Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ BOCS ASS ÁTOK MEG . . . Lukács 23:34: "Jézus pedig monda, Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek. . Husvét örömét, diadalát megelőzte Nagypéntek gyásza és veresége. Nem tudjuk értékelni Husvétot kellőképpen, ha át nem érezzük Nagypénteket. Nagypéntek ezernyi üzenete közül ragadjuk meg azt, ami a fenti Igéből árad felénk. Jézus Urunk oly sok lenyűgözően szép mondása között egyik legcsodálatosabb és az őt követni rendelt tanítványok számára egyik legnehezebb: megbocsátás a legmagasabb fokon. A krisztusi, tehát keresztyéni megbocsátás ragyogó dolog, de nagyon nehéz és nagyon ritka. Mert a keresztyéni megbocsátásba mindennek bele kell férnie; nincs olyan hántás, sértés, károkozás, amelynek elszenvedésekor — és amikor a harag önkénytelenül magasra csap, amikor a megtorlás természetesen gyűlik az emberben, amikor a keserűség és bosszúvágy gát nélkül elöntik az embert — ne szólalna meg a nagypénteki keresztfáról intőén Jézus szava a Lélek által: Bocsásd meg . . . Jézusnak e páratlan szavai különösen folytatódnak: “mert nem tudják mit cselekszenekk.” Ezt a gondolatot átvették az Újszövetség igehirdetői. Péter azt mondja a népnek, mikor meggyógyította a sántát: “tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek” (Csel. 3:17), s Pál hasonlóképpen arról tesz bizonyságot, hogy Jézust azért feszítették meg, “mivelhogy öt fel nem ismerék” (Csel. 13:27.)' Mi következik ebből? Az, hogy akik halljuk és befogadjuk az evangéliumot, kell, hogy ismerjük őt. Kell, hogy felismerjük öt — Istennek emberré vált örök Igéjét, Isten akaratának és megbocsátó szeretetének maradéktalan kijelentőjét, annak élete példájában való kiábrázolóját. S ha felismertük és Urunknak elismertük, akkor akképpen kell magunknak is cselekednünk. A Szentirás kérlelhetetlen, de egyúttal Ígéretes tanítása számunkra: Husvétnak diadalmát, győzelmes boldogságát nem nyerhetjük el, ha arra a napra úgy érkezünk el, hogy haragnak, keserűségnek, bosszúvágynak, megtorlás szándékának csak szikráját is hordozzuk megunkban. Csak tiszta szívvel ünnepelhetünk Husvétot. S a szív megtisztításához ugyancsak hozzátartozik ez: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Harsányi András. * “ÉN ÉLEK, TI IS ÉLNI FOGTOK” János 14:19 Azok, akik Krisztust keresztre feszítették, mint akik jól végezték dolgukat, megelégedve tértek vissza Golgotha csupasz ormáról. Még volt ugyan némelyek szivében egy kis félelem — hátha igaz lesz, amit mondott: “harmad napra feltámadok.” A küszöbön levő ünnep megszokott, formai megünneplése lassan feledésbe merítette az élet nagy kérdését: “mit cselekesztek Jézussal?” Azt hitték, megölték és a kérdést megoldották. S aztán vértől fertőzött kezeiket az égre emelték, ünnepeltek. A mi ünneplésünkben is van sok formai, lélek nélküli, gépies. Annyira a gépek világában élünk, hogy mindent gépiesen csinálunk. így készülünk a nagypéntekre is, husvétra is. Ünnepet ülünk, de nem ünnepet szentelünk. Ahoz az kellene, hogy mi is odaszenteljük magunkat. Ahoz az kellene, hogy egyéni bizonyságtétellé váljék Pál apostol vallomása: “. . . amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gál. 2:20) Úgy előkészületünkben, mint ünneplésünkben, milyen nagy súlyt szentelünk a külső dolgokra: lakásunk tisztaságára, ruházatunkra, ünnepi ebédre! Fontos-e számunkra szivünk tisztasága, a fényes fejedelmi ruha után való vágyakozás és az Ur vacsorája? Fontos-e maga az ünnep és átitatja-e életünket husvét üzenete? “Én élek ti, is élni fogtok.” Akik igazán Krisztuséi, azok számára mindent jelent ez a rövid, tömör ige. Azok boldogan zengik, “Krisztus Urunk már nem halott,” Istenünk az élők Istene. Mély alázattal vallják, az igazi élet a jövöé, amikor a bűn verméből megszabadulunk és a sir mélyéből kikelünk — “mert eljö az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az ő szavát és kijönek ...” (János 5:28-29). A földi életet pedig a Krisztusban való hitben élik. Ezek közé tartozol-é? Csak az tud igazán ünnepelni, akinek hétköznapjait is beragyogja husvét dicsőséges reggele, a feltámadás ténye, annak boldog üzenete. Ugyanígy ünnepeink is a husvét üzenetében válnak jelentőségteljessé. Karácsony öröme az által lesz teljes, hogy Az, aki testet öltött, meg is halt érettünk s megigazulásunkért föltámadott. A megszokottá vált vasárnapok is erről beszélnek. Mint ahogy hivő keresztyének kedveseik sir-szájánál éneklik “Nincs már szivem félelmére nézni sírom fenekére”, ugyanolyan hitépitő cselekedet volna vasárnaponként, vagy legalább is minden urvacsoraosztáskor, egy-egy húsvéti éneknek eléneklése. Necsak ünneplésünk bensőséges voltában, hanem mindennapi életünk sokoldalú megnyilatkozásaiban is tegyünk bizonyságot arról, hogy a husvét számunkra nem ünnepi köntös csupán, hanem életünk egy darabja: hitünk, reménységünk, sőt — maga az élet. “Diadalod hol van halál? Fullánkod már ránk nem talál: Csontkezed a sirba taszíthat, De a sir is élettel biztat; Légy áldva fenn, élők Ura. Légy áldva fenn, Isten Fia! Diadalod, diadalunk: Feltámadunk, feltámadunk!” Szőke István Március, 1958 — Vol. 37. No. 3 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the Magyar Egyház Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő: ZOLTÁN BEKY, Bishop Editor-Szerkesztő: DR. ANDREW HARSÁNYI Editorial Office: 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. Tel. Kimball 1-5051 Business Manager: ALADAR KOMJÁTHY 134 Norman Ave., Roebling, N. J. Tel.: HYacinth 9-0717 Circulation Manager: KÁLMÁN ADORJÁN 25 Winant PI., Charleston, S.l. 9, N.Y. Telephone: YUkon 4-2594 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés: évi $2.—yearly. ÍRÁS ÉS ÉLET . . .
