Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS. Az Amerikai Magyar Református Egyház keleti egyházmegyéje április 20-án, vasárnap délután és este tartotta ezévi egyházmegyei gyű­lését Cartereten. Az egyházmegyét alkotó gyü­lekezetek képviseletében hivatalosan, vagy ven­dégekként több, mint ötvenen vettek részt. Csordás Gábor esperes részletes jelentésben szá­molt be az egyházmegye és gyülekezetei 1957. évi szolgálatáról. Megemlítette, hogy az egyházme­gyéhez 19 gyülekezet tartozik, bennük 17 lelki­­pásztor munkálkodik. A gyülekezetek összesített lélekszáma 5,433. Az ingatlanok összértéke 1,270,000 dollár. A gyülekezetek összesített múlt évi bevétele az áthozatokkal, de az egyházi tes­tületek pénzforgalma nélkül $479,859.25, kiadása $303,853.07, készpénz áthozata 1958-ra $176,006.18. — Az egyházmegye gyülekezetei az elmúlt év folyamán $l,824.75-el támogatták a ligonieri Bethlen Otthont. Az egyházmegye számadatai minden vonatkozásban emelkedő tendenciát mu­tatnak és igy az egyházmegye és gyülekezetei további fejlődéséről beszélnek. A közgyűlés két uj missziói egyházat vett fel az egyházmegye gyülekezetei sorába, amelye­ket Rochester N.Y. és Ronkonkoma L.I. központ­tal közalapi támogatással szervezett az egyház­megye. Foglalkozott az ifjúsági munka további kiépítésének a kérdéseivel, elhatározta, hogy szeptember 28-án presbiteri konferenciát rendez, missziói pénztárt létesített további uj egyházak szervezésére és október első vasárnapját minden gyülekezetben missziói vasárnappá nyilvánította. — A gyülekezetek bizalmából a most következő három esztendőre Szentmiklóssy Albert perth amboyi gondnok került az egyházmegye gond­noki székébe. Az uj tisztviselők fogadalomtétele után a cartereti Bethlen teremben rendezett közös va­csora zárta be az egyházmegye évi közgyűlését.--------------o-------------­A REST SOKSZOR FARAD! (A népi tudatban élő Krisztus-legendákból.) Ment, mendegélt Krisztus Urunk meg Szent Péter. Nagy beszédben voltak. Péter erősen bizonygatta, hogy a fülemülének van a legszebb hangja. Jézus Urunk meg ezt mondta: — Annak van a legszebb hangja, aki szívből énekel! Az kedves a jó Isten előtt. Nocsak, ahogy igy ballagnak, meg szót folytatnak, egyszercsak megcsillan valami Krisztus Urunk lába előtt. Megállnak. Nézik. Azt mondja Jézus Kriusztus: — Ez bizony egy krajcár. Vedd fel Péter, hátha szükségünk lesz rá. Péter rá se hederitett: — Nem érdemes azért még lehajolni sem, jó Uram, — Ment tovább. Jézus Urunk meg a Péter hátamö­­gött felvette az egy krajcárt, zsebretette. Péter a nagy beszédben már régen elfelejtette a restségét. Bezzeg nem a szomjúságát. Olyan, de olyan ihatnékja támadt, majd elveszett belé! Kút meg sehol, mert hiszen éppen egy irdatlan erdőn haladtak keresz­tül. Krisztus Urunk egyre biztatgatta: — Tarts ki Péter! Majd csak kibírod valahogy a legelső kutig! Debiz Péter azt válaszolta: — Dehogy bírom, jó Uram! Hiszen már jártnyi erőm is alig van. — Azzal megkötötte magát: leült egy fa alá, hogy egy tapodtat sem tud tovább menni. Szegény Krisztus Urunk mit tehetett egyebet: elin­dult vizet keresni Péternek. Félúton jutott eszébe, hogy se kulacs, se semmi. Na, már mindegy! Jó messzire el­bolyongott Pétertől, amikor találkozott egy asszony­­nyal: kosarat cipelt a karján, tele finom, jó ropogós cseresznyével. Jézus Urunk megállította: — Jó asszony! Nem adnál egy krajcárért cseresznyét? — Adok tiz szemet, ha elég lesz — felelte az asszony. Jézus Urunk megvette a tiz szem cseresznyét, ment vissza. Péter jnég mindig ott gubbasztott a fa alatt: — Hoztál vizet, jó Uram? — Bizony nem hoztam, Péter. — Jaj, édes Uram, akkor mi lesz velem? — Semmi se, Péter! Embereid meg magad, nem messze van ide az erdő széle, ott láttam egy itatókutat! Megörült Péter. Valahogy feltápászkodott, megindul­tak kifele az erdőből. Csakhogy Péter nem tudott lé­pést tartani az Urával, nagy gyötrődésében hátra ma­radt. Tudta ezt Jézus Krisztus. Útközben elejtett egy­­egy szemet a cseresznyéből. Péter meg felszedegette. Tizszer hajolt le a cseresznyeszemekért, hogy enyhítse szomjúságát. Mikor a tizediket is megropogtatta, ak­korra valamelyst visszajött az ereje. Jézus Urunk meg­kérdezte tőle: — Szomjas vagy még, Péter? — Már nem annyira. — Tudod-e, hogy minek köszönheted a tiz szem cse­resznyét? — Minek? — Azért az egy krajcárért vettem, amiért te lusta voltál lehajolni! így tanulta meg Péter, hogy a rest sokszor fárad!--------------o-------------­ÖKUMENIKUS KAPCSOLATAINK Ismeretes lapunk olvasótábora előtt, hogy a Keresztyén Egyházak Országos Tanácsa (National Council of the Churches of Christ) az elmúlt év decemberében St. Louis-ban megtartott kongresz­­szusán az Amerikai Magyar Református Egyházat közösségébe fogadta. Ennek a szervezetnek az országos igazgatósága február 26-27-ik napjain New York-ban tartott gyűlést, amelyen egyházi közösségünket Csordás Gábor keleti esperes kép­viselte, mint a gyűlés egyetlen magyar részt­vevője. Ugyanő képviseli az Amerikai Magyar Református Egyházat a junius 4-én és 5-én Min­­neapolis-ban tartandó igazgatósági gyűlésen. E sorok írásakor folyik egyházunk képvise­letének az összeállítása. Az Országos Tanács igazgatóságában és különféle bizottságaiban nyolc lelkészi és hét nem lelkészi képviselőt helyez el az Amerikai Magyar Református Egyház, akik­nek névsorát és szolgálati helyét lapunk követ­kező számában remélhetően már közöljük. Egy­házi közösségünk különös gondot fordít arra, hogy az amerikai magyar reformátusságnak min­den fontos bizottságban képviselete legyen. Az Amerikai Magyar Református Egyház a több szolgálat lehetőségének az áldott kapujában áll és a többre hivatottság felelősségét kapta Istentől. Hisszük, hogy lapunk olvasótábora és egész közösségünk imádságaiban hordozza egy­házi közösségünk ökumenikus kapcsolatainak az ápolását és további kiépítését.

Next

/
Thumbnails
Contents