Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Tovább a megkezdett utón Béky Zoltán főesperes újévi üzenete. Legyen ez a néhány szó biztatás és buzdítás közösségünk tagjaihoz az uj esztendő kapujában. Egy nehéz, küzdelmes esztendőn vezetett át minket az Isten. Hogy megőrzött és megtartott: az Ö végtelen kegyelmének a jele. Számunkra ez uj esztendő legyen az isteni kegyelemnek egy alkalmakban és lehetőségekben újabb ideje: a magunkba szállásra, belső megerősödésre, a munkára és újabb alkotásokra. A múlt év sok gondja, küzdelme és megpróbáltatása után az Ő nevével, Benne vetett törhetetlen hittel kell mennünk tovább a megkezdett utón. Hogy ez az ut helyes és számunkra az “egyetlen”, arra az Isten maga tette rá a pecsétet azzal, hogy megáldott és soha nem álmodott eredményekkel gazdagított és sikerekkel koronázott meg. Egyházaink soha ilyen eredményeket sem lelkiek sem anyagiak terén nem mutattak fel. A belső megerősödésnek és élő vallásosságnak a jelei egyházi életünk minden vonalán áldásosán mutatkoznak. Soraink egységesek a reánk bízottaknak, ősi örökségeinknek megtartásában és megőrzésében. Független Egyházunk történetében az utóbbi évtizedek legnagyobb vívmányai és eredményei a múlt évhez fűződnek. Egyházunk szervezetének teljes kiépítése — a történelmi Magyar Református Egyház hagyományaihoz híven — a múlt évben indult el. Független Egyházunk, mint önálló Egyháztest a magyar és református névvel, a múlt évben jutott be a világ legnagyobb protestáns felekezeteinek a szervezetébe, ahol hivatása és alkalma lesz, hogy a sokat szenvedett, szétszórt magyar reformátusságnak védője, népünknek, a történelmi magyar református hitnek, élő vallásosságnak, alkotó készségnek, élni akarásnak szószólója legyen. Független Egyházunk a múlt évben uj egyházak szervezése, szétszórt, elhanyagolt magyar református testvéreink lelkigondozása szolgálatában is erején felül áldozott. Mindenért, amit elértünk a múlt évben, még a próbákért is, Istené legyen a dicsőség. Független Egyházunk népéé pedig, a sok hűséges munkáért, áldozatkészségért, az elismerés s köszönet. Egyet ne felejtsünk el az uj év küszöbén; megállnunk, meglankadnunk nem lehet. A megállás halált jelent. Nekünk mennünk kell tovább a megkezdett utón. Még több hittel, hűséggel, áldozatra készen, imádsággal. Ne féljetek! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? ■o-Dr. Blake elnök üdvözli Béky főesperest és Csordás esperest a Független Egyháznak az N.C.C.C.-be való felvétele alkalmából. A MAGYAR REFORMÁTUS PÜSPÖKSÉGRŐL A Magyar Egyház multévi novemberi számában néhány alapvető meggondolást irtunk le az elmúlt nyári egyházkerületi közgyűlés által tett javaslatokat illetőleg. Ezek egyike arra irányul, hogy a főesperesi cim és állás szüntettessék meg és helyette püspöki cim és állás vezettessék be közegyházunkban. Köztudomású, hogy a világ református egyházai között a magyarországi református egyház az egyetlen, amelyben a püsöki tiszt kialakult. Mielőtt Magyarországot a trianoni békében feldarabolták volna, vagyis ameddig a Kárpátmedencében élő magyar reformátusok mind egy egyházba tartoztak, csak ebben az egyházban voltak református püspökök. E magyar református püspöki tiszt kialakulásának különös történelmi előzményei vannak, amelyek részletes tárgyalása nem tartozik ide. Lényeges az, hogy a magyar református püspökség kialakulása a magyar reformáció korába nyúlik vissza és ugyanúgy lényeges az is, hogy az nem a római katolikus püspöki rend átvétele volt. A magyar református egyházalkotmány, amint az legelső formájában még Méliusz Juhász Péter és Szegedi Kiss István hatására és az 1567-es debreceni nagy alkotmányozó zsinat, illetve a hercegszőllősi zsinat alapján kialakult és lényegében mindmáig megmaradt, a zsinatpresbiteri elveknek és a püspöki elvnek kombinációja. A lelkipásztor és presbiterek által kormányzott gyülekezetek felett álló, esperes, főgondnok és tanácsbirák által kormányozott egyházmegyék és a felettük álló, püspök, főgondnok és tanácsbirák által kormányozott egyház
