Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-01-01 / 1. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Te eddig azt hitted, hogy csak születni lehet magyarnak, a Magyar Üstökös azt mondta, hogy hozzá állani, azaz magyarrá lenni is lehetséges. Aki vállalja a magyar sorsot itt, otthon, bárhol a világon, magyar testvérem s ha elsírta Péter könnyeit, én keblemre ölelem. Ne gyanúsíts mindjárt, ne Ítélj mielőtt meg nem győződtél, sőt soha se Ítélj, mert ez Istenre tartozik. Valakin végigpaskolt az élet, talán szolgált sokat, nagyon sokat fajtájáért, de mert egy, a becstelenség sötétségébe bújó ember sárt dob reá, te ennek az ismeretlen gyávának hiszel és hajlandó vagy leszedni ismert barátod fejét. Nem a szivednek hiszel, hanem egy ismeretlen vádaskodó embernek. Mi magyar református keresztyének olyan magyarok vagyunk, akik a magyar sorsot vállaló embereket testvéreinknek tartjuk, s minden körülmények között vállaljuk azt, hogy Isten minket magyar reformátusoknak teremtett. Istentiszteleteinken viszont a magyarságra külön hangsúlyt nem teszünk, hanem Isten gyermekeként állunk meg színe előtt, hallgatunk üzenetére és ez az Isten üzenetére hallgató ember, bűnös magyar ember az, aki kegyelemre szorul. Aki az Anyaszentegyházban csak magyarkodni akar és a református hitét érdekpolitikával akarja felcserélni, az az Anyaszentegyház helyett más helyre forduljon és ott keressen érvényesülést. Ha magyar voltom mellől elmarad református voltom, pogány magyar lettem, a keresztyénséghez kevés közöm van, viszont ekkor sem nemzeti érdekeket, sem magasabb emberi eszményeket nem tudok szolgálni. Az Egyház legyen Egyház és hagyjunk minden politikai meggyőződést és egyéni önző érdeket a templom ajtaján kívül. Az Egyházban Isten maga elé állít, nem mi beszélünk néki, hanem Ö szólít meg minket, tőlünk csak engedelmességet és szolgálatot vár. Az egyik Canadába került magyar menekültnek azt állították rólunk, hogy “független vallásuak” vagyunk. Szegény menekült megdöbbent és őszintén megvallotta, hogy ő odahaza ilyen vallásról sohsem hallott. Független vallás nincs is a világon. Aki magát független vallásunak vallja, az roppant nagy tévedésben van és elárulja azt, hogy egyáltalán nem ismeri az amerikai magyar reformátusság történetét. Amikor a független szót a mi amerikai magyar református testvéreink egy része használatba vette, ezzel azt fejezte ki, hogy Isten kegyelméből, hívei áldozatkészségéből akar megélni, pénzért nem hajlandó feladni szabadságát, hanem a maga lábán akar járni, hitét, szokásait úgy akarja gyakorolni, mint az ősi földön gyakorolta 400 éven át. Sorsa intézésébe nem engedett idegeneket beleszólani, hanem csak a fölséges Istent. Azzal, hogy függetlenségéhez ragaszkodott, önmagának mentette meg az amerikai magyar református egyházat, amelyik az egyetlen önálló szabad magyar református egyháztest a világon. 1958-ban egyháztestünk nevéből a “független” szót elhagytuk, mert többé nem volt szükség erre a megkülönböztetésre, az egész világ tudja rólunk, hogy amig az Amerikai Magyar Református Egyház nevet viseljük, mindaddig függetlenek maradunk. Szentül hiszem, hogy ezt a nevet utódaink is megtartják. A független szó elmaradt, de a független szellem most kell hogy fellobogjon igazán a szivekben, most amikor az őrségváltás ideje sok helyen elérkezett. Ha ezt a független szellemet nem tudjuk átadni angolul beszélő gyermekeinknek, akkor hiábavaló volt az atyák küzdelme és akkor a legszebb, a legdicsőségesebb név: a magyar református név is hamar elég a nagy olvasztókemencében. Mentsen ettől Isten. Amerika földjén a magyar református nevet csak öntudattal, végtelen hűséggel, hegyeket mozgató hittel és testvéri szeretetben lehet megtartani. Kálvin genfi iótentiózteleti rendtartáóa A régi kultikus rendet s annak eszközeit mgváltoztatta a reformáció. A díszes, cifra templom leegyszerűsödött: képek, szobrok, papi ornátusok, papi és szerzetesrendek eltűntek, a latin szertartások elmaradtak. A reformáció lutheri iránya meghagyta az oltárt és misét (nemzeti nyelven), Kálvin radikálisan elvetette: az ősegyházhoz tért vissza kultikus rendjével. A genfi templom nagyon egyszerű volt: berendezése a szószékből s ennek közelében lévő Urasztalából állott, orgona nem volt, harangot nem használták. A szószék mellett volt egy fakarosszék, melyben Kálvin ült. Ezt ma is mutogatják. A templomi felszereléshez tartozott: a tányér és az urvacsorai kehely. Kálvin vallotta, hogy a templomokat Isten saját Igéjével szenteli fel a törvényes használatra. Istentiszteleti rendtartása középpontjában a Biblia magyarázása áll s eltávolított minden elemet, ami a misére vagy a római liturgiára emlékeztetett ! A genfi templom mindig zárva volt, csak istentiszteleti alkalmakkor nyitották ki (e tekintetben is mereven elzárkózott a római katholikus gyakorlattól), a lelkész felügyelete és jelenléte mellett léphetett a gyülekezet be a templomba. Kálvin istentiszteleti rendtartása a következő volt: 1.) gyülekezeti ének. 2.) imádság. 3.) prédikáció. 4.) imádság. 5.) zsoltáréneklés. 6.) áldás. A gyülekezet tevőlegs részvételét nagyon fontosnak tartotta s igen szorgalmazta és ajánlotta a zsoltáréneklést. Egy tanítót állított be, kinek a rendtartás szerint kötelessége volt a gyermekeket és ifjúságot az uj énekekre tanitani. Az istentisztelet ideje vasárnaponként: volt egy reggeli, melyet követett 9 órakor a főistentisztelet, utána 12 órakor az ifjúsági; délután 3 órakor is volt istentisztelet prédikációval. A 12 órain volt a kátétanitás; Kálvin szerint ez volt a legfontosabb! A genfi egyház kiadta kathekizmusát, hogy megkönnyítse az ifjúság vallásoktatását. A presbiterek kötelessége nemcsak a templomi szép rendre való felügyelet volt, de az is, hogy senki a Kátétanitásról el ne maradjon: a hanyag és gondatlan szülőt a presbitérium elé idézték. A minden tekintetben szigorú Kálvin e téren volt a legszigorúbb, jól tudta, akié az ifjúság, azé a jövő! Vallotta: “Kathekizmus nélkül Isten egyháza nem marad fenn.” A kátéoktatás addig tartott, mig az ifjúság meg nem tanulta. Általában 3 hónaponként volt nyilvános vizsga a gyülekezet előtt, melyet a konfirmáció követett ünnepélyes hitvallással. Akik jól feleltek, “lelki polgárjogot” nyertek a gyülekezeti Úrvacsorán való részvételre. Hétköznapi istentiszteletek is voltak: mindennapra esett egy, igy kedden urvacsorai előkészítő, szerdán könyörgő: egy nap sem volt prédikációs istentisztelet nélkül. A szentek ünnepeit Kálvin elvetette, csak a váltsággal kapcsolatos ünnepeket tartatta meg. A kálvini istentiszteleti rendtartás, középpontjaiban az Igével, egykor és ma is Krisztus szavaira alapozódik: “az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát”. Boldog az a nép, melyik igy imádhatja Istenét! Makár János
