Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1960-03-01 / 3. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 EGY SZOMORÚ ÜGY MARGÓJÁRA A Magyar Egyház múlt havi számában már meg­emlékeztünk arról a támadásról, amely Borshy Kerekes György, egyházunk tiszteletbeli főesperesét egy New Yorkban megjelenő lapban érte. Az üggyel kapcsolatban múlt havi számunkban közölt: “Támadás Borshy Ke­rekes György ellen” című cikkünkben álláspontunkat leszögeztük és azt ma is fenntartjuk. Időközben megjelent a magyar lapokban Borshy Kerekes György terjedelmes “Nyilatkozata”, amelyben sorra megcáfolja a támadás állításait s azokat “hazu­goknak” minősiti. A bíróságtól beszerzett s a nyilatko­zatban felsorolt adatok alapján többek között a követ­kező kijelentéseket tette: “Mivel ... minden, érintkezéseire kényes em­berrel együtt azt az elvet vallom, hogy becsü­letsértések és gyanúsításokért csak kellő er­kölcsi alapokkal biró emberek lehetnek képesek az általuk sértettnek érdemleges erkölcsi elég­tételt adni: .. a beszerzett adatoknak alapján hiányoznak számomra azok az előfeltételek, amelyek . .. erkölcsi elégtétel követelésemet in­dokolttá tennék. Nem tartom ugyanis őt mél­tónak arra, hogy tőle ilyet elfogadjak és er­kölcsi okokból nem is tarthatom képesnek arra, hogy ilyet adhasson.... Ezzel a kijelentéssel aztán ennek az ügynek a cikkíróval kapcsolatos erkölcsi részét... lezártnak tekintem.” A magunk részéről a dologhoz csupán annyi hoz­zátenni valónk van, hogy mivel a támadó cikk az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságát is becsmé­relte és kommunistasággal gyanúsította, elvárjuk az Igazgatóságtól a cikkíróval és az Írását leközlő lappal szembeni megtorló lépések folyamatba tételét. B-y. New York State Council of Churches Közgyűlési beszámoló Február elején Albany városában tartotta meg évi konferenciáját és közgyűlését a New York állam területén működő egyházak testvéri közössége, a New York State Council of Churches. Ezalkalommal harmadizben képvi­seltem' keleti, most már new yorki egyházmegyénket ezen a találkozón. Az első két napon az egyházak és az állami törvényhozás összefüggéseiről tárgyaltunk. Rockefeller kor­mányzó és a jelenvolt törvényhozók örömmel vették tudo­másul az egyházi képviselőknek azt a kijelentését, hogy a Council of Churches a keresztyén egyházak hangja kiván lenni az állam életében is és a keresztyén erkölcsi felfogást és világnézetet bele akarja vinni a készülő állami törvé­nyekbe. Állandó jellegű bizottságot állított föl a közgyűlés, amely a készülő állami törvények tanulmányozására heten­ként összejön, észrevételeit a törvényhozók elé terjeszti, a tagegyházakat pedig működéséről hetenként kibocsátandó körlevélben tájékoztatja. A résztvevők négy csoportban tanulmányozták a föl­vetett kérdéseket. Az egyház és az ipar viszonyát tárgyalva megállapodtak abban, hogy a minimális órabérek föleme­lésére és törvénybe iktatására vonatkozó javaslatot pártol­ják. Ajánlották, hogy a munkások és munkaadók között fölmerülő súrlódások, sztrájkok megelőzésére, vagy a békéltetésre az egyházak vezetői érvényesítsék befolyásukat és ajánlják föl szolgálatukat. — A második bizottság az iszákos hajtők me gr endszabályozásának a kérdésével fog­lalkozott, a büntetések sulyosbbitását tartotta szükségesnek es annak megállapítására kérte föl a hatóságokat, hogy a vérben talált alkohol tartalom milyen százalékban teszi a hajtót figyelmetlenné, könnyelművé és a vezetésre alkal­matlanná. — Egy másik csoport a mai ifjúság problémái­val foglalkozott. Megállapította, hogy a bűnöző ifjak nagy százaléka felelőtlen és könnyelmű szülők gyermekei, ezért hangoztatta a szülők felelősségét gyermekeikért. Helyeselte a bűnöző ifjak rehabilitálására szolgáló táborok felállítá­sának a tervét és arra kérte a kormányzót, hogy az ifjakkal foglalkozó személyzet megválasztásánál a pályázók keresz­tyén jellemét és humánus felfogását vegyék tekintetbe. — Az egyház és a népesség problémáival foglalkozó bizottság korunk szinte megoldhatatlannak látszó népességi kérdé­seivel kapcsolatban a krisztusi elvek érvényesítésének a szükségességét hangoztatta. Szinte minden előadó és fel­szólaló rámutatott arra, hogy az emberiség erkölcsi válság­ban vajúdik. A krisztusi elvek és élet gyakorlására van szükség a mindennapi életben, mert ez az egyedüli gyógyír mind egyéni, mind közösségi bajainkra. Tóth András, presbiter (Schenectady, N. Y.)---------------o--------------­Régi húsvéti népszokások A mai huszadik században rohamosan megy fele­désbe minden, ami régi s ezek között a népi műveltség öröklött hagyatékai és szellemi hagyományai is a feledés veszélyének vannak kitéve. Elevenítsünk fel tehát egyet-mást a régi húsvéti népszokásokból Több helyen Magyarországon a húsvéti határkerü­lés, forrástisztitás, kerepelés és hasonló tavasz kezdetét jelző szokások ismeretesek. Legismertebb azonban és a legjobban elterjedt régi szokás a húsvéti vizbevetés, vizbehányás, vagy mai nyel­ven a locsolás. Hogy mi lehetett az eredete és indító oka a húsvéti vizbevetésnek vagy locsolásnak, azt töb­ben különféle módon magyarázzák. Lehet, hogy egykori pogány áldozat babonás eredete van ennek a szokásnak, lehet hogy csak egy fajta termékenység varázsló mű­velet emlékét őrzi a szokás. Akár igy van a dolog azon­ban akár úgy, még igen sok helyen nemcsak hogy emlékeznek erre, hanem gyakorolják is. Igaz, hogy itt Amerikában a vizbehányás rózsavízzel való locsolássá és kedveskedéssé szelídült. Egy másik régi szép szokás a húsvéti tojásfestés, díszítés és adományozás. A régiek valahogy a tojásban a lappangó és titokzatos uj életet szemlélték. Székely­földön feljegyezték, hogy husvétkor tyukverést és ka­kasünnepet tartottak az ifjak. Erdélyben még ma is sokhelyen “türkölés”-nek, Somogybán pedig kókányo­­lásnak nevezik azt a szokást, amikor húsvéti tojásokat összekoccintanak és játékszerüen nyerik el egymástól a szép himes tojásokat. Egy igen babonás és nem református vidékeken elég sokáig fennmaradt régi szokás az ártó szellemek elriasztása lármás eszközökkel. Esztergom vidékén kere­­pelőnek hívják, Erdélyben tókának és más helyeken pörgetőnek azt a fa szerkezetet, amellyel nagycsütörtök estétől husvét reggelig, ameddig a harangok a temp­lomban nem szólnak, jelzik a templomozás idejét. A városokban elterjedt és újabban más országokban is nagy népszerűségre emelkedett húsvéti nyúlnak a magyar nép ősi hagyományai között nincs semmi nyoma. Ábrahám Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents