Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉSEK A kialakult gyakorlatnak megfelelően husvét előtt, illetve husvét után két héttel lesznek a keleti terület egyházmegyei évi közgyűlései. A Keleti Egyházmegyéé vasárnap, március 31-én, Roeblingen, a New Yorki Egyházmegyéé vasárnap, április 28-án, előreláthatólag Staten Isländern Az esperesi hivatalok minden egyháztanácshoz külön meghívót küldenek. Vallásüldözés a Szovjetunióban A Szovjet Unióban a közelmúltban egészen nyílt formában jelent meg ismét a vallásüldözés. A következőkben a legfrissebb és legkirívóbb esetekről számolunk be. “Mi nem akarunk sehová se menni, küldjenek bármelyik országba, mindegy hogy hová, de itt nem akarunk maradni, mert itt nincs számunkra hely . . . Itt agyon fognak lőni . . .” Ezeket a kétségbeesett szavakat egy rongyos öltözetű szibériai paraszt mondotta Moszkvában az amerikai követség előtt, miközben a rendőrök 31 társával együtt betuszkolták egy teherautóba. Szavait a Reuter angol hírügynökség helyszínen lévő tudósítója jegyezte föl. És az eset, nagy megdöbbenést keltve, bejárta az egész világsajtót. Az elhurcolt 32 szibériai paraszt egyetlen bűne az volt, hogy ragaszkodtak vallásos hitükhöz. Magukat “evangéliumi keresztyéneknek” nevezték, tehát valamelyik protestáns szektához tartoztak. Meggyőződésükért a hatóságok nemcsak a szokásos módon üldözték őket, hanem a végén gyermekeiket is elvették tőlük. Kétségbeesésükben fölültek a vonatra, négy napig utaztak, hogy elmenjenek a moszkvai amerikai követségre, abban a téves hitben, hogy ott védelmet kaphatnak, esetleg útlevelet is, amivel elhagyhatják az országot. Ez, természetesen, lehetetlen volt. így kerültek a moszkvai rendőrség kezére. Mint említettük, az eset hire bejárta az egész világsajtót, csak a kommunista országokban hallgattak és hallgatnak róla. A szovjet sajtó és rádió egy szóval sem számolt be e botrányos esetről, de a külügyminisztérium szóvivője napokon át nagy előzékenységgel fogadta a külföldi újságírókat, akik az ügy további fejleményeiről érdeklődtek. A szóvivő közölte velük, hogy a jámbor szibériai parasztoknak semmi bántódásuk nem esett, sőt, közköltségen megmutatták nekik Moszkva nevezetességeit és utána boldogan hazautaztak, hogy tovább éljék a szovjet állampolgárok életét. Mi azonban a szegény szibériai parasztok rémületének hiszünk és nem a külügyminisztérium szóvivőjének. Ez a botrányos eset azonban nem áll egyedül. Közvetlenül karácsony előtt olyan hírek érkeztek a Szovjetunióból, amelyek azt bizonyítják, hogy több helyen ismét tettleges üldöztetést szenvednek az orosz keresztyének. A Oroszországon kívüli orosz orthodox egyház szinodusának megküldték Oroszországból egy tiltakozó feliratnak a másolatát. A feliratot Hruscsovhoz intézték a nyugat ukrajnai Pokajev apátság hívei, tehát szovjet állampolgárok. Több ezren írták alá a feliratot és tiltakozásukat fejezték ki a szerzetesek ellen hosszabb ideje folyó, nyílt, tettleges üldözés ellen. A tiltakozó felirat másolatával egyidejűleg az Egyházak Világtanácsához és amerikai egyházi vezetőkhöz is érkeztek levelek, amelyekben az ukrajnai keresztyének leírják az üldöztetés részleteit. A leírásokból kiderül, hogy a pokajevi apátság huzamosabb idő óta szenvedi a hatóságok nyílt üldözését. Névszerint felsorolják a szovjet titkos rendőrségnek azokat a tagjait, akik résztvettek az üldözésekben. A titkos rendőrök, a leírás szerint, az utóbbi időkben naponként megjelentek az apátság épületében. Betörték a kaput és magukkal vittek néhány szerzetest gépkocsikon. Miután összeverték őket, kidobták a gépkocsikból, 250- 300 kilométerre a kolostortól, meghagyván, hogy ne merjenek többé visszatérni oda. Ugyanez volt a sorsa a zarándokoknak is, akik a környék falvaiból istentiszteletre jöttek a kolostorba. A Hruscsovhoz intézett tiltakozó felirat hangsúlyozza, hogy a kormány nem rendelte el a kolostor bezárását. Minden arra mutat, hogy a párt állandó zaklatással akarja elűzni a szerzeteseket. A felirat rámutat, arra, hogy a hatóságok csak a puszta falakat hagyják meg, minden felszerelést magukkal visznek. Kedvenc módszerük, hogy a szerzeteseket minduntalan orvosi vizsgálatnak vetik alá. Az állami “doktorok” véleményéből kiderül, hogy a betegségek sokkal gyakoriabbak a szerzetesek közt, mint bárhol az országban. A betegnek nyilvánított papokat úgynevezett “klinikai kezelésre” más vidékre szállítják. A felirat szerint 1961-ben 140 volt a pokajevi kolostor szerzeteseinek száma. A tiltakozás keltezésekor már csak 36 maradt meg belőlük, de ezekből is 23-at “komoly betegnek” nyilvánítottak az orvosok. A Szovjetunió újabb vallásüldözési hullámáról szóló híreket alátámasztja az a beszámoló is, amelyet nemrégen adott ki Münchenben a Szovjetuniót tanulmányozó intézet. Az intézet beszámolója gondos kutató munkán alapszik. Állandóan behatóan tanulmányozzák mind a központi, mind a vidéki szovjet sajtótermékeket. A jelentés szerint 1960-62-ben mintegy 2 ezer templomot zártak be a hatóságok a Szovjetunióban. Jelenleg 10 ezer templom van nyitva. Összehasonlítás végett megemlítjük, hogy szovjet adat szerint, — amely a “Tudomány és vallás” cimü szovjet folyóirat tavalyi 11. számában jelent meg — 1916-ban 78 ezer volt az orthodox templomok száma Oroszországban. Az üldözés természetesen nemcsak az orthodox egyházat érint, hanem a többi felekezeteket is. Az elmúlt év folyamán, többször vádolták államellenes tevékenységgel a zsidókat és a mohamedánokat, valamint az evangéliumi egyházak tgjait is. Ez utóbbiak közül különösen a baptistákat és a Jehova tanúit akarták megbénítani. Mindez világosan mutatja a marxista ideológia cinizmusát. Egyrészt semmibe veszik a saját alkotmányuk vallásszabaságot biztositó cikkelyét, másrészt, végtelen képmutatással, toleránsnak akarják bemutatni a világ előtt rendszerüket. 1961-ben engedélyezték az orthodox egyház belépését az Egyházak Világtanácsába és még az elmúlt nyáron is amerikai egyházi vezetőket engedtek be a Szovjetunióba, hogy kiépítendő kapcsolatokról tárgyaljanak az orthodox egyház vezetőivel. Ugyanakkor azonban, nemcsak propagandával, hanem terrorisztikus módszerekkel is azon vannak, hogy kiirtsák az Isten-hitet és a vallást a Szovjetunióban. N. N. L.
