Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-7. szám

4 MAGYAR EGYHÁZ A PÜSPÖKI TANÁCS GYŰLÉSE Az Amerikai Magyar Református Egyház püspöki tanácsa junius 20-án trentoni egyházunkban gyűlést tartott, melyen Ft. Béky Zoltán püspök elnökölt. A püspöki tanács foglalkozott újabb gyülekezetek szervezésének és a szórványmissziónak a problémájával. A sok ezer uj amerikás magyar református lelkigondo­zására és más fontos szolgálat hatásosabb elvégzésére állandó lelkigondozói (missziói) bizottságot állított fel, melynek elnöke: Ft. Béky Zoltán református püspök, tagjai pedig: Dr. Harsányi András, Nt. Komjáthy Ala­dár és Nt. Szőke István lelkipásztorok, Szentmiklóssy Albert és Wargo István gondnokok. Szentmiklóssy Al­bert lesz a missziói bizottság pénztárnoka. A tanács elhatározta, hogy október utolsó vasár­napján az egyház minden gyülekezetében missziói va­sárnap lesz, mely alkalomból vendég-igehirdetők szol­gálnak. Részletes tájékoztatás megy ki a gyülekezetek­hez, mely ismerteti egyházunk uj és megizmosodott missziói programját. A Püspöki Tanács táviratokat küldött Eisenhower elnöknek, Dulles külügyminiszternek és Hammerskjöld U.N. főtitkárnak, tiltakozva az 1956. évi magyar sza­badságharc vezetőinek kivégzése ellen. A távirat szö­vegét e szám angolnyelvü részében találja az olvasó. ÖKUMENIKUS KAPCSOLATAINK Az Amerikai Magyar Református Egyház tervszerűen épiti minden irányban a maga kap­csolatait és különös gondot fordit arra, hogy a Keresztyén Egyházak Országos Tanácsának (an­golul: National Council of the Churches of Christ) minden fontos munkaágában képvise­lete legyen. Az igazgatóságba közegyházunk Szőke István egyházkerületi főjegyzőt és Csor­dás Gábor keleti esperest küldte be. Rajtuk kí­vül a következők vesznek részt a különféle bi­zottságokban: Béky Zoltán püspök, Nagy Lajos esperes, Dr. Harsányi András cartereti lelkész, valamint egyházunk nem lelkészi jellegű tagjai közül a következők: Dudich Péterné (Metuchen, N.J.), Gombos Gyula (New York, N.Y.), Kar­mazsin Imre (Elmhurst, 111.), Kováts I. András (Pelham, N.Y.) és Szentmiklóssy Albert (Perth Amboy, N.J.). Képviseletünk kiegészítése és to­vábbi delegációk kiküldése folyamatban van. A további lépésekről ugyancsak tájékoztatjuk ol­vasóinkat. Az Egyházak Országos Tanácsának igazgató­sága junius 4-5 napjain gyülésezett Minneapolis­­ban. A gyűlésen résztvett a keleti egyházmegye esperese, valamint az egyházkerületi főjegyző helyetteseként Kováts I. András. Az igazgatóság döntő jelentőségű határozatokat hozott az ame­rikai protestántizmusnak a munkanélküliséggel, az atom- és hidrogénfegyverek és a világűr el­lenőrzésével, a világ nélkülöző népei számára nyújtandó gazdasági segély kérdésével és sok más kérdéssel kapcsolatban. A kétnapos tanács­kozás 600 teritékes bankettel zárult, amelynek különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy ugyanezekben a hetekben ünnepelte Minnesota népe az Egyesült Államok közé befogadásuk százéves évfordulóját. — Az igazgatóság követ­kező ülése december elején Chicagóban lesz. CSORDÁS GÁBOR Az Igehirdetés Igehirdetés alatt értjük a teljes Szentirás tartalmá­nak élőszóban való hirdetését. Az a szószéki beszéd, amely nem ad át semmit a Biblia tartalmából a gyüle­kezetnek, nem nevezhető igehirdetésnek, bármilyen szép, könnyfakasztó, vagy tanulságos beszéd legyen is. Az igehirdetésben Isten a bibliai igazságokat közli­­velünk az igehirdetőn keresztül, aki azokat saját sza­vaival fejezi ki és magyarázatokat fűz azokhoz, hogy még érthetőbbé tegye a hallgatóság számára. A Bibliá­ban “Isten levele” van, az igehirdetésben pedig Isten maga beszél hozzánk személyesen, mint gyermekeihez. Pál apostol is úgy tekintette a thessalónikai gyüleke­zethez intézett prédikálását, mint Isten tulajdon be­szédét ahhoz a gyülekezethez. Ezért ir igy: “...ti be­fogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, amint hogy valósággal az is.” (1 Thess. 2:13.) Milyen célbői rendelte Isten az igehirdetést? Min­denekelőtt azért, hogy az igehirdetésen keresztül hitet ébresszen az emberi szivben. “A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róm. 10:17), mondja az apostol. Ahogy előző cikkeinkben kifejtettük, a hitet a Szentlélek Isten hozza létre a szivünkben. Most pedig világossá válik, hogy a Szentlélek Isten a hitet úgy hozza létre szivünkben, hogy prédikáltatja előttünk az Isten Igéjét, a Biblia tartalmát. Ez történt Jeruzsálem­ben is az első pünkösdkor, amikor a Szentlélek Isten hitet ébresztett 3,000 ember szivében az apostolok pré­­dikálásán keresztül. Sőt ma is úgy lesz egy emberből hivő keresztyén és hűséges egyháztag, hogy hallja az Isten Igéjét. Ennek nyomán feltámad szivében a hit a Szentlélek Isten titkos munkáján keresztül. Természe­tesen Isten nemcsak felébreszti, de erősiti is a hitet az igehirdetés által. Az igehirdetésben szüntelenül emlé­keztet bennünket szent törvényeire, kegyelmének gaz­dagságára, ígéreteire. Ezért a mi kötelességünk nem­csak hallgatni az Isten Igéjét, hanem élni is az igehir­detésben elénktáruló örök igazságok szerint. “Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, meg­csalván magatokat.” (Jak. 1:22). Miután az igehirdetés eszköz Isten kezében a hit felébresztésére az emberi szivben, igy szükséges, hogy Isten Igéje necsak a templomi gyülekezet előtt hirdet­­tessék, hanem minden ember előtt az egész világon. “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek,” figyelmeztet Jézus. (Márk 16:16.) A keresztyén egyház egyetlen fegyvere az igehirdetés, mellyel embereket hivő keresztyénekké és hűséges egy­háztagokká tud tenni a Szentlélek Isten segítségével. Megértve az igehirdetés szent voltát és áldásait, valóban nagy bűnt követ el az, aki nem hajlandó hall­gatni az Isten Igéjének prédikálását. Lelki üresség és “e világgal való törődés” jellemzi azokat, akik bedug­ják a füleiket az ő mennyei Édesatyjuk beszéde előtt. Kinek a kötelessége az igehirdetés? Bár minden keresztyén embernek kötelessége a Biblia igazságait állandóan terjeszteni szóval és mindennapi szép keresz­tyén élettel, mégis világos a Szentirásból, hogy Isten­nek mindig voltak külön az igehirdetés végzésére elhí­vott szolgái. Ezeket nevezzük ma lelkipásztoroknak. Egy későbbi cikkünkben a lelkipásztorokról is írunk. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents