Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ Közvélemény “Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méné, meg­kérdő tanítványait, mondván: en­­gemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” Mt. 16:13. Maga kárán tanul a magyar és e szabály alól nincs kivétel még Ame­rikában sem. Három hónappal ezelőtt vettem egy televíziót. Mivel minden­kinek van és “people like it”, gon­doltam, legyen nekem is. Hamarosan rájöttem azonban, hogy estéim leg­hasznosabb óráit pocsékoltam el az­zal, hogy televíziót néztem. A sok nivótlan “show” és “bugi-vugi” végül is az idegeimre ment és az amerikai kultúráról és Ízlésről a legsötétebb véleményem alakult ki. A napokban aztán bementem az üzletbe, ahol a televíziót vettem és addig dicsértem a kereskedőt, hogy milyen remek üz­letember és milyen becsületes, derék ember, mig beleegyezett abba, hogy visszaveszi a készüléket és ad helyette egy zenegépet, lemezjátszót, FM és AM rádióval. Az üzleten veszítettem több mint hatvan dollárt, de nem sí­rok utána. Gazdagabb lettem egy ta­pasztalattal. Azóta Bach, Bartók, Bee­thoven, Mozart, Kodály stb. örökérté­­kü mestermüveit tolmácsolja hűsége­sen nyolc hangszóró és én, kezemben a partitúrával, naponta az emberi kultúra legtisztább vizű tavában für­detem a telkemet. A rádión is olyan muzsika szól most, amilyet sohase halottam még Amerikában. Mi ebből a tanulság? Az, hogy ha valaki véle­ményt akar alkotni Amerikában a kultúráról és az emberekről általában, azt ne a zsebredugható kis tranzisz­toros rádió hallgatása és a televízió napi műsora alapján hozza meg, ha­nem hallgasson meg és nézzen meg mást is. Nekünk, embereknek, mindenről van valamilyen véleményünk. Dolgok­ról, egymásról, ismert, vagy ismeret­len személyekről, Istenről, világról. Akinek semmiről semmiféle vélemé­nye nincs, annak esze sincs. A ma­gánvélemény mellett szoktunk beszélni közvéleményről is. Tudjuk róla, hogy ez valamilyen módon kialakul, vala­kinek a pártjára áll, valaminek el­lene szegül, a közvéleménynek nyo­mása van, embereket a helyükről el­mozdít, elkeserít, sőt néha halálba is kerget. Néha hatalomra is emel és hősöket formál. Egy igen szellemes mondás szerint: “public opinion is what people think people think”. Vagyis közvélemény az, amit az em­berek gondolnak, hogy az emberek gondolnak. Én magam azok közé a cinikusok közé tartozom, akik nem hisznek abban, hogy van ilyen, illetve hogy ha van is közvélemény, az pontosan kitapogatható. Ha az új­ság az u.n. közvéleménynek ad han­got, az csak annak az egy bizonyos újságírónak a magánvéleménye, aki cikkének Írása közben azt hiszi, hogy azt hiszi, amit az emberek hisznek. De ha úgy is volna, meg kell kér­deznünk: miféle emberek? Mert ha van egyáltalán közvélemény, akkor legalábbis ezerféle közvélemény van egyszerre. Az ezer közül pedig melyik által hagyjam befolyásolni magamat? Jézus tudta jól, hogy beszélnek róla az emberek, vagyis személyét illetőleg van az országban közvélemény. Ezért kérdi egyszer a tanítványait: engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Nem azért kérdezte ezt, mintha Őt magát izgatta volna az emberek véleménye, hanem azt akarta tudni, hogy viszonyulnak a tanítvá­nyai a közvéleményhez? A kapott vá­lasz mutatja, hogy a közvélemény, ha nem is ezer felé, de határozottan megoszlott. Némelyek azt hitték, hogy Keresztelő János, akinek nem sokkal korábban a fejét vétette Heródes, tért vissza a halálból és prófétái tovább Jézusban. Mások azt hitték, hogy Illés próféta lelke él Jézusban és onnan van, hogy csodálatos erők működnek benne. Ismét mások Jeremiás prófé­tának hitték, talán azért, mert ke­mény szavakkal ostorozta a farizeu­sok, főpapok, Írástudók és az egész nép bűneit. De voltak sokan, akiket a három válasz közül egyik se elégí­tett ki. Ki az egyik, ki a másik ószövetségi prófétára gyanakodott, hogy visszajött a halálból és Jézusban él tovább. Ezeket a válaszokat meg­vizsgálva a sokak által oly nagyra becsült “közvélemény” egyik legjel­lemzőbb vonása áll előttünk: a “köz” meglepően hiszékeny, ezért véleménye igen gyakran meglepően ostoba is. Izrael fiai hajlandók voltak hinni a lélekvándorlásban, aminek se bibliai, se tudományos lélektani alapja nincs, hanem a maga teljes egészében sült ostobaság. Félelmetes, rejtelmes, haj­meresztő gondolat. Ezt mégis köny­nyebben elhitték, mint azt, amit a saját fülükkel hallottak és a saját szemükkel láttak. A zseni mindig szemben találja magát a közvélemény­­nyel. Mikor a hires Galilei rájött ar­ra, hogy a Föld forog, a közvélemény utána még sokáig az maradt, hogy a Föld nem forog, és hogy Galilei bo­lond volt. Mikor a magyar Bartók Béla bemutatta Budapesten első zongora- és kamarazene müveit, mind a közön­ség, mind a kritika azt hitte, hogy Bartók őrült. Ma már mindenki tud­ja, hogy a Föld forog és Bartók ze­néjét a világ minden részén játszák. A zseni erős arra, hogy szembeszáll­jon a közvélemény nyomásával. De aki nem zseni? Jézus arra volt kiváncsi, mennyiben engedett a közvélemény nyomásának a tanítványok hite? Mert az a hit akkor még nem erős fa volt, melynek törzse és koronája dacol a széllel, hanem gyenge kis palánta. Simon Pé­ter válaszol: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Ez volt az első megvallott keresztyén hit a világon, az első hitvallás. Nem Péter szemé­lyére, hanem megvallott kőszikla hi­tére építette Jézus az Ő anyaszentegy­­házát, melyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat. Péter vallástétele óta évszázadok múltak el, hovatovább kétezer eszten­dő. Mikor a nagy templomok, dómok, bazilikák orgonáján elhangzik az utol­só fortissimo akkord, a hang sokáig zsong még, vándorol, szinte körbejár a hatalmas épületben, pedig az orgo­nista már rég felemelte ujjait a bil­lentyűkről. így zsong át a világon évszázadok távlatából Jézus hangja is, szivünkhöz szólóan, hogy ne menjünk addig tovább, mig nem válaszoltunk rá: “Ti pedig kinek mondotok en­gem?” Kérdezzük meg előbb a közvé­leményt? Igen, kérdezzük meg, de ez a “köz” ne azokból álljon, vagy leg­alábbis ne kizárólag azokból, akik akkor voltak utoljára templomban, mikor megkeresztelték őket és Jézus Krisztus neve számukra semmit se mond. Még a templombajárók legna­gyobb részének a véleményére is leg­jobb esetben csak “hiszékeny” ember lesz belőled. A közvélemény hiszé­kennyé tesz. Neked azonban hívővé kell lenned. Amíg ezeket a sorokat olvasod, tudod-e, ki érdekli Jézust legjobban? Te! Te pedig kinek mon­dod Őt? Adja a mindenható Isten, hogy ebben az uj esztendőben bizony­ságtévő szót hallj és magad is azok közé állj, akik ezt vallják: Jézus a Krisztus, az élő Istennek Fia! Ámen! Papp Ákos

Next

/
Thumbnails
Contents