Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 a magyar egyháznak. A Püspök ur helyet foglalt a résztvevő személyekkel az emelvény piros bársonnyal leteritett hosszú asztalánál; nemzeti imánk éneklése után Pokoly László lelkész nyitotta meg az ünnepélyt. “A keresztyénség veszélyben van” — mondotta —- “és kérdés, hogy a kapott támadásoknál nem rejteget-e magában több gyilkoló mérget a közöny? A világ reménysége és világossága Krisztus, kinek bizonyságtevői kell hogy legyünk. Ez közös cél a világ keresztyénéi között, ha a megvalósítás módja különböző is. Ezekben a napokban tartja zsinatát a római katholikus egyház, tavaly télen pedig azok tartották, akik a római egyházon kívüli krisztusi tanítványok. Püspökünk, akit ma magunk között tisztelhetünk, résztvett a tavalyi New Delhi-i világgyülésen, a római tárgyalásokat pedig állandóan szem előtt tartja. Egyetlen olyan magyar tekintély ő, aki személyes tapasztalatain át hiteles képet tud nekünk nyújtani a keresztyénség jelenlegi állásáról és az egyházak várható jövőjéről”. Ünnepi beszédében Béky püspök ur széles skálában vetítette elénk a zsinatok képét, történetét, feladatát és reménységét, lenyűgözően tarkítva azokkal a személyes epizódokkal, melyeket New Delhiben élt át, s melyek magyar vonatkozása világviszonylatban is kisugárzó volt. A remek előadás nagyszerű alkalomnak bizonyult arra, hogy egyházukat és Krisztusukat szerető emberek mélyebben lássanak bele a hatalmas vallási és egyházszervezeti problémákba és be tudjanak illeszkedni abba a pozitív irányba, mely konstruktiv keresztyén jövőt akar kovácsolni. Az ünnepi istentisztelet másnap délelőtt volt, midőn az egyház részéről Rabb Benjámin gondnok üdvözölte Béky püspök urat, aki az istentiszteleten az igehirdetést és az urvacsoraosztást végezte. A hívek mély benyomást szereztek a prédikációból, mely hangsúlyozta a magyar független egyházi szervezetbe való tömörülés szükségességét és magyar nemzeti áldásait, de egyben azokat az értékeket is, melyeket befogadó uj hazánknak hamisítatlan eredetiségében tudunk nyújtani. Az istentiszteletnek méltó szépségére szolgált a női kórus ez alkalomra tanult éneke. A két napos ünnepség szerény keretben, de lélekemelő szépségben történt. Jóllehet az egyháznak alig van ötven tagja, de nagy megbecsülést és tiszteletet érdemelnek, mert az első öt esztendő váltakozó lendülete és csüggedései, sőt csalódásai után is megmaradtak hűségben, a megpróbáltatások idején nem szökdöstek el, hanem ma is őrzik a gyülekezetei és védik a független magyar református eszmét Canada területén. Kegyelmedről elmélkedünk! “A te kegyelmedről elmélkedünk óh, Isten a te templomodnak belsejében.” (Zsoltárok könyve 48:10). Az esztendő múlása és egy uj év reánk való köszöntése alkalmával minden istenfélő ember megáll és számbaveszi az elmúlt eseményeket, hogy a jövendőre uj hitet merítsen. Ha a mi egyéni és gyülekezeti életünket vesszük számba, lehetetlen meg nem látnunk, hogy Isten megszámlálhatatlan jelét adta irántunk való jóságának. Életünket minden nyomorúságunk ellenére megtartotta és napról napra úgy vezérelt, hogy a mi felebarátaink és szeretetteink soraink közül való elszólittatása közben a mi életünk fonalát megtoldotta és irgalmát reánk kiterjesztette. Az istenfélő embernek különösképpen is sok oka van elmélkedni ó-esztendő múlása és az uj kezdete idején; nem is lenne hozzánk méltó, ha elfeledkeznénk az Ur irgalmáról. Gondolkozzunk azért el mélyen ilyenkor, mert a legtöbb istentelen ember könnyen elfelejti azokat a kegyelmi áldásokat, hitet, reményt és szeretetet, amelyeket az Ur ingyen kegyelméből bőségesen osztogat az Őt félőknek. Azt mondhatnám, hogy térjetek beszélgetéseitekben újra meg újra vissza arra, hogy jobban meglássátok az Ur esztendőn át rajtatok megmutatott irgalmát. Ha azt kérdezné valaki, hogy miről is elmélkedjék ilyenkor, a zsoltáriróval azt lehetne felelni, hogy az “Isten kegyelméről.” Mert ennél gyönyörűségesebb tárgy aligha lehetne emberi gondolkodásunk számára. Mélységes és kiapadhatatlan az Ur kegyelme és irgalma. Isten kegyelme jelenti a hivő ember számára az Ur irántunk való jótetszését, az ő kedvességét és örök szeretetét. Mélyebb értelme Isten kegylmének az, amikor a mi elkövetett bűneinket elnéző isteni jóságot, a mi sokféle földi gyarlóságainkat elfedező örök menynyei irgalmát és türelmes megbocsátó várakozást jelent. Talán nem tapasztalta meg ez a veszedelmek és háborúk rémétől félő világ, hogy Isten nagykegyelmü, hosszutürő és végtelen irgalmu? A magyar történelemből jól megismerhetjük Istennek árva népünkön megmutatott kegyelmét. Egyházaink elmúlt éve is bizonyság az Ur hozzánk való jóvoltáról. Isten kegyelme azonban szent Fiában lett teljessé és általa vehet a bűnös ember kegyelmet kegyelemért. Ebben az isteni kegyelemben éltek az apostolok, őseink, és ez éltet bennünket múló esztendők súlya alatt. Ez a közös isteni kegyelem kell, hogy összefűzzön bennünket életünk hátralévő napjaira. Mert jaj annak a népnek, amelyik Isten kegyelméből kiesik. Arra a kérdésre pedig, hogy hol elmélkedjünk, a zsoltáriró igy felel: “óh, Isten, a te templomodnak belsejében.” Nem mintha nem lehetne otthon is vagy máshol is elmélkedni, de Isten gyermekei mégis az Ur házában emelhetik fel szivüket teremtőjükhöz legjobban. Sok templomlátogatón erőt vesz az ördög kísértése: “elég volt” szól a titkos hang; vagy “nem kell azért mindent olyan komolyan venni”; vagy másféle módon próbál az ördög elvezetni az élet kisértéseinek a tágas útjára, ahol sokan vannak, akik járnak, de az az ut a pusztulásra vezet. Halld meg azért az Ur szavát; lásd meg Krisztus Urunk példáját, akinek szokása volt az Ur hajlékában leborulni, hogy nekünk is jobban és hűségesebben kell ragaszkodnunk hitünk végvárához: a mi Istenünkhöz és az Ő földi anyaszentegyházához. Vajha mi is elmondhatnánk a zsoltáriróval: “a te kegvelmedről elmélkedünk óh, Isten, a te templomodnak belsejében”, az uj esztendő minden istenáldotta alkalmán és életünk minden idején. Ábrahám Dezső Kovács István akroni lelkipásztor most nyomatta ki harmadizben CATECHISM cimü, angolnyelvü konfirmációi kátéját. Negyven amerikai, kanadai és minden denominációhoz tartozó magyar gyülekezetben jó eredménnyel használják a lelkipásztorok ezt a kátét. Egy példány ára $1.00. Megrendelhető a szerzőnél ezen a címen: Rév. Stephen Kovács, 174 Western Avenue, Akron 13, Ohio. I_____________________________________________
