Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 hogy ruhát vágy. Na, ’szmongya, ne menny többet — má egy hónapot kihusztam ott, — majd én beszélek a másikkal. Hát jó van, na, az ászt megsajnált, meg jóba vótak a sógorral, meg a nővéremmel is, el-eljöttek vendégségre, hát aszmongya, máj hetién este, gyere dógozni félhatkor este. “Féhattól reggel féhatig, ott mán tizenkét óra, dollár tiszcent, már az nagy pénz vót, mondom a nővéremnek, mondom, máj mos mán kisegítem a mamát, küdök neki pénszt. Hát aszmongya, ne siess vele, aszmongya, máj ha összegyűl vagy ötven dollár, akkor küdöl. De mondom: nincs neki semmi otthon, pénz. Hát aszmongya, majd én adok neked, aszmongya, a sógor nem tuggya, ászt küdöd haza. Úgyis vót, nekem vót tizenkét dollárom, ő adott tizenkettőt, s úgy elküttem haza huszonnégy dollárt. Dollár a küldés. Hát a szegény édesanyám irt, hogy megkapta, a könnyei szegénnek ott volt a levélpapíron, ahogy sirt, és nagyon köszönte: fiam, aszmongya, nem gondoltam, hogy még észt meg fogom érni.” Arra a kérdésemre, hogy hány éves volt, mikor az elsőt hazaküldte, igy válaszolt: “Tizenhatodik éves voltam. Kijöttem december másodikán és ötödikén vótam tizenöt. És ez meg mán a tizenhatodikba vót, mikor az első fizetésemet hazaküttem szegénnek, nyugoggyon.” Sok nehézségen, küzdelmen mentek át öreg magyarjaink, de a legnagyobb megpróbáltatások és a legnehezebb munkák közepette is bizony sokan gondolkoztak és viselkedtek úgy, mint ez a derék öreg beregmegyei magyar. (Folytatjuk) Bakó Elemér URBÁN JÓZSEF LELKIPÁSZTOR NYUGALOMBAN A Magyar Egyház márciusi számában, a Gyülekezeti Élet rovatában olvastuk azt a hirt, hogy Urbán József lelkipásztor hat évi hűséges szolgálat után lemondott a Warrenville, Conn.-i egyházban viselt lelkipásztori állásáról. Megemlíti a híradás, hogy a gyülekezet minden tagja hálás szeretettel emlékezik volt lelkipásztora áldozatos, odaadó szolgálatára. Istennek ez a szerény és az alázatosságot nemcsak szóval hangoztató, de élettel megmutató szolgája sohase szerette a dicsekvést, vagy a dicséreteket és bizonyára rossz néven venné, ha saját közössége, az Amerikai Magyar Református Egyház a dicséretek halmozásával emlékeznék meg szolgálatáról. Úgy érezzük azonban, hogy közegyházunk nem mehet el szótlanul ez esemény mellett. Érdemekben gazdag szolgatársunk nyugalombavonulásával kapcsolatbaan illő néhány szót szólnunk. Az amerikai magyar református- Ságnak, közelebbről a független közösségnek nem kell bemutatnunk Urbán nagytiszteletü urat. 1926-tól 1961- ig az Ur amerikai magyar szőlőskertjében eltöltött 35 éves szolgálata, amelynek során a connecticuti Fairfield-ről elindulva McKeesport, Pa. és Bronx, N.Y. gyülekezetein keresztül visszaérkezett Connecticut-ba, Warrenville-re, nyitott könyv közösségünk minden tagja előtt. A nyugati, majd keleti esperesi tiszt betöltésével, az egyházkerületi főjegyzői szolgálat a Magyar Egyház szerkesztői tiszte és sok más közegyházi és amerikai magyar tisztség hosszú éveken át lelkiismeretes végzésével nemcsak ismertté tette magát, szolgáló személyiségét, de kitörölhetetlenül beleírta nevét az amerikai magyar és amerikai magyar református történelem lapjaira. Közösségünk nem búcsúzik tőle. Nem búcsúzunk tőle, mert Amerikai Magyar Református Egyházunknak ezután is szüksége lesz reá, tanácsaira, gazdag tapasztalataira. ígéretét bírjuk arra nézve, hogy mind az egyházmegye, mind nagyobb közösségünk dolgaiban ezután is számíthatunk reá. De nem búcsúzunk tőle azért sem, mert az igazi lelkipásztor, amilyen Urbán József nagytiszteletü ur is, mig Ura élteti, soha le nem teszi a szolgálat terhét. Az Ige és annak hirdetése a próféta szavaival élve számára “csontjaiba rekesztett tűz”; nem teheti meg, hogy ne hirdesse. Éppen ezért a lelkipásztor a keresztyén szolgálattól életében igazán soha nem vonul vissza. A bizonyságtétel hangját csak a halál némithatja el ajkán, amikor bezárul fölötte a koporsó födele. Ezért nem búcsúzunk tőle. De kérjük, várjuk és reméljük további szolgálatait. És kívánjuk, hgoy a most következő esztendők legyenek nagyon áldottak, békességesek és lelkiekben gazdagok Nagytiszteletü Urbán József és minden szolgálatban mindig hűséges élettársa, a Nagytiszteletü Asszony számára. Csordás Gábor-----------o----------Síremléket Szabó László papköltőnek! Az Amerikai Magyar Református Egyház Keleti Egyházmegyéjének közgyűlésén azt a határozatot hozta, hogy a Perth Amboy-i Magyar Református Temetőben nyugvó papköltő, Szabó László, porsátora felett a szeretetnek és megbecsülésnek siremlékkövét óhajtja felállittatni. Ennek végrehajtásával az egyházmegye a Presbiteri Szövetség keleti körzetének tisztikarát bízta meg, akik megtisztelő és nagy kiváltságnak tekintik, hogy anyaszentegyházunk megbízását a nagy papköltő emléke megörökítésében is munkálhatják. Mert az igazak emléke áldott! Felhívjuk tehát az egyházakat, egyházi testületeket és egyháztagokat, valamint a nagy papköltő barátait, hogy akik ebben részt akarnak venni, s akik a felállítandó emlékkő költségeihez hozzá akarnak járulni, tegyék meg ezt az iránta érzett kegyeletes szeretettel. Őrizzük meg emlékét a mi szivünkben és ne szűnjünk meg buzgó imádságban hálát adni mindazért a szépért és jóért, amit az ő életén keresztül nekünk is adott a jóságos Isten. Reánk nézve ez teszi áldottá a reá való emlékezést. A jószivből jövő adományokat küldjék a Presbiteri Szövetség Keleti Körzetének elnökéhez (Mr. Stephen Bodnár, 284 Augusta Street, Woodbridge, N. J.). Az adományokat a Magyar Egyházban és a Reformátusok Lapjában fogunk nyugtázni. A sirkövet Memorial Day alkalmából tervezzük felavattatni.
