Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Mig Isten önmagával teljes összhangban van és igy a mennyekben van, addig az általa teremtett világban zavar, összhangtalanság keletkezik akkor és ott, amikor és ahol egy vagy több teremtménye ellentmond teremtő terveinek. Ebből zavar, rendetlenség, összeütközés, ellentét keletkezik, Isten nélkül való élet jön létre, amit pokolnak nevezünk. Pokol ott van és addig van, ahol és ameddig a teremtmény nem engedelmeskedik Isten akaratának. Éppenezért a pokol nem örökkévaló valóság, hanem a tévedő teremtmény ideig tartó müve, vagyis elmúló állapot. Ahol nincs tévedő teremtmény, ott nines'" pokol. A tévedő teremtménynek pedig nincs önmagábai)/ maradandó léte és igy az általa kitermelt pokol is véges, elmúlik. A menny azonban örök valóság és elpusztíthatatlan, mivel Isten soha sem fog meghasonlani önmagával. Ő mindig a mennyben volt, van és lesz. Ezért hittel újból megvalljuk: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” Ha egészen őszintén mondottuk ki ezt a mondatot és a jövőben is őszinte hittel mondjuk ki, akkor ezzel a vallástétellel elköteleztük és elkötelezzük magunkat arra, hogy a mennyet létrehozzuk magúnkban, családunkban és társadalmunkban, a magunk, családunk és társadalmunk számára. Mivel a mennyre elsősorban nem úgy gondolunk, mint valami helyre, hanem mint az Istennel és Istenben való életre, ezért figyelmünket, képességeinket és erőnket arra összpontositjuk, hogy Istennel éljünk. Igyekszünk Krisztust követni, reá hasonlítani. Törekszünk arra, hogy, amint Jézus Krisztus személyében Isten járt az emberek között, élt mennyei életet a földön, amint szegénység, politikai elnyomatás, emberi gonoszság közepette a mennyei utón járt a földön, úgy mi is Vele és Benne mennyei jellemvonásokkal mennyei életet éljünk a földpn. Amint Jézust látva az emberek kénytelenek voltak megérteni azt, hogy mik a mennyei dolgok, úgy kell/ rólunk is megállapítaniuk, hogy miképpen lehetnek jelén a mennyei kincsek a földi ember életében. Jézus mennyei példája megmutatja azt, hogy a menny miképpen lehet bennünk is és miképpen válthatja fel bennünk azt a poklot, amivé oly gyakran nyomorítjuk a magunk és embertársaink életét. Példaként csak gondoljunk valamelyik családra. Van olyan család, amelyiknek tagjai keserűen igy panaszkodnak: “Pokol a családunk!” Felesleges felsorolnunk az okokat, amelyek oly sok családi éetet pokollá tesznek. Viszont másrészt megfigyelhetünk olyan családokat, amelyekben érezni lehet Isten jelenlétét és csodálatosan áldó hatását. Mennyei légkör veszi körül az ilyen család tagjait bizonyítékául annak, hogy az ember élhet a mennyben, élhet Istennel, Istenben, Vele való összhangban. A “mennyről” prédikált egyik gyülekezetben a lelkész. Másnap az utcán találkozott gyülekezete egyik nyakas prezsbiterével, aki igy szólott hozzá: “Tiszteletes ur nagyszerű beszédet mondott a mennyről, csak nem mondta meg, hogy hol vah, a mennyország.” “Hát,” mondta a lelkész, “örülök az, alkalomnak, hogy megmondhatom ma reggel. Éppen most jövök onnan a domb mögül. Abban a kis házban lakik a gyülekezet egyik nagyon szegény tagja; lázasan fekszik ágyában. Nos, ha most maga lemegy a városba és annak a beteg aszszonynak vásárol öt dollár ára élelmet,'felmegy hozzá_ és igy szól: ‘Néném, a mi Urunk és Megválton?“néveben hoztam ezt az élelmet’ és ha ezek után elkéri a bibliáját és elolvassa neki a huszonharmadik zsoltárt és imádkozik — ha mindezek végrehajtásakor nem fogja meglátni a mennyet, akkor a számlát én fogom kifizetni.” A következő napon a prezsbiter felkereste a lelkészt és őszinte meggyőződéssel mondta: “Tiszteletes ur, tegnap láttam a mennyet és tizenöt percig benne voltam és ez olyan biztos, mint ahogy ön élő ember.” Ez és sok más hasonló történet is bizonyítja Jézus mondásának az igaz voltát, amikor ellenségei megkérdezték az_Isten országának eljövetele felől és ő igy felelt :^Az Isten országa közöttetek van” vagy más forditák'szerint “bennetek, yan.” (Lukács 17:21.) Mindez természetesehxnem jelenti azt, hogy ne lenne olyan “Isten országa,’^^plyan “mennyek országa,” amelyre Jézusnak ezek a szavát utalnak: “Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nebg igy volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:2,3.) A Szentirás mind az Ó-, mind az Uj-Szövetségbeli beszél olyan országról, aminek létezését hisszük, de amelyről csak ezekből a szentirásbeli utalásokból tudunk és csak annyit tudunk. Úgy utal reá a biblia, mint az Isten városára, jobb hazára, a helyreállított paradicsomra, a templomra, gabonás csűrre, melybe az Ur az ő gabonáját gyűjti, utal reá mint Krisztus és Isten országára, mint romolhatatlan örökségre, mint Isten népének szombatnapi nyugodalmára, mint Isten királyi székére, mint az Atya sok lakóhelyével biró házára. Ezek az utalások megmutatják, hogy valami olyanról van szó, ami létezik és aminek létezésében hiszünk, de amiről semmi többet nem tudunk, mert belőle senki sem tért vissza földi látható világunkba, hogy arról beszámoljon nekünk. Emberi korlátozottságunk képtelenné tesz arra, hogy a mennynek abba a szakaszába beletekinthessünk, amely eljövendő. De újból hangsúlyozzuk azt, hogy a menny benne lehet a jelenlegi életünkben is. Jelenlegi életünk olyan értékeket, olyan mennyei kincseket tartalmazhat, amelyek mulhatatlanok, beletartoznak az örök jövendőbe, mert azonosak az örök mennyek természetével. Az igazság, amit agyunk meggondol és nyélvünk kimond; a barátság, szeretet vagy irgalom, amit valaki iránt gyakorolunk: a szolgálat, amivel embertársunk életét előmozdítjuk; az öröm és kedvesség; amivel magunk és embertársaink életébe angyalok boldogságát visszük bele •— mind olyan mennyei kincsek, melyek értékét és maradandóságát az idő nem tudja felőrölni. Az igazság, az Isten megismerése, a tisztaság, az isteni szeretet és öröm és a többi lelki jó nem vesz el itt, hanem folytonosan létezik az örökkévalóságban. De helyileg beszélve hiábavalóság lenne megpróbálnunk kitalálni azt, hogy hol vannak a mennyek. Isten természete kizárja azt, hogy a mennyet a világmindenség valamelyik helyére" szűkítse le. Mivel Isten mindenütt jelen van és ijíivel ahol Ő jelen van, ott van a menny, ezért a menny is mindenütt jelen van, ahol a teremtett világ Öt elismeri, Neki engedelmeskedik és Vele összhangban éh Mi soha sem leszünk Istenné, mindig teremtmények maradunk és ezért soha sem leszünk képesek árrá/ hogy mindenütt legyünk még akkor sem, amikor a bűntől aláaknázott test elmúlásával Isten szerejőtírgalma által a mennyben leszünk. Mi nem tudjuk -és nem tudhatjuk, hogy Isten végtelen világában hol és miképpen lesz a mi életünk akkor is, amikor Isten kegyelméből örökkévalóságra jut. Elég az, hogy az Isten tudja! Nekünk teljes mértékben Atyánk irgalmán, kegyelmén és szeretetén kell csüngnünk, aki a mennyekben van,
