Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

MAGYAR EGYHÁZ 7 be és idejét nem is számíthatja ki senki (II. Thess. 2:2; Ap. csel. 1:7). Visszajövetele le fogja zárni a földi történelmet. Ő fog ítélni “elevenek és holtak’’ felett, akiket feltámaszt. Igazságossága bünteti a go­noszt, s nem csupán megsemmisíti. Az üdvözültekre nem kétféle üdvösség vár: egyik a mennyben, a má­sik a földön. A megváltottak együtt örvendeznek megdicsőült testben az Ur uj világában, Aki “minden lesz mindenekben.” A “Jehova tanúinak” buzgólkodása intsen min­ket arra, hogy tanulmányozzuk saját, evangéliumi hitünk igazságait Isten csodálatos üdvtervéről, ameny­­nyire ezt most, “tükör által, homályosan látva”, meg­tehetjük. S ne higyjünk minden léleknek, hanem pró­báljuk meg a lelkeket, “ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba” (János I. lev. 4:1). Füle Zoltán. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Kedves Szerkesztő Ur! Ne haragudjék, hogy aláírás nélkül írom ezt a levelet. Nincs lelki erőm, hogy megmondjam ki vagyok, szégyen­lem magam nagyon. De különben is elég, ha a jó Isten tudja, hogy ki vagyok és hiszem, hogy Ő meg fog bocsá­tani nekem. Mert én most egy régi bűnömet akarom meg­bánni és jóvátenni, amíg időm van. Az elmúlt vasárnapi is­tentisztelet alatt jöttem rá, hogy nekem egy igen nagy bű­nöm van. Elmondom mi történt. A padban mellettem ült egy menekült magyar fiatalember. Amikor körbe hordták a persely-kosarat, látom, hogy egy dollárt tett bele. Istentisz­telet után szóba elegyedtem vele és mondtam neki, hogy úgy látszik őneki jól beütött Amerika, ha egy dollárt tud tenni a perselybe. “Hol dolgozik öcsém?”, kérdeztem. “Saj­nos jelenleg sehol, le vagyok fizetve már február óta. De kapom a munkanélküli segélyt és könnyen tudok egy dollárt az egyházra áldozni.” Többet nem szóltam egy szót sem, ott hagytam és úgy elszégyenltem magam, mint még soha az életben. Én ugyanis csak tiz centet tettem a perselybe. Pe­dig nem vagyok szegény ember. Gyermekeim mind felnőttek már, elmentek a háztól, szép otthonom van, autóm is van. Hála Istennek én is, meg a feleségem is egészségesek va­gyunk, minden hónapban kapjuk a csekket az államtól, még a bankbai is szoktunk vinni minden hónapban. És én még is csak tiz centet adtam a perselybe. Azért is nagyon elszé­gyenltem magamat, mert az egyházban úgy tekintenek rám, mint nagyon jó egyháztagra, pedig az évvégi kimutatás min­dig megmutatja, hogy nálam sokkal szegényebb egyház­tagok jóval többet áldoznak az egyházra, mint én. Kedves Szerkesztő Ur, én már tudom, nem sokáig élek. Eljárt felettem az élet. De nem tudtam volna nyugodtan meghalni, ha be nem vallottam volna ezt a nagy bűnömet. Fösvénységgel és szűkmarkúsággal köszöntem meg eddig a jó Istennek, hogy mindeddig megsegített és sok jóval meg­áldott. Szeretném, ha a jó Isten azzal mutatná meg, hogy megbocsátja fösvénységemet, hogy adna még néhány esz­tendőt földi életemhez, hogy lehetne alkalmam segíteni egyházamat bőséges adománnyal, amint ahogy az meg is érdemli azt. Elhatároztam, hogy mostantól fogva az én adományom nem fog elmaradni egy szegény munkanélküli menekült magyar adománya megett. Azt is elhatároztam, hogy végrendeletemben megemlékezem egyházamról, amely­ben oly jól esett énekelnem, imádkoznom hosszú éveken keresztül. Isten áldása legyen mindnyájunk életén. őszinte tisztelettel, Egy bűnbánó öreg egyháztag. AZ AMERIKAI EGYHÁZAK ÉVKÖNYVE 1959-RE Lassan megszokta már az Amerikában élő magyar, hogy semmin sem kell meglepődnie annak, aki az itteni életet figyeli. így azon sincs semmi különös, hogy a kö­vetkező évre szóló és az összes egyházakat magába fog­laló és róluk részletes információt közlő “évkönyv” már az idén megjelent. Néhány felekezetet kivéve, akik nem közölnek sem­miféle adatot egyházaikról és munkásságukról, mintegy 255 vallásfelekezet szerepel ebben a könyvben. Ha az összes egyházhoz tartozó híveket összeszámláljuk, akkor azt látjuk, hogy 104.8 millió ember vallja magáról azt, hogy valamelyik felekezethez tartozik. Ez a szám a múlt évi adatokhoz képest majdnem egy milliós emel­kedést mutat, ami azonban nem kell hogy félre vezessen bennünket, mert a lakosság szaporodása nagyobb, mint az egyházaké. A Protestánsok együttes száma 59.8 millió. Ezek között legtöbben vannak a methodisták és baptisták 9 és 8 milliós taglétszámmal, majd az egyesült presbitériá­­nusok következnek. Ha azonban a különféle evangéliku­sokat (lutheránusokat) mind egy táborba lehetne egye­síteni, akkor az ő számuk is igen jelentős lenne. A római katholikusok 35.8 millió tagot tartanak szá­mon. Ez a szám azonban a protestánsokéval nem helyez­hető egyforma alapra, mert a legtöbb protestáns egy­házban csak a felnőtt és szavazati joggal rendelkező tagokat tartják a tagok névsorán, mig a római katholi­kusok mindenkit, akik meg vannak keresztelve, tehát a gyermekeket is. A valóság tehát az, hogy a protestánsok száma, ha a gyermekeket is számba vesszük, a megadott­nál sokkal nagyobb. A szomorú dolog azonban az, hogy a sok egyháztag közül nem veszik az emberek olyan komolyan az isten­­tiszteletre való járást, mint ahogy azt a mi őseink tet­ték. Sok helyen felütötte fejét a közönyösség. A név­soron szereplő hívek sokszor csupán csak számot emel­nek, valóságban azonban keveset tesznek Isten országa előremozditásában. Vajha töltené meg az Ur az Ő Szent Leikével az egyházakat és a híveket. Á.D. Végre ismét magyar református lelkész Sydneyben. A sydney-i magyar evangélikus egyházközség “Hit­ből Élünk” cimü és Bernhardt Béla lelkipásztor által szerkesztett lapja igy ir Csörsz Győző újonnan kiérke­zett református lelkészről: “Szeretettel köszöntjük a julius 7-én Sydneybe ér­kezett uj magyar református lelkészt, Nt. Csörsz Győ­zőt s kedves családját, őszinte örömmel kivánjuk éle­tükre és munkásságukra az Úristen kegyelmét és áldá­sát. Bizony ideérkezésükkel igen nagy űrt töltenek be a sydneyi magyar egyházi életben, hiszen ’56 decem­berétől szünetelt a hivatalos lelkészi szolgálat a refor­mátus testvérek között. Ennek következtében sokan elmaradtak, el is közömbösültek. Méltán illik a sydneyi reformátusok helyzetére (mint műiden magyar egy­házi közösségre itt Ausztráliában) az Ige: ‘sok az aratnivaló’. Isten küldött most aratót is. Nem csupán rajta, hanem a híveken is múlik, vájjon nemes gyü­mölcsök tárháza lesz-e az újonnan életrekapó sydneyi magyar református egyházközség. Adja az Ur, hogy igy legyen.” Csörsz Győző, református lelkész cime: 311 Merry­­lands Rd., Merrylands, New South Wales, Australia.

Next

/
Thumbnails
Contents