatért Dr. Szilassy Béla, a Szlovákiai Magyar Református Konvent elnökének emlékére. Pekin (III.) utcáján december 16-án este egy embert elütött egy autó. Az autóvezetőnek bizonyára készen volt minden érve a kihallgató hatóság számára. A járókelőket vegyes érzelem töltötte el a szerencsétlenség láttára. Egyesek sajnálkoztak rajta, a fiatalabb és türelmetlen emberek talán igy okoskodtak: miért nem ül otthon egy ilyen öreg ember? A vágtató életnek egy-egy ilyen öreg ember már akadálya. Mindenkinek volt megjegyezni valója. Lehet, hogy Ítélte a vigyázatlan hajtót és szánta a vérében heverő idős embert, vagy a hajtót szánta és ítélte az idős embert, aki esetleg egy több gyermekes apát karácsony előtt bajba kevert. Gondolt-e arra valaki, hogy szegény ember csak az imént énekelte az utolsó adventi éneket és utolsó foszlányai ott zsongtak a lelkében? Azután az örök emberi kíváncsiság tudni akarta, hogy ki is volt az elgázolt ember Egy öreg magyar ember, akinek magyar nevét nem tudták kiejteni. Egy asszony megszakadó szívvel azt jelelte: “Ez az ember az én drága jó apám volt.” Unokái döbbenettel mondták: “Ez az ember a nagyapánk volt, aki a magyar lélek tüzet gyújtogatta szivünkben és olyan csodálatosan beszélt egy szép országról.” A Magyar Felszabadító Bizottság a magyar menekült világnak igy felelt: “Ő volt a mi elnökünk, a testben járó magyar reménység, aki hitt, fanatikusan hitt a magyar feltámadásban. Ha mi a tűnő időben csüggedtünk, akkor ő újra és újra felgyújtotta magyar bujdosók novemberi ködös éjjelén hite rőzselángját s mig körülte álltunk, nem volt olyan sötét az éjszaka.” A felvidéki magyarok lélekben mind elmentek ravatalához és családjával együtt sírták: “Ő a miénk volt.” Családján kívül mi ismertük a legjobban. Eszterházy János, Szentiványi József, Szüllő Géza, Szilassy Béla a Felvidék legnagyobb magyarjai voltak, a többi drága mártírokkal együtt. Azok már mind hazamentek, Szilassy Béla egy élő édes emlék volt a magyar Felvidékről. De jó volt hozzátartozni, őt tisztelni és szeretni! De fog hiányozni a magyar Felvidékről álmodó és imádkozó kis seregnek! Egy néhány felvidéki idesodródott magyar református pap is próbál felelni arra a kérdésre, hogy ki volt ö. Nemcsak nagy magyar ember, nemcsak politikus, nemzetgazdász, aki egyik mécenása volt felvidéki magyar fiatalságának, hanem magyar református vezér-ember is volt. A csehszlovákiai Magyar Református Egyház hajóján mindig ott volt a kormánykerék mellett. A tűnő időben nem lehet megállapítani, hogy ki biztatott többet, ő-e vagy püspök elnök-társai a magyar Konventen. Annyi bizonyos, hogy Isten Mózesként adta a felvidéki magyar református életbe. Sörös Béla losonci pappal, későbben püspökkel a magyar református theológiát Losoncon szervezteti meg, hogy közel legyen ősi kúriájához a hitnek fellegvára, mert látni és ismerni akarta azokat a fiatalokat, akik vezetik az ő nagyon szeretett népét. Akik beszéltek róla, mind azt mondták, hogy nagy ember volt, mint a magyarság egyik szenátora a prágai parlamentben, ügyes, népét lelkesítő politikus volt, de mégis legnagyobb volt mint a felvidéki magyar reformátusság világi vezére. Ekkor repült saslelke a legmagasabban és ez a szárny lendítette előre fajtája, népe és felvidéki hazája szeretetében. December 16-án az estéli órákban lépett be a Világosság hazájába. Az Isten színe előtt igy szólhatott: “Uram! Te teremtetted magyarnak a szivemet. Nézd, minden kincsét szétosztottam árva gyermekeid között. Köszönöm, hogy ezt a fájó magyar sorsot adtad nekem. Ha újra kezdeném, újra csak ezt kérném Tőled. De legjobban köszönöm, hogy egyházad szolgálatába elhívtál, ahol megtanultam, milyen halhatatlan érték a magyar lélek. Ez volt a legnagyobb kitüntetésem. Csak az fáj, hogy nem a losonci templomból hazafelé tartva hívtál haza. Vedd számon azt a sok szép éneket, amit a kakasos losonci templomban és a pozsonyi Konventen elénekeltem. Emlékezzél meg azokról a könnyekről, amiket bujdosósomban elhullajtottam és gyüjtsd urnáidba, hadd szépítse ezt a fájó magyar sorsot. Uram, az utolsó éneket elénekeltem, az utolsó imát elmondtam, utolsó utam is a templomból vezetett hazafelé. Hazajöttem.” Öreg, fáradt fejét hü magyar gyermekének megsimogatta Ura s azután csendesen elaltatta. Utána nagy csend támadt, ezt a csendet csak a mi fájó sóhajunk töri meg. E sorok írója az alkonyba hajló szép, felvidéki ősz délutánján, október 5-én látta távolról kúriáját. Intett lassan menő autójából a színes cserepü losonci templom felé. Sörös Bélára és Szilassy Bélára gondolt, valami szorongatta torkát. Nem mert érdeklődni régi otthona felöl, nehogy szomorú hirt hozzon számára. Északabbra Losonctól beleütődött egy olyan emberbe, egyik felvidéki vár tövében, aki őt a legnagyobb elő felvidéki magyarnak tartotta. Mig szivem csendesen mondta reá az igent, a vár felett átnyargaló szél egyenesen zúgta: úgy van. Milyen büszke voltam reá, hogy személyes ismerősömnek, bátyámnak szólíthattam ezt a derék magyar református urat. A gömöriek virágát e sorok Írója küldte el ravatalához. A megpróbáló idők egyik nagy magyar református emberét siratja el benne. Szilassy Aladár mellé újra hazament egy másik Szilassy, az örök magyar református pantheonba, — de csak egy rövid időre, mig Urunk színe előtt újból találkozunk. Nagy Lajos ★ ★ A Pekin (111.)-ban, 1962. december 16-án autógázolás következtében elhunyt Dr. Szilassy Béla (született Budapesten, 1881. julius 5-én), nem egyetlen tagja volt családjának, aki hűségesen szolgálta református egyházát. Édesatyja, Szilassy Aladár egyházkerületi főgondnok volt, édesanyja a Lorántfy Zsuzsánna Egyletet irányította és a budapesti Lorántfy kórházat alapította. Fiatalon elhunyt bátyja, ifj. Szilassy Aladár volt a YMCA meghonosítója Magyarországon Keresztyén Ifjúsági Egylet, KIÉ néven; ő alapította az első cserkészcsapatot is. Húga, Sulkowski Viktorné a Keresztyén Leányegyesület egyik vezetője volt. így Dr. Szilassy Béla családja istenes hagyományait követte, amikor a felvidéki magyarságnak nemcsak politikai vonalon állt az élére, hanem vezetője lett a református egyházi élet terén is. A Felvidék visszacsatolása után tagja lett főgondnoki címe megtartásával az Egyetemes Konventnek. Az amerikai magyar közéletben alapítása óta elnöke volt a Magyar Felszabadító Bizottságnak valamint a Cseh-szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának.
