Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 A Miami-i lelkészbeiktatás A Miami-i templom A LEGNAGYOBB AMERIKAS MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ÜNNEPE Az Amerikai Magyar Református Egyház történetében a második legnagyobb dátum 1959 május 31. Ezen a napon született meg magyar Amerika legnagyobb magyar református egyháza. Erről az ünnepségről detroiti testvéreink több szines beszámolót olvastak már, a többi testvéregyházak szives elnézést kérjük, hogy a szines beszámolót elhagyjuk, mert ezzel foglalnánk el az egész lapot. Most csak egynéhány dologról teszünk említést. Hogy jöhetett létre ez az egyesülés, hiszen az egyik egyház 34 éve, a másik 18 éve éli külön életét? Ügy, hogy ott, ahol szent örökségként őrzik a magyar református hitet, ahol a körömszakadtáig ragaszkodnak hozzá, ahol a legféltettebb kincs a mi drága magyar református egyházunk, ott minden áldozatra készek vagyunk, csak a mi szent magyar református egyházunk éljen. Amikor 1959 május 31.-én kiperdült gyermekeink, nőink, kemény férfiaink könnye a szent örömben és telehintették a Thaddeus utcától a Dearborn utcáig az utat, ott ebben a könnyes, mosolygó édes bánatban, magunk szivét tettük fel az oltárra. Valamit feladtunk eddigi világunkból, hogy Isten akarata legyen meg. Azt elképzelheti mindenki, hogy kicsiny és szegényesebb is volt a Thaddeus utcai templom, de az onnan kij övöknek Dárius aranyainál is értékesebb kinccsel volt tele. 34 évnek ezer áldott, fájdalmasan szép és szomorú emlékeivel, ahol még a csend is beszélt, ahol annyiszor szállott nagy békesség a szívre. Ez a detroiti nagy magyar református egyház azért lesz ezerszer szent, mert önönlétét, minden drága emlékét odaadta ezért az egyházért. A Dearborn utcai egyház népe is történelmének második legszebb áldozatát hozta meg, amikor megnyitotta kapuját testvérei előtt, mert ezzel tízezer magyar református testvére előtt nyitott kaput. Beengedte a magyar bánatot és a magyar szív fájdalmát kapuján, engedte, hogy szétszórt mayar reformátusoknak gondja és keserve vállára szálljon. 1959 május 31.-én a Dearborn utcai nép nemcsak a Thaddeus utcai egyház népét, hanem a többi testvérét is keblére ölelte s többé nem magának él, hanem mindazoknak a testvéreiknek, akik magyar reformátusoknak vallják magukat ezen a földön. Nagylelkűen ad lelkipásztora életéből, tudásából, munkájából, de mindenekfelett tántoríthatatlan hűségéből a Ft. Béky Zoltán püspök üdvözli Nt. Tóth Tibor lelkipásztort a detroiti egyesülés ünnepi istentiszteletén.
