Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 HAMZA ANDRÁS: KÁLVIN "HARMADIK ÚTJA" (REFORMÁCIÓI ELMÉLKEDÉS) Kálvin meglátta, hogy a XVI. század nagy szüksége a közösség együttélésének theologiai alapon való pozitív megfogalmazása volt. A protestántizmus kitermelte prófétáit, igehirdetőit, hittudósait, de nem szülte meg egyházi államférfiát: a földön épülő Isten-városának tervező és építő mérnökét. Ez a jelenség a rend emberében, az Isten felségének, érvényességének és dicsőségének megszállottjában, Kálvinban jelent meg a színen. E férfiú történelmi rendeltetése az volt, hogy rányomja kitörölhetetlen bélyegét a kálvini alapokon újjászületett egyháznak tanaira, de nemcsak a tanokra, hanem ugyanakkor az ezekben az országokban életre szült társadalmi formákra is. Mark Pattison-nak, a XIX. század nagy oxfordi gondolkodójának alighanem igaza volt amikor ezt mondta: “A kálvinizmus megmentette Európát.” A mindennapi élet munkamezejére akarata ellenére sodort reformátornak — ha úgy tetszik: a “genfi pápának” — a modern emberi együttélés legkeményebb dilemmájával kellett megbirkóznia: gyakorlatilag járható utat kellett vágnia a teljes szabadság és a teljes tekintély idegeket őrlő rengetegében. Ráadásul az utat nem dolgozószobájának elszigetelt csendjében, hanem a genfi város-köztársaság józannak és nyugalmasnak éppen nem mondható légkörében kellett megtalálnia és járnia, őrlődve a szélső bal, az anabaptisták és a szélső jobb, a jezsuiták által megerősített Róma között, nemcsak megmaradt, de a “harmadik ut” első megfogalmazója és sikeres megvalósítója lett. Ennek a kálvini “harmadik utas” megoldásnak a két pólusát igy feszíthetjük ki egymással szemközt. Az egyik oldalon áll az Isten abszolút szuverénitása, a másikon az ember Isten-fiuságának abszolút méltósága. Gyakorlati síkon ez az ember teljes felszabadulását jelenti az ember-csinálta megkötöttségek alól, — ugyanakkor teljes megkötöttségét az Istennel szemben. Az alternativa félelmes volt. Tovább menni az abszolút szabadság utján s az egyéni lelkiismeret teljes fellazításán, trónraültetésén keresztül elérkezni a logikus véghez: a teljes totális anarchiához, — vagy az élet rendjének megőrzése végett fejet hajtani a tekintélyi elrendezés előtt. A dilemma két szarva között Kálvin nem a középutat, hanem a “harmadik utat” választotta. Az anarchizmus és totalitáriánizmus dialektikáját a theokráciában oldotta fel. Igen ám, de ennek a “harmadik útnak” mi a zsinórmértéke? Legyen a kritérium az egyes ember, ha még olyan bölcs is? Az emberek egy csoportja? A köznek szavazás utján megnyilvánuló akarata? A felelet már az ifjú Kálvin számára végérvényesen eldöntődik: a kritérium az Isten kijelentett Igéje. Az Institúcióban ezt írja: “A hatalom teljessége és elhatároltsága az Ige szolgálatában adódik számunkra. Krisztus ugyanis nem ruházta át hatalmát az emberre, megtartotta azt Igéje számára. Az ember ennek az igének csak szolgája. Ennélfogva a lelkipásztornak mindenre lehet bátorsága addig, amig az Igén keresztül cselekszik, amig azt engedelmesen tolmácsolja. A pásztorok az Igén keresztül irányítsanak mindenkit a BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖK A THEOLÓGIA DOKTORA Ft. Béky Zoltán, egyházkerületünk püspöke, benyújtott szakdolgozatai és disszertációja alapján a Midwestern Graduate Bible Schoolon “Doctor of Divinity” fokozatot nyert. A főiskola disszertációként Béky Zoltán idén megjelent két Kálvin-tanuhnányát, “Kálvin és Barth” és “Kálvin és a mai magyarországi theologiai gondolkodás” címmel, fogadta el. Béky Zoltán teológiai tanulmányait az ősi sárospataki főiskolán végezte el. Utána, a magyar református lelkészképzés évszázados gyakorlatát követve ismereteinek további gyarapítása céljából külföldre, mégpedig éppen Ameráka jött. New Brunswick és Philadelphia voltak teológiai képzésének további állomásai; itt szerezte meg amerikai lelkészi végzettségét és vetette meg a doktori cim elnyerésének tanulmányi alapjait. A sárospataki főiskola később tiszteletbeli magántanárává is választotta. Közegyházunk számára különösen örvendetes ez a hir, mert annak bizonysága, hogy püspöke nem csupán kiváló egyházpolitikus és tapasztalt adminisztrátor, hanem a tudományos elmélyülés embere is. Béky Zoltán számára a doktori fokozat jól megérdemelt munka eredménye, közegyházunk számára pedig jóleső kitüntetés. legnagyobbtól a legkisebbig, építsék a Krisztus lelki házát, rombolják a Sátán uralmát, táplálják a juhokat, irtsák a farkasokat, feddjék, intsék, pirongassák, győzzék meg a lázadókat. De ha elfordulnak az Igétől és álmokat, vagy gyarló agyszüleményeket kergetnek, a pásztori méltóságot többé meg nem érdemlik. Mivel ragadozó farkasként mutatták ki fogukat, el kell őket űzni!” “El kell őket űzni!” — De kinek? Erre a feleletet Kálvin genfi gyakorlata adja meg: a közösségnek! És ebben az elrendezésben — akár tudatos volt ez Kálvinnál, akár nem — elhintette a modern értelmezésű demokrácia magvát. Ország után országban pattannak az élre az olyan férfiak, akik — mint Knox Jánosról jegyzik fel — nem éreztek félelmet földi halandó előtt, de az atomizálódás kertek alatt leselkedő veszedelmével szembenézve tudatosan vállalták a rendező kritériumnak: az Isten kijelentett akaratának való feltétlen engedelmességet. Ez az egyidejű szabadság és megkötöttség a nyugati embernek teljesen uj típusát termelte ki. A kor egzisztenciális kérdéseire érvényesen feleletet adó embertípus Nyugat-Európában, egy időre Magyarországon és Erdélyben, állandó formában az Uj-Világban olyan életformát hivott életre, amelynél emberibbet ma sem tudunk kigondolni. A kérdés tehát önkéntelenül adódik: a XX. század második felében, az ideológiák és hatalmi csoportok végzetes bírókra kelésének korában, nem a kálvinizmus emberi méltóságot mindennél magasabbra emelő és az isteni megkötöttséget mindennél mélyebbre beásó gondolkodásrendszerében — annak modern újrafogalmazásában — van-e a várva-várt megoldás?
