Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-08-01 / 8-9. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ 25,000 dollár A RICHARD KING MELLON FOUNDATION FEJEDELMI ADOMÁNYA A BETHLEN OTTHON ÉPÍTÉSI ALAPJÁRA Néhai való jó Bethlen Gábor, Erdély fejedelme, amikor sok veszedelmen átment kis országát a tudomány és a műveltség terén is emelni akarta: nem tanácskozott országgyűléssel, nem ülésezett ezzel, vagy azzal a bizottsággal. Pénze volt bőven, a szükséget látta s erre minden teketória nélkül megalapította a gyulafehérvári főiskolát, ami az ő idejében egyetemi színvonalú volt. A jó erdélyiek nem akadékoskodtak. Boldogan vették tudomásul, hogy a fejedelem számukra iskolát fundált. Mi másképen intézzük a dolgainkat. Ha történetesen akadna egy-két bőkezű amerikai Bethlen Gáborunk, aki látván a mi sokféle szükölködésünket a maga költségén, mondjuk, kollégiumot, főiskolát alapitana számunkra, abba minden további nélkül belemennénk. Talán még azt is megállanánk, hogy nem kritizálnánk agyon. De mivel egyelőre itt Bethlen Gáborunk nincs s ha valami hiányon akarunk segiteni, azért nekünk sokónknak kell áldozatot hozni, igy a mi dolgaink menete kissé bizony lassú és nehézkes. Vegyük csak a Bethlen Otthont, mert hiszen arról van szó. Ötvennégy évvel ezelőtt feszegettük először, hogy nem ártana, ha felvennénk a gondját annak a Lehet, hogy ez az utolsó alkalom. A számunkra felajánlott ut, hogy mi is részesei legyünk a Magyar Egyházkerület utjának a Krisztus Egyesült Egyházán belül, csak álom volt és az is maradt. Sem a presbitériánus konferencia gyülekezetei nem jöhettek volna, sem pedig az úgynevezett magyar önkormányzatot nem lehetett volna megvalósítani, akkor sem, ha mi is azt az utat választjuk. De ez sem “a mi megmondtuk” lelkiségéből fakadt. A német református egyház és a kongregacionalisták kétszáz évig éltek békességben egymással úgy, hogy a szerves egységre még nem tartották magukat érettnek. Előbb mindakettő a maga közvetlen környezetében és közelségében kereste az egységet és a közös utat. Mi sem lehetünk álmodozók és irreálisok. Az Amerikai Magyar Református Egyház szívvel és lélekkel hive az ökumené gondolatának, akkor, ha minden Istentől nyert csodálatos hittapasztalás színe, bizonyságtétele egy csodálatos harmóniában együttszólja a megújulás igéit. A megújulás az első szüksége minden egységnek. És először a legközelebbi szomszéd és felebarát felé küld, szólít az egység Lelke. Magyar református testvéreink, fogadjátok el kinyújtott kezünket, ne taszítsátok azt el, találjuk meg a megújulásnak útját együtt, az amerikai magyar reformátusság egységében. Hetven esztendő sok vére, verejtéke, fáradozása és áldozata legszebb és legáldottabb kegyelmi ajándékaképpen találjuk meg egymást, mint amerikai magyar reformátusok. sok emberpalántának, akiknek a kenyérkeresőjét megölte, vagy nyomorékká tette a kohó meg a bánya. Tizenöt esztendeig tanakodtunk, amig végre — egy hiján negyven évvel ezelőtt — megnyitottuk számukra a ligonieri Otthont, Az öregek dolga sem ment sokkal könnyebben. Ott is igen sokat tanácskoztunk, amig végre az ő fejük felé is fedelet tudtunk szerkeszteni. így hát a lassúsághoz hozzászoktunk s nem mondom: nem árt, mert a hamari munka sohse volt jó. De nem is használ. Itt vagyunk például a mostani dolgunkkal. Élemedett atyánkfiáiról jelenleg két épületben viselünk gondot. A kettő közül az egyiken túlfutott az idő, a másik pedig létszámunknak legfeljebb csak a felét tudja befogadni. A bajon csak az építkezés segíthet. Ezt tudjuk. De ez az építkezés sokkalta nagyobb méretű, mint bármelyik, amit eddig lebonyolítottunk. Legalább nyolcvan férőhelyet számítunk biztosítani s mert jót, szépet, mindenben kifogástalant akarunk építeni: az bizony pénzbe kerül. Legalább négyszázezer dollárba. így hát nem csoda, ha az Otthon gazdái, sáfárai, támogatói jól megfontolják a dolgot. A mi esetünkben az állammal is számolnunk kell. Szeretetintézmény lévén, állami szabadalom levéllel: a hatóságok mondják meg, hogymint építkezhetünk. Azután meg jó hosszú időbe telt, mig az építkezési terv megjárt minden hivatalt. Mikor aztán megvolt minden hivatalos pecsét, végre sor került az árajánlatok bekérésére. Ennek az Írásnak a tetején azonban valami huszonötezer dollár van. Mikor beszélünk már arról? De hiszen pontosan arról beszéltünk eddig is. Ugyanis mióta egy Montecuccoli nevű osztrák generális felfedezte a spanyolviaszkot, azt nevezetesen, hogy a háborúhoz három dolog szükséges, tudniillik pénz, pénz és pénz, áll ez a nagy bölcsesség az építkezésre is. Ahoz is három dolog szükséges: jó amerikai dollár. Gyűjtési akciónk megindításával nem volt baj. Megkezdtük idejében. Csak épen azzal is lelassultunk. Pedig most már igazán szükség van a pénzre. S milyen áldott az Isten, hogy pontosan akkor segít és pontosan olyan forrásból, amire sokan nem is gondoltak. Julius 8.-án a RICHARD KING MELLON FOUNDATION-tői épitési alapunk 25,000 azaz huszonötezer dollárt kapott! — Tudtunkkal ez az első eset, hogy olyan vagy hasonló célra, mint a milyet Otthounk képvisel, magyar intézmény ilyen jelentős amerikai támogatást nyert. És hozzá minden kikötés nélkül. Ha az az országosan ösmert alap olyan szükségesnek tartja aggmenházunk kiépítését, hogy arra 25,000 dollárt kiutalt, még fontosabbnak kell tartanunk azt nekünk magyar hátterű, vagy magyar származású amerikaiaknak. Ez a ragyogó amerikai példa követőkre vár s amikor szivünk szerint megköszönjük a Mellon Alap fejedelmi adományát, bizonyosra vesszük, hogy legközelebbi Írásunknak magyar név fog adni diszt és magyar áldozatkészség értéket. Daróczy Sándor-------------0------------ÉRDEKES IDÉZETEK A “Süddeutsche Zeitung” cimü nyugatnémet napilap az újabban ismét sokat hangoztatott koegzisztenciával kapcsolatban: “Óvatosság ajánlatos a rókával szemben, ha egyszerre vegetáriánusnak hirdeti magát.”
