Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Hamza András: AZ UJ MAGYAR ÉNEKES- ÉS ORGONAKÖNYV A magyar református egyházi zene történetének századunkban két nagy, mondhatnék történelmi dátuma van: 1948 és 1959, — az uj énekeskönyv és az uj orgonakönyv kiadásának az éve. A magyar reformáció első két százada igen gazdag egyházi éneklésben. Az egymásután megjelenő énekeskönyvek a 150 genfi zsoltáron kívül bőségesen hozzák a nyugati protestáns énekirodalom gyöngyszemeit forditásokban, de ugyanakkor a reformáció nagy élményének a hatása alatt tömegével teremnek a magyar lelki énekek, melyek magyar nyelven és magyar zenei formában zengik a megújult hit diadalát. A 18. századba átlépve ez a gazdagság valahogyan fogyni kezd. Az 1777-ben kiadott kolozsvári énekeskönyvben megkezdődött a régi magyar dicséretek felszámolása. Helyükbe a racionalizmus termékei kerültek. A megszegényedés az újabb kiadásokkal csak folytatódott és ezen a téren az 1921-ben kiadott, általunk legjobban ismert — amerikai református énekeskönyvünknek is az alapját szolgáltató — énekeskönyv sem jelentett komoly javulást. Ennek az 1921-es énekeskönyvnék az volt a főhiányossága, hogy a két világháború nyomán jelentkező lelki ébredésnek az igényeit nem tudta kielégiteni. A jugoszláviai magyar reformátusok 1939-ben egy tartalomban és formában kitűnő, nagy haladást jelentő énekeskönyvet adtak ki. Ennek az útmutatását és ösztönzését elfogadva a magyarországi református egyház egyetemes konventje 1943 februárjában Budapesten országos énekügyi konferenciát hivott össze. Ez a konferencia volt az uj énekeskönyv megszületésének a hajnala. A szerkesztés munkáját egy szü'kebb bizottság végezte Révész Imre püspök elnöklése alatt. Tagjai voltak: Karácsony Sándor, Ádám Jenő, Csomasz Tóth Kálmán, Bállá Péter, Kállay Kálmán és Áprily Lajos. A 44-45-ös hadi események okozta kényszerű szünet után a munka tovább folyt. Az elrendezett énekanyagot 1948. március 4-én a konventi elnökségi tanács elfogadta. A kinyomtatást a nyugati protestánsoktól 1948 júliusában kapott nagyobb mennyiségű papír tette lehetővé. Az év végére az uj énekeskönyv meg is jelent. Az énekanyagot a 150 genfi zsoltár és 363 műveltség bennük megmutatkozó elemei fennmaradjanak a kutatók számára. 4. Össze kell gyűjteni a magyar családneveket, helyneveket, okiratos emlékeket, hogy az itteni magyar sorsnak az alakulása ezeknek az emlékeknék a tükrében is vizsgálható legyen. 5. Végül pedig meg kell inditani az amerikai magyarság egyháztörténeti, településtörténeti, hely- és társadalomtörténeti emlékeinek öszszegyüjtését, rendezését és tudományos vizsgálatát, hogy a nyelvi jelenségek megértéséhez és magyarázatához szükséges többi részletek is rendelkezésünkre álljanak.” Ez a szép munkaterv önmagáért beszél. Mi határozottan reméljük, hogy mind egyházainkban, mind pedig népünkben meglesz az erő a megfelelő támogatás biztosítására. dicséret jelenti, összesen 513 ének van az uj énekeskönyvben. A 363 dicséretből 121 a 16. és 17. századból való eredeti magyar ének, ennek a gazdag és sajátosan magyar hagyománynak nincs olyan igazi gyöngyszeme, ami bele ne került volna az uj énekeskönyvbe. Az 1921-es énekeskönyvben ebből a gazdag anyagból nem volt benne több, mint húsz. Az elmúlt két évszázad lelki és zenei szempontból gyengébb anyagából 118 van benne, azaz nagyjából feleannyi, mint amennyi a 1921-esbe belekerült. A nyugati forrásokból forditott protestáns énekek száma 99, körülbelül duplája az 1921-esének. 25 olyan reformáció előtti, de egyetemes keresztyén értéket jelentő ének van benne, amely a 21-es kiadásból teljesen hiányzott. Az angolszász protestáns énekirodalom 30 válogatott fordítással szerepel az énekeskönyvben. Ez majdnem négyszerese az 1921-es énekeskönyv arányának. Formai szempontból a döntő ujitás az, hogy az uj énekeskönyv visszaállitotta a ritmikos gyülekezeti éneklést. Vége nélkül nyújtott zsoltárok helyett az eredeti genfi ritmus zendül fel ma a magyarországi gyülekezetek ajkán. Az ébredési hullámok következtében életre jutott gyülekezetek életszerűen kezdtek énekelni. Nagy probléma volt azonban az, hogy az énekeskönyvben a dallamok csak egy sorú kótákal voltak nyomtatva, igy az orgonisták csak nagy nehézségek között tudták kisérni az uj és a megújult énekeket. A következő lépés tehát az orgonakönyv megszerkesztése volt. 1957 elején indult el a munka és két évig tartott. A bizottság tagjai Arany Sándor, Csomasz Tóth Kálmán, Dr. Gárdonyi Zoltán, Gyülvészi Barnabás, Kalocsay Ferenc és Papp Ákos voltak. Minden énekhez, kettő kivételével, két orgonaletétet készítettek. Az egyes letéteket a bizottság gyűlésein lejátszották és közös birálat után hagyták jóvá. A harmonizálásnál a klasszikus egyházi hangnemek tisztaságának a megtartására törekedtek. Kérkedés nélkül mondhatjuk, hogy a kor álkönyv a harmonizálás szakszerűsége és stilustisztaság tekintetében egydülálló a protestáns irodalomban. Magyar szempontból az is megjegyzésre érdemes, hogy ez az első olyan korálkönyv, amelyet az egyház hivatalosan, kiküldött bizottsággal készíttetett el és adott ki. A korábbi kiadások mind magánvállalkozások voltak. Amikor örömmel és tisztelettel nézzük szülőföldünk és anyaegyházunk nagy teljesítményét, ugyanakkor hálával hajiunk meg az egyház Ura előtt, aki az Ő végtelen bölcsességéből és irgalmából a legnehezebb helyzetben élő népét is fel tudja használni olyan szolgálatok elvégzésére, amiket könnyebb és békességesebb időkben nem tudtunk elvégezni. Befejezésül hadd említsük meg, hogy az orgonakönyv egyik szerkesztője, aki 236 énekletéttel gazdagította a müvet, Papp Ákos lelkész az ősszel az Egyesült Államokba érkezett. Nt. Papp Ábrahám, Csordás és Hamza lelkészeknek volt évfolyamtársa a budapesti theológián. Jelenleg a princetoni Westminster Choir Collegeban dolgozik az egyházzenei mester fokozatért.
