Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 7 a legtöbbje amerikai, akik itt hagyták a kényel­met, az autót, a villanyt, a fürdőszobát, a frigi­­dairet, a televíziót, a nagy fizetést és elmentek őserdőkbe a legprimitivebb életbe ezer veszély és halál közé hogy betöltsék Krisztus parancsát: elmenvén tegyetek tantványokká minden népe­ket. Ezek azok, akik nemcsak hallják az evan­géliumot, hanem élik is. “Amint te küldtél en­gem a világba, úgy küldtem én is őket a világ­ba.” És ezek elmentek. Ezek azok, akik terjesztik az evangéliumot a föld minden határán, hogy mielőbb eljöjjön a vég s azután pedig az “uj ég és az uj föld.” Megrázó hallgatni a beszédüket. Nemcsak ők adnak fel mindent a Krisztusért, hanem családjaik is, akik velük együtt szenvedik a trópusi, vagy az őserdei élet ezer veszedelmét. Soknak gyermekeiktől távol kell élni, hogy azok itthon tanulhassanak nyomorúságos fizetésükből. Hozzájuk képest egy nagy gyülekezet papja baldachin alatt hordott római pápa. Milyen meg­szégyenülve gondoltam arra, hogy milyen kevés kényelmetlenséget vagyunk képesek elviselni a Krisztusért. De sokan lesznek, akik megelőznek majd minket az Isten országában! Legnagyobb sajnálatomra csak négy előadást hallgattam végig. Az előadók megváltották, hogy rengeteg lehetőség záródott be a missziói mun­kában a kommunizmus és a túlságos türelmetlen nacionalizmus miatt, de ugyanakkor végtelen lehetőségek vannak előttünk, amiket ki kell használni. Dr. Gonzalo Baez-Camargo mexikói uj ságiró, a Latin Amerika felé irányuló keresz­tyén iratok szerkesztő bizottságának titkára, le­bilincselő előadást tartott Latin Amerika valódi keresztyénségéről és reámutatott arra, hogy mi­lyen mulasztásai vannak ott a protestáns misz­­sziónak. Latin Amerikának 456 millió a lakos­sága, ebből csak 35 % tartozik egyházakhoz. A megkereszteltek 80 %-a sohasem lépi át a temp­lom ajtaját, a római egyház legnagyobb missziói területének tekinti. Miért nem használjuk ki mi a helyzetet? Egy francia római katholikus könyve alapján kimutattta, hogy Latin Amerikában 160 millió ember nem kap semmi lelki táplálékot. Európában minden 900 római katholikus hivőre jut egy plébános; Afrikában 1,600, Amerikában 1,300, Ecuadorban 3,000, Guatamalaban 11,000, Mexikóban 35,000, Braziliában 40,000-re. Dél Amerika római katholikus kontinens, de a fran­cia iró szerint négy ellenség fenyegeti: világias­ság, kommunizmus, papok hiánya és a protes­tánsok. Vegyük már észre, hogy a protestáns misszióra mérhetetlen feladatok várnak. Itt a felhívás az aratásba, munkások kellenek. Az én fülemnek szokatlan volt, hogy a Fülöp szigetekről való Rev. Aquilino Guerrero misszio­náriusok helyett traktorokat, szakembereket kö­vetelt Amerikától. Vörös Kina félelmetesen nö­vekvő nagysága mintha egy pillanatra árnyékba vonta volna a Penn Sheraton Hotel csiliáros ter­meit. Mikor fogja Kelet térdét meghajtani Krisz­tus előtt? De sok traktorra és szakemberre van szükség, akik milliók lelke ugarát feltörik és az evangélium drága magvaival tele szórják! Krisz­tus evangéliumot tovább adó szivekkel akarja meghódítani a világot. Két étkezés alkalmával ugyanazon asztaltár­saim voltak, e rövid együttlét alatt is nagyon megszerettük egymást. Két koreai postgradualt diák, egy morva testvér egyháznak tehetséges fiatal vezetője, egy német misszionárius és egy koreai professzor, aki Pittsburghban tanit és magyar pap együtt énekeltünk, étkeztünk, tré­fálkoztunk. A morva testvért eleinte elképesz­tettem a cseh testvér egyházak helyzetének is­meretével; később vallottam meg, hogy ott él­tem öt évig. A koreai professzor roppant derült, amikor azt mondtam neki, hogy jobban beszél angolul, mint egy született amerikai (ez a szüle­tett amerikai t.i. e sorok írója volna). Amikor pedig azt mondták, hogy álljanak fel azok az amerikaiak, akik külföldön misszióban dolgoztak, asztaltársaim mondták, hogy álljak fel, mert én is végeztem missziói munkát Magyarországon. Mondtam nekik, hogy ez tévedés, a magyarok misszionáltak engem. Szerkesztő ur reám bízta, érdeklődjem meg, hogy mi van a Dél Amerika nyugati államaiba került protestáns magyar menekültekkel? Ott láttam, hogy kérdésem naiv lesz, de feltettem. Ők azt felelték, hogy ők a benszülötteket térit­­getik, ha az odavetődött magyar protestánsnak lelki éhsége van, akkor van módja valamelyik protestáns egyházhoz csatlakozni. Kenneth Bys­­trim a venezuelai American Bible Society tit­kára tud a venezuelai magyar protestánsokról. W. Stanley Rycroft a presbiteriánus egyház latin­amerikai missziójának titkára többet mondott a brazíliai magyar protestánsokról. Nagyon mele­gen emlékezett meg Apostol János ottani lelki­­pásztorunkról és nagyon szerette a székely stí­lusban épített templomát. Előtte jó csengése van a magyar névnek. A Bethlen Naptár révén ma már többet tudunk a világban szétszórt véreink­ről és ők is többen tudnak rólunk. Befejezem cikkem azzal, hogy a külmissziói munka az egyház lényegéhez tartozik. Ahol nincs misszió, ott nincs egyház, e munka nélkül nem tartozunk Krisztushoz. Krisztus parancsát csú­foljuk meg, ha nem engedelmeskedünk a misz­­sziói parancsnak. Vannak amerikai egyházak, melyek nem nagyobbak, mint a mi öt első egy­házunk, mégis van egy misszionáriusuk valahol Afrikában, Ázsiában, vagy Dél-Amerikában. Én nem azt mondom, hogy ezt kövessük, bár meg­tehetnénk ezt is, hanem azt, hogy a mi hitünk, ha mustármagnyi is, teremje meg a gyümölcsét és akkor jut egy párszáz dollár a külmisszióra is. Nekünk gyakran szalad ajkunkra a kaini kérdés: avagy őriző je vagyok-é én az én atyámfiának? Önzőinek kell lennünk! Nálunk az is gond, hogy saját fajtánkat összeszedjük egyházakba, arra sem nyílnak meg a szivek eléggé, hogy hozzájuk is eljusson magyarul, magyar református módon a Krisztus evangéliuma. Hátha még külmisszió­­ról van szó? Amikor az Úristen színe elé állunk, akkor felteszik a kérdést — mit tettél a földön a Krisztus evangéliuma terjesztéséért? Nem mentség az, ha arra hivatkozunk hogy megtar­tottam egy talentomnyi hitemet az utolsó betűig, az ítéletet a fejünkre olvassák, hogy nem mertük hitünket bátran kamatoztatni. Krisztusnak ma is vannak hősei, az első sorban álló rohamhar­cosai: a misszionáriusok. Segítsük ezeknek a nagyhitü embereknek hősi harcát imádságunk­kal és javainkkal. NAGY LAJOS.

Next

/
Thumbnails
Contents