Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1961-02-01 / 2. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ Gyakorlati Magyar Református Keresztyénség A magyar református keresztyénség ugyanazt hiszi, mint többi édestestvérei: a svájci, a francia, a holland, az angol, a német, az amerikai és a földkerekségén lévő többi reformátusok hisznek. A kálvinizmus a Kár­pátok alatt, a Duna és a Tisza táján a magyar lélek­ből kitermelte a magyar református vallást, amely hittételeiben ugyanaz, mint külföldi testvérei, de a gyakorlati életben igen sokban különbözik tőlük. Ma­gyar történelmünk, földrajzi helyzetünk, vérünk al­kata, magyar sorsunk, foglalkozásunk, szociális hely­zetünk és még ezer tényező formálta, alakította a református vallást és a Kárpátok alatt magyar refor­mátus vallássá tette, aminek párja nincs a világon. Egészen mások szokásaink, hagyományaink, szertartá­saink, szervezetünk, jogi felfogásunk, más a lelkünk, más a jellemünk és kegyességünk, mint többi refor­mátus testvéreinknek. A mi őseink ezért a vallásért meghaltak, mi is halálosan szeretjük vallásunkat, mi ezt a vallást tart­juk a legjobb vallásnak a világon, anélkül, hogy má­sokat lenéznénk vagy megbántanánk. Ezt a legjobb és nagyon drága magyar református vallást akarjuk meg­tartani és tovább adni gyermekeinknek. Ezt a vallást támadta sokszor a hatalom fegyverrel, fortéllyal. Ám a magyar embernek, különösen a magyar református embernek az a szokása, hogy amiért neki áldozatot kell hoznia, azt annál inkább meg akarja tartani. Fegyver sohasem győzte le a magyar református lelket. Voltak szellemi irányzatok, amik több kárt tettek a magyar református egyházban, mint a Habsburgok vé­res politikája. A racionalizmus és ennek gyermekei: a liberálizmus és a materiálizmus ütöttek rést azokon a bástyafalakon, amiket négyszáz év hite épitett fel és amit erőszak nem tudott sohasem lerombolni. Ezt a mi drága magyar református vallásunkat sok táma­dás éri most otthon és itten a tengerentúl is. Hire jön, hogy Kárpátalján a 400 éves magyar református egy­háznak tagjai, akiknek ősei karddal irták be nevüket a magyar történelembe, a hires magyar kálvinista gazdák utódai tömegestől hagyják ott őseik egyházát és Jehova-tanúi lesznek. Sok helyen az elhagyott templomok, amiket valaha egy lobogó hit emelt Isten dicsőségére, rommá lesznek. Itt a tengerentúl nem ellenség támadja fegyverrel és erőszakkal a magyar református egyházat, hanem a 20-ik század második felének a szelleme. Ez a szellem egyszerre ki akar dobni mindent az egyházból, ami régi és drága hagyomány. A modernizmus nevében klubot, szórakozó helyet, valami humanista egyletet akar csinálni az egyházból, ahol már nem az Ige, hanem az ember naponta váltakozó kedve Írja elő a “szabályokat”. A mi derék első nemzedékbeli magyarjaink a ha­zai magyar református vallást idehozták, meg is tar­tották s hitük gyümölcseit a legszebb templomokba építették bele. Ezek az egyházak addig virágzottak, amíg egyházak voltak. Ezekbe a magyar református egyházakba jön be, vigyázatlan tagjain keresztül a világ és annak szelleme és le akarja rombolni, ami ezerszer szent volt az atyáknak. “Másutt ezt láttam, másutt ezt csinálják, csináljuk mi is úgy!” így lesz azután a magyar református egyházból egy olyan templom, amely lassan jó minden vallás és minden felfogás számára. A fertőző betegség baktériumait könnyen haza lehet vinni és nagyon könnyen beteggé lehet tenni az egész családot, aminek néha tragikus következménye is lehet. Éppen igy idegen felfogásoknak és romboló eszméknek baktériumait be lehet vinni az egyházba és meg lehet fertőzni az egész egyházat. Ezt nemcsak a hívek és a presbiterek, de még a lelkipásztorok is megtehetik. így történik meg azután, hogy a különösen jó izü és kibeszélhetetlen zamatu drága ajándékból, a magyar református egyházból egy “általános” keresz­tyén vagy humanista egylet lesz, amelynek csak az lesz a feladata, amit egy igen ügyes new-yorki lelki­­pásztor csinál a keresztyénségből, azaz legyen az a könnyen értelmi, vagy lelki békességet (“peace of mind”) találók vallása, vagy hirdessen szociális igaz­ságot és a kongói kérdésben szakadjon meg a szive. Az nem baj, ha az evangéliumról elfeledkezünk a szo­ciális igazság keresése közben. így történik meg azután, hogy az irish funeral director, vagy a kórházi szobatárs, vagy ápolónő, vagy a szomszédom a munkában vagy a lakásban, vagy szó­rakozó barátom irányítja az egyházamat, vagy egyházi felfogásomat. Ám néha nem szükséges a szomszédtól vagy baráttól kérni a véleményt, mert magamnak is vannak ötleteim, elgondolásaim és miért ne tehetnénk ezzel egy kissé melegebbé ezt furcsa hideg vallást, a magyarok kálvinizmusát. Én nem is tudom megérteni, hogy mit szerettek rajta őseink? No ha már ebben a vallásban születtem, no meg az édesapám és édesanyám még élnek, tartsunk ki legalább mig ők élnek és azu­tán majd bebizonyítjuk, hogy a Mayflowerrel jöttek ide őseim. Oh, de megszakadna a szivük, ha tudnák, hogy én inkább a bahaismhoz húzódok inkább, mint az ő rideg vallásukhoz. Van, aki igy gondolkozik. Egy másik meg azt mondja: “Nem kell nekem predestiná­­ció, eleveelrendelés, mások is azt mondják, hogy ezt a legnehezebb megérteni a református vallásban, nekem valami könnyebb vallás testhez állóbb volna, sok édes­séggel, rejtelmes félhomállyal és olyan különös illattal. Azt sem szeretem, hogy az én vallásom az embert nem ülteti valami fényes trónra, hanem haszontalan szol­gának degradálja, akinek semmi érdeme nincs, csak egy kötelessége, hogy Isten dicsőségét szolgálja. Én az embernek méltóságot akarok adni. Legyen a vallásom rugalmasabb, alkalmazkodjon a modern világhoz, ha­ladjon a korral, mert én egyszerűen nem bírom el ezt az ódon doh szagot. Annyi kérdésem van, hogy szinte felsorolni sem tudom. Miért vesz a lelkészünk fel ótestamentumi textusokat ebben a világban? Azután mi reformátusok miért vagyunk pápábbak a pápánál? A római testvéreinknél igazán sokat adnak a papságra és mégis modernebb gondolkozásuak, mint a mi pap­jaink. Például miért tiltakoznak a mi papjaink az el­len, hogy a bábaasszony vagy az a kis szőke ápolónő keresztelje meg az újszülött gyermeket, ha az gyenge vagy esetleg nem fog megélni? Ha pedig már meghalt, akkor miért nem keresztelik meg a meghalt kisgyer­meket? Volna nekem sok kérdésem, csak felelnének reá! Azt sem tudom, hogy miért mondta egyik lelké­szünk, hogy nincs református utolsó kenet? Azután miért nem adta oda Zsuzsi néninek az úrvacsorát,

Next

/
Thumbnails
Contents