Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ AZ UT “Monda néki Jézus: Én vagyok az ut. .Ján. 14:6/a. Másképpen irta volna meg “Zarándok útja” cimii hires könyvét Bunyan János, ha ő maga is hajtott volna már autót. Mindaz, amit könyvében oly érdekesen és élmény szerűen leir, a gyalogjáró ember szemlélete. Nemrég háromszor is meg kellett tennem egy kb. hatszáz mérföldes utat Michigan és Iowa között. Nem akarok könyvet Írni róla ilyen címmel, hogy a “Zarándok autóutja”, a hosszú útnak azonban igen hasznos lelki tanulságai voltak, amiket szeretnék most elmondani. 1. Van ut. Mi ezt természetesnek találjuk, pedig nem is olyan természetes. Nem mindig voltak utak, és főleg jó utak. Mikor még se autó, se vasút nem volt, és valaki hosszabb ut előtt állt, bizony komoly ok és nagy elszántság kellett ahhoz, hogy nekiinduljon. A régi világban nem mindig ért oda az ember, ahova indult. A jól kiépített úthálózat a civilizáció egyik legnagyobb áldása. Isten Igéje arra tanít, hogy az ember útja a mennyország jelé nem reménytelen vállalkozás. Van ut, és ez az ut Jézus. Nem nekünk magunknak kell utat törnünk, mint valami felfedezőnek a vadonban, ahol előtte még soha senki se járt, hanem Isten maga készítette el az utat úgy, hogy az Ő Szent Fiát adta. Minden ut visz valahova. Olyan utat nem építenek, ami a semmibe visz. Aki Jézussel jár, az Atyához ér. 2. Utjelzőtáblák vannak minden utón. Van úgy néha, hogy hosszú darabon nincs semmi jelzés se. Milyen öröm ilyenkor, mikor újra meglátjuk a keresett számot és tudjuk, hogy jó irányba megyünk! Sokszor a jó utón is az az érzése az embernek, hogy rossz irányba hajt. Az Indiana Tollway felé haladva hosszú mérföldeken keresztül kellett hajtanom valami városon át. Az ut olyan szörnyű volt, hogy majd a lelkem is kirázta. Egész biztosra vettem, hogy valahol elnéztem a jelzést. Egy fordulónál azonban váratlanul megpillantottam a keresett utat. Persze úgy is van, hogy néha az eltévesztett utón hiszi az ember, hogy jófelé megy. Egy kis tábla mindent tisztáz. A hitnek utján járó embernek sincs meg élete minden pillanatában az a bizonyossága, hogy jó irányba megy. Néha elfogja a kétség: igaz, amit hiszek? Néha megtorpan: biztos, hogy erre kell mennem? Isten azonban mindig ad jeleket. Egy esemény, egy találkozás, egy komoly beszélgetés, egy Ige, vagy egy véletlenül meghallgatott prédikáció sok bizonytalanságot tisztáz. 3. Könnyű hajtani, mikor jó az ut, derült az ég és ragyognak a tisztaságtól az autó ablakai. Mikor az ember reggel hajt, szép időben és pihenten, igazán élvezet autózni. Vannak a lelki életnek is olyan szakaszai, mikor minden szép, békés és felhőtlen. Különösen a megtérés utáni első hónapok ilyenek. Akkor igazán “reggel” van, napsütés, az Isten megváltó szeretetének meleg sugarai elárasztják életünket és az általunk látott világot. Hivő lelkek vesznek körül, akik velünk imádkoznak. Van, aki megért, van, aki szeret bennünket. Úgy fut ilyenkor az ember a lelki élet utján, mint aki turnpike-on hajt. Jaj annak, aki ilyenkor lusta és minden ok nélkül leáll! 4. Nehéz hajtani, mikor leszáll az est, beborul az ég, elkezd esni az eső, vagy éppen sürü ködbe szaladunk bele. A sötétben meg kell gyújtani az autó lámpáit. Milyen gyenge fény ez a nappali fényhez képest! Arra azonban elég, hogy lássuk az utat. És ez elég tökéletesen. Valahol Illinois közepén jártam és késő este volt már, mikor még mindig hajtottam. Kíváncsiságból egy pillanatra leoltottam a lámpát. Jaj, milyen rossz érzés volt a sötétben csak egy pillanatig is rohanni úgy, hogy nem láttam az útból semmit! A sötétben a kicsi fény is nagy áldás. Néha a lelki életünk felett is besötétedik. Eltűnnek mellőlünk a testvérek, elhallgat az énekszó, nem szól az Ige úgy, mint azelőtt. Aztán jönnek a bajok egymásután. Milyen jó, hogy van hit, melynek fénye bár olyan kicsi sokszor, mint a pislogó gyertyáé, de az utat egy kicsit megvilágítja. Lassabban, több gonddal és bajjal ugyan, de lehet továbbmenni. 5. Bizonyos tempója van minden utazásnak. Ha jó az ut is, a kocsi is, nincs értelme 30-as sebességgel menni, mikor 65-össel is lehet. De annak sincs értelme, hogy az ember sokkal gyorsabban hajtson, mint ahogy kell. Vannak autósok, akik úgy hajtanak, mint az örültek. Nem bírják elviselni, hogy valaki mást lássanak maguk előtt. Autók százait értem már utol a “red light”-nál. Hiába kerültek elém, nem értek előbb célhoz. A lelki életnek is megvan a maga normális tempója. Nem kell mindenáron már az első héten tultenni mindenkin. A hivő élet nem vánszorgás, hanem “futás” (II. Tim. 4:7); viszont csak futás, és nem “rohanás”. 6. Vakítja a vezetőt, mikor egy másik kocsi “high beams”-szel jön szembe, vagy jön mögöttünk. Az hajt igy, aki senki mással nem törődik, csak önmagával. Nem egy ilyen emberrel találkozunk az életben. A nagyjényü emberek, akik szembejönnek velünk, a világ legfényesebb elméi. A maguk bölcseletével elkápráztatnak bennünket. Ők azonban nem a mi embereink, mert az ellenkező irányba hajtanak. A világ szerint való bölcsesség nem üdvözít, ha mégolyán csodálatos is. A mögöttünk hajtők azok a nagyobb hittel, több lelki élménnyel rendelkező emberek, akik azzal, hogy segíteni akarnak bennünket, mögénk állnak. Erősebb fényükkel azonban elhomályosítják a mi gyengébb fényünket. Hivő gőg ez, ami sok keserűséget szerzett már, és sok igazságos kritikát váltott ki. Légy alázatos a magad hitében. Ne akard a másikat a magad hitéből éltetni, hagyd, hogy éljen a magáéból, ha gyengébb is az! 7. Fárasztó tud lenni az autózás is, nemcsak a gyaloglás. Sokszor olvassuk a figyelmeztetést: maradj ébren, maradj életben! Aki autót vezet, legyen éber minden pillanatban. Ne nézegesse a tájat, ne forogjon hátrafelé. Aki megismerte Jézust és elindult a lelki élet utján, sokkal több kisértésnek lesz kitéve, mint a hitetlen. A Sátán számára nem az az érdekes, aki úgyis az övé, hanem aki már a Krisztusé. A hivő ember “hajt”, komoly felelősséget vesz magára. A hitetlen ember “nem hajt”, igy neki nincs miért ébernek lennie. Aki azonban úgy akar hajtani, hogy közben hátratekintget, nem alkalmas az Isten országára. Sok minden történhet az utón. Elfogyhat a benzin, lemehet az olaj, kipukkadhat a gumi, kimerülhet az elem, hibát kaphat a motor, vagy eltörhet a tengely. A garázsban azonban mindent megcsinálnak és lehet tovább menni. Aki rajta marad az utón, végül is célhoz ér. És ez az ut azért jó, mert nemcsak baj, szenvedés és kereszthordozás van rajta, hanem célhoz érés is. Jézus az ut. Ez az ut nemcsak hogy jó számodra is, hanem ez az egyetlen jó ut a te számodra is! Ámen! Papp Ákos
