Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ PILÁTUSNÉ BELESZÓL “Amint pedig ő az itélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.” Mt. 27:19. Sok férfi sóhajt fel igy: “Jaj, csak a feleségem bele ne szólna mindig a dolgomba!” Hiába érti meg egymást férfi és nő a legtöbb kérdésben, az igazán nehéz problémákat mindig külön utakon közelitik meg. A férfi rendszerint az értelmével, a nő az érzelmével. Ez nem baj, sőt természetes dolog. Sok olyan kérdés van, melyet értelmi utón kell megközelíteni. Döntsön ilyenkor a férfi. De van olyan kérdés is, melyet csak érzelmi utón lehet megközelíteni. A nők Ítélete ilyen esetben helyesebb szokott lenni. Ha azonban egy asszony következetesen okosabb akar lenni mindenben az uránál, ez a legnyugodtabb férfit is kihozza a sodrából és türelmét vesztve igy kiált: ez az én dolgom, ne avatkozz bele! Isten, mert mindenható, a sorsunkat kezében tartja, vagyis minden pillanatban abban a helyzetben van, hogy életünkbe döntő módon szóljon bele. Volt azonban egy olyan pillanata a történelemnek, amikor az ember volt abban a helyzetben, hogy Isten dolgába beleszóljon. Az üdvtörténet ama kritikus pillanata ez, mikor Isten Fia az emberi hatalom képviselője előtt áll. Pilátus személyében testesült meg akkor ez a hatalom, akinek jogában állott halálra adni, vagy szabadon bocsátani Jézust. A helyzet olyan komoly volt és a kérdés olyan nagy horderejű, hogy Pilátus azt a maga teljességében fel se foghatta. Hivatalából kifolyólag azonban kénytelen foglalkozni az üggyel. Felveszi hivatalos ruháját, ünepélyesen az itélőszékbe ül és vezeti a tárgyalást. A város tele volt nyugtalansággal, a helytartói palota előtt nagy tömeg tolongott és kiáltozott. Pilátus nem volt hozzászokva, hogy hivatalos dolgaiba beleszóljanak, különösen a felesége, akit minden más jobban érdekelt, mint a helytartói ügyek. Elképzelhetjük hát meglepetését, mikor a legkritikusabb pillanatban egyszer csak hozzá sompolyog valaki és a fülébe súgja: “Azt üzente a feleséged, hogy ne avatkozzál ennek az igaz embernek a dolgába!” I. Tudott róla. Valószínűleg látta is. Talán a szavát is hallotta. A legkevesebb, amit fel kell tételeznünk, az, hogy hallott Jézusról. Bár a helytartói palota falain belül sok mindent nem tudtak, ami Jeruzsálemben, vagy máshol az országban történt, Jézus tanításainak, csodáinak hire eljutott a palotába is. Pilátus a maga álmaiban a saját, egyre feljebb ívelő politikai karrierjét látta. Számára csak az volt fontos, hogy a zsidók körében nyugtalanság, az országban zendülés ne legyen és ő minél jobb jelentéseket küldhessen Rómába mindenható urának, a császárnak. Felesége azonbana nem volt politikus. Neki is voltak álmai, azonban egészen másféle álmok. Ő asszony volt. Ha értelmével furcsának is, hihetetlennek is talált valamit, álmaiban másfajta hangok szólaltak meg. Aiz álmoknak megvan a maguk törvénye. Álmaink nem alaptalanok, nem gyökértelenek, nem előzménytelenek. Az álom rendszerint annak a gondolatnak a folytatása, megelevenedése, kiszinezödése, amelyik akár tudatosan, akár tudat alatt előzőleg foglalkoztatott bennünket. Pilátusnál feltétlenül érdekete Jézus. Nem hitt benne, nem szerette, talán nem is tisztelte különösképpen. De érdekelte. Jézus benne volt a gondolataiban. Van-e helye Jézusnak te életedben? Ha nincs még a szivedben, ott van-e legalább a gondolataidban? Ott van-e az álmaidban? 2. Szenvedett miatta. Különös dolog, de Pilátus felesége, egy pogány asszony az első, aki szenved Jézus miatt. Jézus élettörténete folyamán egészen idáig egy szót se olvasunk arról, hogy valaki szenvedett volna miatta. Se anyja, Mária, se József, se a testvérei, se a tanítványai, se a barátai. A mártírok sora a Szentlélek kitöltetése után kezdődik István vértanúval, akit hitéért halálra köveztek. Pilátus felesége azonban a Jézusért való szenvedésben mindenki mást megelőzött. A szenvedés a gyengéket földhöz veri, az erőseket azonban megacélozza. A tanítványok elfutnak a Getsemáné kertben. Péter háromszor is megtagadja Jézust a főpap udvarában. Judás felakasztja magát. Az aszszonyok, akik szerették és szolgáltak néki, hallgatnak és sírnak. Pilátusáé az első, aki ebben a rendkívül kényes és bizonytalan helyzetben ki meri mondani: Jézus igaz ember! Jézusén való szenvedése, bár csak álmában szenvedett miatta, erőssé, bátorrá és hitvallóvá tette. Ha akármilyen érdekes is volt addig és azután az élete, nem kétséges, hogy annak legfényesebb pontja ez a szolgával, üzenetként küldött hitvallás volt. Senki se áll hozzánk közelebb annál, mint akiért szenvedtünk. Az anya jobban szereti gyermekét a szülés kínjai után. Jézus a bűnöst a kereszt kínjai után. Hát te Jézust? Aki eddig még csak az előnyét élvezte egyháziasságának, nem ismeri a keresztet. Aki pedig nem ismeri a keresztet, Jézust se ismeri. 3. Menteni akarta Jézust. Ez volt az egyetlen szolgálata Jézus felé, amit tehetett. Pilátus feleségének életében ennél több lehetőség nem adatott. Ez a szolgálat azért volt igazán szép, mert ugyanakkor az ember felé való szolgálat is benne volt. A feleségnek a férj felé való legszebb szolgálata. Isten nemcsak azért adott az embernek feleséget, mert a házasságban az egyiknek férfinak, a másiknak pedig nőnek kell lenni; nem is csak azért, hogy legyen, aki főzzön, mosson és takarítson, hanem azért, hogy a feleség segítőtárs legyen (I. Móz. 2:18). Aki egy férfit keres, először az aszszonyt találja meg! A legtöbb bűnözőt a szeretője lakásán fogja el a rendőrség. A legtöbb gonosztett mögött egy asszony van. Vagy úgy, mint célja egy hódításnak, vagy úgy, mint sugalmazója egy vakmerő vállalkozásnak, vagy úgy, mint tragikus oka egy kirántott késnek, vagy elsütött revolvernek. A nő gyenge pontjává lett a férfiúnak. Sajnos, ez a bűn rontása rajtunk. Isten gondolata az volt, hogy a férfi erős oldalává tegye. Pilátusáé akkor állt az ura mellé igazi segítőtársként, mikor annak a legtöbb erőre, a legnagyobb bölcsességre volt szüksége. Meg akarta menteni egy szerencsétlen Ítélettől. Üzenete kétségbeesett kísérlet volt: megmenteni Pilátust ától, hogy belekerüljön a “Credo”-ba. Szava nem sokat ért. Pilátus kiadja Jézust a “Feszítsd meg!”et kiáltozó sokaságnak. Utolsó szavai azonban ezek voltak: ártatlan vagyok ez “igaz ember”-nek vérétől (Mt. 27:24). Pilátus e két szóban a feleségét idézte. Az asszony üzenete nem volt mégse egészen hiábavaló. Asszonyok! Mivé lett mellettetek az uratok? Tudjátok-e, ki tölti be a férfi legnehezebb óráiban az Isten angyalának szerepét? A feleség! A nagyhét és a husvét legyen számunkra drága alkalom a Jézusról való bizonyságtételre. Igaz ember Ő. És igaz Isten. Ámen! Papp Ákos
