Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a Naptár 4000 példányban jelent meg s a vasfüggöny mögötti országok kivételével a földkerekség minden olyan országában olvassák, ahol magyar reformátusok élnek A Bethlen Otthon cimén rendelhető meg: BETHLEN HOME, Ligonier, Penna., U.S.A. k k 'k “MAGYAR TÖRTÉNELEM.” — írták: Ferdinándy Mihály, Miskolczy Gyula, Gallus Sándor, Szász Béla. Kossuth Kiadó Tankönyv-sorozata. 3. könyv. 1957. 295 lap. Ára?. Mivel többen Írták, nemcsak stílusa nem egységes, de a tárgykezelés, a szemszög s a felkészültség is különböző. Az első részt, a “A Kárpátok medencéjének története a legrégibb időtől a római korig” címen Gallus Sándor irta. Általában eléggé elfogadható képét rajzolja Európa ama részének, amely a Kr. utáni kilencedik század végétől máig a magyar nép állandóan háborúk szinteréül szolgáló hazája. Vannak állításai, amik vitathatók. Az ősemberről beszélve pl. azt mondja: “Az emberi fejlődés igen lassú volt és sok százezer év is elmúlt anélkül, hogy a kezdeti halász és vadász életmód megváltozott volna.” A geológia viszont azt tanitja, s ennek emléke hagyományokban, mithoszokban, sőt irodalmi feljegyzésekben is megvan, hogy a Föld életében már jónéhány kataklizma fordult elő s ezek virágzó kultúrákat döntöttek romba. Egy kataklizmának, az u.n. özönvíznek s az előtte létezett magas kultúrának az emlékét a Szentirás is őrzi! Az emberiség ma ösrnert története mindössze hat-hétezer éves. Mi ez, ahoz a többszázezer évhez viszonyítva, amióta ember él a Földön. Kultúrák fejlettebbek lehettek, sőt voltak is, mint a mai. Egyegy kataklizma után pedig “irmag” nemcsak az emberből maradt, hanem kultúrájából is. Az, hogy Pallas Athéné mint felnőtt pattant ki Zeüsz fejéből nem mese, hanem képletes beszéd. Kultúrában igazi újrakezdés nem volt és nincs. Gondoljunk csak ősi szumir, egyiptomi s ősi amerikai (nem indián!) kultúrák felbukkanására! “Magyarország Története a Római Kortól Géza fejedelem Uralkodásáig” címen a második fejezetet Szász Béla irta. Erre a korra vonatkozólag már bő adatforrással rendelkezünk s igy a fejezet értékét a források mikénti felhasználása dönti el. Az iró anyagát jól ösmeri s azt kellőleg értékeli. Vannak állitásai, amiket meg lehet kérdőjelezni. Például azt, hogy a magyarságot a hunokhoz rokoni szálak fűzték. A magyar faj eredetileg nem török és nem mongol. A rokoni szálak csak annyit jelentenek, hogy a magyarok épugy alkotó részei voltak a htm. birodalomnak, mint a germánság egy jelentős része. Vaíöszinüleg mindkét nép akarata ellenére. A magyarság eredetét illetőleg tökéletesen igaza van abban, hogy azt “a messzi múltban mély homály fedi, amelyet a történeti kutatás az összehasonlító nyelvtudomány, az embertan és régészet segítségével is nehezen tud megvilágítani és történelem előtti időkről lévén szó a homályt” tisztázni eddig nem sikerült. A “Magyarság Története Árpád Házából Származott Királyaink Korában” cimü fejezetet Ferdinánd Mihály irta. Közel négyszáz év históriáját 47 lapra kellett összesüritenie. Nagy általánosságban tárgyilagos és van érzéke hozzá, hogy azt adja, ami tényleg fontos. Erősen római kathólikus beállítottságát nemcsak abból lehet megállapítani, hogy keresztyén (Pázmányék igy Írták és ők tudtak magyarul) helyett keresztényt ir, hanem abból a módból, ahogy a jámbor szerzetes krónikairók idealizáló felfogását különösen I. Istvánt, I. Lászlót s általában a középkori magyarságot illetőleg átveszi. Az például, aki Koppányi felnégyelteti, aki hadaival körülvesz egy-egy falut s második választásként egyedül a felkoncoltatást adva, harcosai sorfala között vonultatja fel a magyarokat a “keresztelésre” (az olasz, német, vagy szláv pap, aki magyarul sem tudott, olajba mártott ujjával keresztet rajzolt a magyar homlokára; népünk tudatában csak ez maradt meg s nem a sákramentum lényege) nem azonos a szerzetesek jámbor Istvánjával. Hogy pedig népünkben mennyire mélyen gyökerezett a keresztyénség római változata, azt a szinte királyonként megújított s folyton szigorított vallásügyi törvények mellett bizonyítja pl. a kunok esete, akiknek egy jó része egész a reformáció koráig pogány volt s a keresztyénséget csak annak protestáns változatában vette fel. A könyv túlnyomó részét “Vegyes Házakból Származó Királyaink” összefoglaló cim alatt Miskolczy Gyula irta. Amig a tényleges vegyes házból (Árpád és egyéb) való királyok korát ösmerteti, tárgyilagossága tiszteletreméltó, de annál inkább kérdésessé válik az a Habsburgok korát illetőleg, pedig abból közel négyszáz esztendőt kellett átvészelnünk. A Habsburgokat, ahol csak lehet, védi s következetesen az egész vonalon kedvező színben próbálja megőrizni a római egyház szerepét. I. Rákóczi Györgyöt például “vakbuzgó”-nak titulálja, de II. Ferdinándot, akit megesküdött, hogy országából kiirtja a protestánsokat s I. Lipótot, akinek a protestánsok kiirtása majdnem sikerült s aki a protestáns s főképen református papokat rabszolgáknak adta el a gályákra, nem nevezi “vakbuzgók”-nak, sőt Lipót szerinte “mélyen vallásos” volt (!). írása általában a hollómosás benyomását kelti. Szelepcsényi, Kollonics alapjában véve jót akartak. A Zrínyiek, a Frangepánok lefejezése, a gyászévtized, az ország tönkretevése után az 1687-es országgyűlésen “kimutatta a magyar nemzet háláját királya iránt.” (!) A jezsuitáknak az iró szerint sokat köszönhetett az ország, de azért csak futólag említi meg, hogy Mária Terézia idejében a pápa a rendet feloszlatta. Persze, azt már nem említi meg, miért. Általában mindenütt a Habsburgokat védi s a magyar álláspontot csak annyiban, amennyiben az a birodalmi érdekekkel itt-ott egyezik. Az iró arról sem tud, hogy 1848-ban a nemzetiségek, különösen a horvátok lázadását a császári udvar robbantotta ki és szította. Históriát sokféle szempontból lehet írni; magyar történelmet csak egyből: magyar szempontból. --------------o-------------A PÜSPÖK PÓSTAJÁBÓL Az Amerikai Egyházak Országos Tanácsának titkára Dr. W. Parry egyházunk missziói programijával kapcsolatban levelet irt Ft. Béky Zoltán püspöknek, amelyben kifejezte nagyrabecsülését és örömét afelett, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház oly szép fejlődés és megizmosodás utján van. Az Amerikai Egyházak Országos Tanácsának elnöke, Dr. Dahlberg levélben köszöntötte püspökünket, hangsúlyozva, hogy mennyire értékelik az amerikai testvéregyházak Béky püspök szolgálatát és nagyhatású munkásságát az amerikai protestántizmus életében. Ugyanilyen értelemben köszöntötte püspökünket és rajta keresztül egyházunk népet Dr. Lloyd, a Református Világszövetség amerikai titkára is.
