Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ A MAGYAR EGYHÁZ KÖSZÖNTI A LIGONIERI ORSZÁGOS PREZSBITERI ÉS LELKÉSZI GYŰLÉSEKET ÉS KÍVÁNJA, HOGY KRISZTUSRÓL VALÓ MAGYAR REFORMÁTUS BIZONYSÁGTÉTELÜK A LÉLEK ÁLTAL IHLETETT LEGYEN. ÍRÁS ÉS ÉLET . . . Akinek két lelke is volt Textus: II. Kir. 2:8-14. Van egy kis AM rádióm. Bár ne lenne. Még a híreket se mondja be a minduntalan közbeszurt sok Ízléstelen “advertising” nélkül. Ha pedig esténként valami élvezhető zenét keresek, az egész reménytelen eset. A híreken és a reklámokon kívül csak bugi-bugi zene van, ha ugyan ez az enekelt, vagy inkább ordított es hangszerelt szemét egyáltalán zenének nevezhető. Mindennap elhatározom, hogy odaajándékozom a rádiómat valakinek. De kinek? Nincs egy haragosom se! Hogy a műsor összeállításánál kulturális és művészi szempontokat nem vesznek figyelembe, azt már rég tudom. Csak egy szempont van: a “business”. Mégis elkeserít a gondolat: milyen emberek produkálhatják ezt a szörnyű műsort? És milyen emberek lehetnek, akik ezt élvezni is tudják? Van azoknak egyáltalán lelkűk? Mig ezen gondolkozom, az fogalmazódik meg bennem, hogy tulajdonképpen csak egy körülmény van, mely életünket ezen a világon elviselhetővé teszi: az, hogy van lelkünk. Mennél nagyobb a hangsúly a leiken, annál szebb az élet. Mennél kisebb, annál kiábrándítóbb. Isten irántunk való szeretetének egyik legmeggyőzőbb jele az, hogy azzal különböztetett meg bennünket minden más teremtményétől, hogy nekünk lelket 1 adott. Akármilyen szegény is valaki, egy lélek neki is adatott. És akármilyen gazdag is valaki, egynél több lelke neki sincs. Egy ember volt csak a vilgon, aki kettőt kapott: Elizeus próféta. Ennek a történetnek három részletét nézzük most meg közelebbről: Illés palástját, Elizeus kérését és a tüzes szekeret, mely égbe vitte Illést. 1.) Illés és Elizeus útja egyszer a Jordán folyón vezetett keresztül. A folyón nem kompon, vagy ladikon, nem is úszva, hanem gyalog mentek keresztül. Illés levette a válláról a palástját, összehajtogatta, rácsapott vele a vízre és a viz kettévált. Átmentek rajta száraz lábbal. Mikor az ember ezt olvassa, első gondolata az, hogy ez a palást nem közönséges ruhadarab lehetett. Valami különös erő kellett, hogy legyen benne. Ha nem lett volna, hogyan választotta volna ketté a Jordán vizét? Hajlanak arrra az emberek, hogy a szentek ereklyéinek csodatévő erőket tulajdonítsanak. A római katholikus főpapi gyűrűkbe rendszerint pici ereklye-darabok vannak belefoglalva. Ez a magyarázata annak a kézcsóknak, amit megkövetelnek, hogy t.i. az nem nekik szól, hanem a gyűrűbe foglalt ereklyének. A finnek ősi városában, Turkuban van egy hétszáz éves templom, a dóm. Mikor ott jártam, láttam egy gyönyörű ereklyetartót. Henrik püspök ezüsttel bevont csontjait őrizték benne, mig a XV-ik században az oroszok ki nem lopták belőle. A szép kis acél ládát most is őrzik a turkui dómban. Ereklye lett az üres ereklyetartóból is. Az ereklyékben való hittől már csak egy lépés a babonák világa. Vallásos jelenség ez is, az is, csak éppen nem keresztyén, hanem pogány alapon. A modern zene egyik legnagyobb alakja, a dodekafónia felfedezője, Arnold Schönberg egész életében félt a tizenhármas számtól. Talán azért, mert szeptember 13.-án született. Valahányszor beteg volt, mindig azt mondta, nem bánja, milyen napon hal meg, csak ne 13.-án. Végül is meghalt július 13.-án. Azt mondhatná erre valaki: na ugye? Az szerencsétlen szám! Csodálatos, milyen babonásak az emberek még ma is, a huszadik század második felében, az épülő holdrakéták korában! Remélem, te nem vagy babonás és nem nagyobb pogányos félelmed, mint keresztyéni bizodalmád! Illés próféta palástja annak a léleknek volt szimbóluma, amit Isten adott a prófétának. Erős volt ez a lélek, mert a hit, mellyel Isten felé fordult, több volt mint vakmerő. Az ilyen hit Illés szerint vizeket választ szét, Jézus szerint hegyeket mozgat meg. 2.) Mielőtt elragadtatik Illés, igy szól Elizeushoz: “Kérj tőlem, mit cselekedjem veled?” Elizeus élete legnagyobb lehetősége előtt állott. Kérhet, amit akar, megkapja. Mit kérnél, ha lehetne? Pénzt? Hatalmat? Észt? Szerelmet? Hosszú életet? Bosszút ellenségeiden? Elizeus ezt kérte: “Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.” Illést meglepte a kérés. Tulnagynak találta. Pedig ebben semmi meglepő nem volt. A hit mindig tulnagyot kér. Azt kérdeztem egyszer apámtól: ki a legerősebb ember az országban? Én azt hittem, hogy a kormányzó. Gyermekkori idealizmusom akkor szenvedte az első komoly megrázkódtatást, mikor ezt a választ kaptam: Czája János birkózóbajnok. Nem tudtam megérteni, miért nem az az ország legelső embere, aki a legerősebb? Ha ez volna a szabály, ma Kennedy elnök helyén talán Floyd Patterson ülne. Ma azonban már tudom, hogy az igazi erő nem az izomban, hanem a lélekben van. Ha akarod tudni, milyen erős volt Illés, olvasd el a Kármel hegyi istenítélet történetét (I. Kir. 18:15-40). 3.) Pál apostol igy búcsúzott Timótheustól: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (II. Tim. 4:7). Ugyanezt elmondhatjuk Illés prófétáról is. Élete harc volt, megalkuvás nélküli küzdelem az Istenhez való hűségért és a vallás és erkölcs tisztaságáért. Az Ur katonája volt. Égbe ragadtatása ennek csodálatos illusztrációja. A tüzes szekér nem hintó volt, hanem harci szekér, olyan, amilyenen az akkori világ hősei rohantak a csatába. Elizeus szemei látták, amit senki más nem látott, igy kiált fel boldog ámulatában: “Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!” Illés, az Ur hős katonája, katonai diszpompával vitetett a menyországba. A legdivatosabb bűncselekmény újabban a légi kalózkodás. Vakmerő rablók pisztolyt szegeznek a pilótára és arra kényszerítik, hogy máshova vigye a repülőgépet. Illést a mennybe vitte a tüzes szekér. A Sátán nem volt elég gyors és erős arra, hogy eltérítse az utjából. A mennyen kívül minden “máshova”: pokol. Hiszel-e Abban, Aki, őriz téged és az életét adta azért, hogy a mennybe juss és ne máshova? Az emberiség élete, története olyan irányt kezd venni napjainkban, hogy ha egy nagy és komoly lelki megújulás be nem következik, az egyházakból holnapra semmi se marad. Ma a lélek-kérés ideje van. Kérj lelket az Úrtól! Kérd a léleknek kettős mértékét! Ámen! Papp Ákos
