Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1961-08-01 / 8-9. szám

8

MAGYAR EGYHÁZ

ból fizetem. Ez a munka ma már egy embernek teljes idejét, energiáját veszi igénybe. Istentiszteletek végeztével rohannom kellett, sokszor egészen távoli egyházakba, beiktatásokra, szentelésekre, jubileumokra vagy konferenciára. Egyházunk adminisztrációja ma pénzbe kerül. A tiszteletdijakon kívül, ami minimális, innen kell fizetnünk a különböző egyházi szervezeteknek járó tagsági dijakat is. Csak a san franciscoi gyűlés miatt, — ahol ott kellett lennünk, s ahol egyúttal három templomot és egy lelkipásztort szenteltem fel és lelkészbeiktatás is volt — mindegyikünk, aki résztvett ezen a hivatalos küldetésen, legalább 300 dollárt fizetett saját zsebéből.

A nagy egyházi szervezetekben való részvételünknek éppen az ad különös fontosságot, hogy a történeti és hitvallásos egyház hangját hallatjuk. Ezekben a szervezetékben, igy az ökumenikus mozgalomban is, Istentől kapott hivatást kell betöltenünk, mint alapvető kérdésekkel foglalkozó bevezetésemben az imént kifejtettem. A Református Világszövetségben való szolgálatunk megbecsülését látom abban, hogy az ez év januárjában Atlantic Cityben tartott gyűlés az északamerikai ágazat alelnökének választott meg, melyhez hasonló megbecsülés még amerikai magyar református lelkészt nem ért.

A National Council of Churches igazgatóságában Nt. Csordás Gábor, Nt. Szőke István képviselik egyházunkat, míg itt és a World Council of Churches-nek amerikai konferenciájában, valamint a református ifjúsági összkonferencia előkészítésében is, dr. Harsányi András végez hivatalos képviseletéből eredő szolgálatokat.

Hiszem, hogy Istentől rendelt hivatásunk van, hogy egyházunk képviselete ott legyen az egyházak világtanácsa New Delhiben tartandó harmadik nagy világgyülésén, márcsak a teljes számban ott megjelenő Vasfüggöny mögötti püspökök és kiküldöttek propagandájának ellensúlyozására is. Én feltétlenül ott szeretnék lenni és ebben kérem az egyházkerület támogatását.

A Bethlen Ifjúsági Szövetség alapszabály-változtatása, illetve az uj alapszabály tervezet a közgyűlés tárgysorozatán szerepel. Ezeknek ismertetésére dr. Harsányi Andrást kérem fel.

Egyházunk jövője szempontjából rendkívül fontosnak tartom ifjúsági munkánk átszervezését. Az evangéliumi szellemű nevelésnek kell győzedelmeskednie a cluboskodás és az ugynevezet társadalmi összejövetelek helyett, amelyek sajnos a legtöbb helyen gyakorlatban voltak. Nekünk olyan ifjúságot kell nevelnünk, amely az atyák örökségét megőrizni és egyházát éppúgy szeretni és azért áldozni kész. Ezért halaszthatatlan kötelességünk egy ifjúsági lelkész beállítása, aki ezt a munkát az egész vonalon újjászervezze.

Lelkészi fizetésekkel kapcsolatos múltban hozott határozatok fokozatos végrehajtására hívom fel az egyházkerületi közgyűlés figyelmét. Lelkészi fizetések még mindig a mi egyházainkban a legalacsonyabbak és ez is egyik oka annak, hogyha egy egyházközségben üresedés van, képtelenek vagyunk megfelelő lelkészt kapni ezekre az alacsony fizetésekre,

Köztudomású, hogy a presbiteriánus egyház buffalói zsinata a Blake-tervezetet jóváhagyta és a négy vezető protestáns felekezet között megejtendő egységtárgyalásokon való részvételre illetve bekapcsolódásra a mi egyházunkat is hivatalosan meghívta. Dr. Blake eme fontos levelét szószerint idézem a kerület tagjai előtt: “It would be most helpful if you would indicate in reply whether there is any likelihood of your Church accepting the suggestion provided for in the resolution 5, either to participate in the exploration and negotiation or to have an observer relationship to it. I recognize, of course, that some official body may have to make this decision and it would be helpful for me to know when I might be able to expect to hear about the result of such consultation as you may feel is proper and necessary in order to make answer to this invitation which is very warmly sent to you. Sincerely yours Eugene C. Blake”.

A levélre küldött válaszom lényege ez volt: “As our Diocese will have its assembly on July 3rd of this year in New York City, I can assure you, that the most thoughtful and serious consideration will be given to the proposals suggested in resolution 1 and 5.”

Az 1. resolution lényege az, hogy a négy felekezet elérkezettnek látja az időtt arra, hogy egy “both Catholic and Reformed” egységre tervezetet készítsenek szervezeti alapon. Az 5-ik resolution pedig az, hogy a Református Világszövetség, illetve a National Council tagegyházai ezekbe a tárgyalásokba bevonattassanak.

Számunkra ez a meghívás kitüntető. A tárgyalások évekig fognak tartani, hogy megvalósulté és hogy milyen mértékben leszünk benne mi, egyelőre a jó Istennek titka. Bizonyos, hogy bár kicsiny felekezet vagyunk, ha erre lehetőség adatik, ott kell lennünk a tárgyalásokon, szavunkat hallatnunk kell, álláspontunknak kifejezést kell adjunk.

Javaslatom a kerületi közgyűlésnek az, hogy a meghívást örömmel fogadja el és egyházunk hivatalosan legyen képviselve az egységtárgyalásokon, mint “observer”, azaz megfigyelő.

Presbiteriánus Egyház több milliós költséggel nemzeti katedrálist épit Washington, D.C.-ben. Minden református egyházat meghívtak, hogy az előkészítésben vegyen részt. A szeptember 21-én tartandó gyűlésre a református világszövetségben bennünket két képviselő kiküldöttünk mellett egy harmadik képviselőt is kértek. Javaslom, hogy Ft. Borshy Kerekes György legyen egyházunk harmadik képviselője.

A Református Egyesületet kell a kerület alkotó tagjainak hangsúlyozottan figyelmébe ajánlanom. Ez a világon a maga nemében az egyetlen magyar református testvérsegitő intézmény, amely több, mint tiz millió dolláros vagyonnal és 33 ezer taggal rendelkezik, árváink, elesett öregeink támogatásával, egyházainknak kölcsönök nyújtásával, törekvő diákjainknak megsegitésével felbecsülhetetlen érték számunkra. Az utóbbi évek ellentétei az egyesület körül Istennek hála elsimulóban vannak, örömünkre szol-