Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

MAGYAR EGYHÁZ 9 Ahogy vagyok Már álltam sokszor válaszúton s a rossz irányba mentem el, az életet régen tanulom mégis, mint széltől fújt pehely elhagytam múltat és szerelmet, megszokott régi sarkokat, futok a lombbal, mely lepergett és senki sincs, ki elfogad, ki elfogadna mindenestől. És senki sincs, ki csak szeret s ne kísérelne lényegemből nyeskélni itt-ott részeket. Még senki nem vállalt magának, ha sáros volt a homlokom, tévelygés, bűn, örvény, gyalázat terhét magamban hordozom. Ha futnom kell a vad szelekkel, elhagysz, sikolt felém a vád, — ne kockázgass az életeddel, — ne hagyj mögötted éjszakát. Pedig fagyok és kerge lázak, kifosztott, feldúlt éjszakák után sósabb a só s a nyár ad ezernyi uj, dús éjszakát. Még állok sokszor válaszúton s a rossz irányba indulok, az életet folyton tanulom, de bárhová megyek, futok, hullok, szállók, mint szétfujt lombok, belül utánad jajgatok, ki megértettél bűnt és foltot s elfogadtál, ahogy vagyok. Kannás Alajos---------O--------­A SÁKRAMENTUMOK Miután megemlékeztünk az igehirdetésről és az imádkozásról, most megemlékezünk a keresztyén egyház sákramentumairól is. Ebben a cikkünkben néhány ál­talános megállapítást teszünk a sákramentumokkal kap­csolatban, később pedig egyenként megvizsgáljuk őket. Az Ur Jézus Krisztus egyházának csak két sákra­­mentuma van: a keresztség és az úrvacsora. Mindket­tőt Jézus maga szerezte és rendelte el. Amikor tehát valakit megkeresztelünk, Jézusnak engedelmeskedünk, aki ezt mondta: “ kereszteljetek meg minden népeket.” Az úrvacsora kiszolgáltatásakor szintén az Ő parancsát hajtjuk végre, mert Ő ezt parancsolta: ‘‘ezt cseleked­­jétek az én emlékezetemre.” Milyen célból rendelte el Jézus a két sákramentu­­mot? Először is Jézus a sákramentumokat az Ő kereszten történt áldozat halálának emlékjeleiül rendelte el. A megtört urvacsorai kenyér kell, hogy emlékeztessen bennünket a szenvedések és halál által megtört testére. A keresztség vize és az úrvacsora bora pedig a vérét jelképezik, mely a kereszten a megtört testéből kiomlott. Másodszor, Jézus a sákramentumokban valóságosan, igazán velünk egyesülni akar. Amikor méltóképpen ve­szünk részt a sákramentumokban, akkor Jézus Krisztus megtört testével és kiomlott vérével oly igazán és való­ságosan egyesülünk, mint ahogy igazán és valóságosan egyesül a testünk a kenyérrel, a vízzel és a borral, amikor azt esszük illetve isszuk. Ez a Jézus Krisztussal való egyesülés a sákramentumokban oly szent és oly titokzatos, hogy emberi szavakkal nem lehet leirni, megmagyarázni. Mert bár Ő a feltámadott testében a mennyben van, mégis az igazán hívők a sákramentu­mokban Krisztus valóságos megtört testével és kiom­lott vérével egyesülnek. Nagy titok ez. De viszont a Szentirás segítségével azt meg tudjuk érteni, hogy a Jézus Krisztussal való egyesülésből nagy áldások származnak reánk. A sákramentumokan keresz­tül azok az áldások lesznek a mieink, melyeket Jézus megszerzett a kereszten szenvedéseivel és halálával. Mi­lyen áldásokat szerzett meg és biztosított Jézus Krisztus a mi számunkra a kereszten? Röviden azt mondhatjuk, hogy a hatalmas, igazságos, fenséges Úristent a mi szerető mennyei Atyánkká tette. Szeretetét pedig azzal mutatja meg irántunk, hogy bűneinket megbocsátja, Szent Leikével segít bennünket, hogy hitünket el ne veszítsük, és hogy sikeresen tudjunk harcolni bűneink ellen, biztosit a halálból való feltámadásunkról és mennyei örökéletünkről. Szükséges azonban jól észben tartani, hogy az Ur Krisztussal való titokzatos, szent egyesülés a sákramen­tumokban és ebből az egyesülésből reánk származó, fentebb említett áldások csak akkor lesznek a mieink, ha méltóképpen veszünk részt a sákramentumokban. A sákramentumokban pedig csak az az ember vesz részt méltóképpen, aki legőszintébben elismeri teljes bűnösségét és hiszi, hogy Jézus Krisztus áldozat halála nélkül nem lehetne bünbocsánat és örökélet a számá­ra, hanem csak örök kárhozat. Továbbá szügséges, hogy az ember naponkénti megújult, megtért életével bi­zonyítsa, hogy hálás mindazért, amit Jézus tett érte, és életének célját abban látja, hogy Isten szent tör­vényeit megtartva, Őt szolgálja és dicsőítse szüntelen. Végül még azt is meg kell említenünk, hogy a sák­ramentumokban való részvételünk a látható jele annak, hogy Krisztus igaz hívői közé tartozunk, vagyis a Ke­resztyén Egyház tagjai vagyunk. Csak azok tekinthetők az egyház tagjainak, akik meg vannak keresztelve és méltó vendégei az úrvacsorának. KOVÁCS ISTVÁN HIBAIGAZÍTÁS A ‘‘Magyar Egyház” februári számának írott Isten­­tiszteletében, a 4. lap első hasábjának utolsóelőtti be­kezdésébe értelemzavaró sajtóhiba esett. A helyes szö­veg, az előző mondattal együtt igy hangzik: “A biblia hivatalosan el nem fogadott könyvei, az úgynevezett apokrifák Írói közül némelyek azt Írják, hogy hét vagy több menny is van és Isten rendszerint a legmagasabb mennyben lakik. Szerintük a paradicsom a hetedik ég­ben van . . .” ÍROTT ISTENTISZTELETEINKET a következő számban folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents