Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 DR. BÉKY ZOLTÁN: Anyák Napján Az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezetei minden esztendőben meleg szeretettel veszik körül egyházaink édesanyáit. Bizony meg kell vallanunk, hogy ezeknek az édesanyáknak a hűsége nélkül soha egyházaink nem virágozhattak volna ki és a csendes szolgálat eme munkásai nélkül nehéz lenne elképzelni egyetlen egy gyülekezetei is. A negyedik parancsolatot fiatal nemzedékek igen sokszor nem veszik komolyan. Pedig kicsiny gyermekek a tízparancsolat tanulása közben maguktól megcserélik a negyedik parancsolat szavainak sorrendjét, kifejezvén elsődleges szeretetüket az édesanyával szemben: “tiszteld anyádat és apádat”, mondják. De mily gyakran elvész ez a gyermeki szeretet, a hűséges rajongás a fiatal felnőtt életében hideg számítássá lesz és erről az egyre gyarapodó öregek otthonai és házai sok szomorú példával szolgálhatnának. Pedig a tisztelet nemcsak engedelmességet és udvariasságot jelent, hanem elsősorban szeretetek Szeretet pedig az édesanyák egyetlen fizetsége minden áldozatos, önfeláldozó és aggódó életükért. Akik az édesanyjukat nem becsülik meg, lelki édesanyjukat, az egyházat sem értékelik. Akiknek ajka elhidegül az édesanyával szemben, hamarosan dacossá lesz Krisztus egyházával szemben is. Hitetlenség és feldúlt családi élet ikertestvérek. A lelki édesanya nevében köszöntjük forró szeretettel az édesanyákat, hitünk, hűségűnk virágait pedig velük együtt tesszük le a mi Urunk Jézus Krisztus lábai elé, akinek imádására sokunkat még a mi fejkendős, ma már reszkető kezű és fájós testű öreg anyáink tanítottak meg. 50 ÉVES A PEEKSKILLI EGYHÁZ “Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága.” Jeremiás Siralmai 3:22. v. Ezzel a bibliai Igével kívánok hálát adni Istennek a peekskilli Amerikai-Magyar Református Egyház 50-ik évfordulója alkalmából, mikor egy rövid visszapillantást vetünk a múltra. Peekskillben már a 19. század vége óta laknak magyarok. A reformátusok egyházi szervezését Krisik J. Alajos lelkész végezte. 1910 óta áll a református templom is, ahogy azt az alapzatban elhelyezett emlékkő is bizonyitja. Megépült a templom szomszédságában a lelkészlakás is, de sajnos, hogy azt a változott gazdasági viszonyok miatt az egyház eladta. 1916-tól 1932-ig Hámory Lajos volt a gyülekezet lelkésze. Ezekben az években történt, hogy az egyháztagoknak egy tekintélyes száma Peekskillből más területekre költözött a különböző ipartelepekkel együtt. Legnagyobb részük a Danburyba települt kalapgyárral ment el. Az egyházi munka azonban, dacára az egyháztagok fogyatkozásának, tovább folyt. 1932-től a Poughkeepsiekörnyékbeli lelkészek látták el Peekskill gondozását is, majd 1947-től kezdve 1956-ig bezáróan egyházmegyénk jelenlegi esperese, Csordás Gábor new yorki lelkész végezte. Az ő szolgálati ideje alatt, 1952-ben, történt Peekskillnek a Független Amerikai Magyar Református Egyházhoz való csatlakozása és Rosetonnal együtt a poughkeepsiei egyházhoz való társulása.. Megalakulása óta, sajnos, többször volt ellentét az amugyis kislétszámu gyülekezetben, mindazáltal a hitben kipróbált hűséges egyháztagok szorgalma, kitartása és áldozatkészsége nemcsak fenntartotta, de mindvégig elevenné is tette az egyházi életet. Ma is két istentiszteletet tartunk havonta. A hívek hűségesen látogatják a templomot. Áldozatkészségük egyenesen példaszerű. Hasonlóképpen jó az egyházvezetés és a gazdálkodás is. 1956 decembere óta alulírott poughkeepsiei lelkész pásztorolja a peekskilli egyházat is. Tudjuk, hogy ez a kis református magyar egyház azért áll, mert él a lelkekben a magyar református öntudat, mint a múltnak drága öröksége. A városban tiszteletnek és megbecsülésnek örvend egyházunk tagsága eleitől fogva, amit szorgalmának, hithüségének és áldozatkészségének, valamint megbizhatóságának és a kis város társadalmi életében való szerencsés elhelyezkedésének köszönhet. Ennélfogva sok jóbarátja és támogatója is van a lakosság minden rétegében vallásfelékezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Amikor a gondviselő Isten további irgalmába és megsegítő szeretetébe ajánlom a nemes peekskilli gyülekezetei, arra kérem az egyház minden tagját, hogy az 50 éves múltban tanúsított hűségével legyen ezután is követendő példa annak bizonyságára, hogy a kis gyülekezet is megállja a helyét, ha hite van és hitből fakadó jócselekedetekben is gazdag. A peekskilli egyház az ő félévszázados jubileumi ünnepségére, melyet 1960 május 15-én, vasárnap d.u. 4 órai kezdettel a North Division Street alatti templomában tart, szeretettel hiv és vár mindenkit, hogy Isten előtti háláját minél nagyobb testvéri közösségben fejezhesse ki. Az Ur Jézus szavaival zárom megemlékezésemet: “Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város__ Úgy fényljék azért a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:16. v. BORBÁS ANTAL a volt m. kir. honvédség szkv. tábori főesperese, poughkeepsiei lelkész. T
