Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Isten kijelentett akarata számunkra örök parancs... Részletek Béky Zoltán főesperesi jelentéséből A Független Amerikai Magyar Református Egyház 1957. julius 4-én, a McKeesport-i templomban tartott egyházkerületi közgyűlésének legkiemelkedőbb pontja Béky Zoltán főesperes hatalmas jelentése volt. A jelentés természetesen tartalmazta az ilyenkor szokásos beszámolót, statisztikai adatokat, terveket és javaslatokat. Ezekszerint a Független Amerikai Magyar Református Egyháznak jelenleg 18 anyaegyháza, 8 társ- és leányegyháza és 9 szórványa van. Ezeket 18 rendes lelkész gondozza. Állandó gyülekezeti lelkipásztori szolgálatot nem teljesitő állománybeli lelkészek száma 7. Gyülekezeteink összesitett lélekszáma meghaladja a 7,500-at, az összes vagyon pedig megközeliti a $2,000,000-t. A gyülekezetek csaknem kivétel nélkül mindenütt fellődésről, erősödésről számoltak be. A jelentés alapján közegyházunk további egészséges növekedésének nézhetünk elébe. A főesperesi jelentésnek volt ezenkivül egy alapvető bevezető része, amely megrázóan és erőteljesen adta elő közegyházunknak az elmúlt esztendő világeseményeihez való viszonyát, közegyházunknak azokkal kapcsolatos magatartását. A következőkben ezt kivánjuk ismertetni. “A világtörténelem legválságosabb s ránk magyar reformátusokra nézve leggyászosabb, legszomorubb és legtragikusabb időszakában gyülekeztünk össze, hogy egyházkerületi gyűlésünket megtartsuk” — kezdte jelentését Béky Zoltán főesperes. “Bármennyire szeretnénk szabadulni a gondolattól és mentesíteni magunkat és gyűlésünket azoktól a lelki és fizikai gyötrelmektől, melyeken az utóbbi hónapok megrázó eseményei nyomán nemcsak mi egyházi vezetők, papok és világiak, hanem közösségünk minden egyes tagja keresztülment, erre képtelenek vagyunk.” Kétségbeesetten néztük a magát keresztyénnek nevező Nyugat lassú, tehetetlen és eredménytelen magatartását a magyar szabadságharccal kapcsolatban. Könyörögtünk, kértünk, táviratokat küldtünk az elnöknek, a külügyminiszternek, az Egyesült Nemzetek vezetőinek, a nemzetközi egyházi szerveteknek, hogy “állitsák meg a történelemnek eddig példátlan gaztettét, ártatlan gyermekek, védtelen asszonyok, ifjak, öregek lemészárlását, Szibéria haláltáboraiba deportálását”, egy nagyrahivatott, szabadságszerető nép véres elnyomását, amely “ezer éve vérzik a müveit Nyugatért, amelynek ma sem volt más bűne, minthogy szabad akart lenni.” A továbbiakban a főesperes rámutatott arra, hogy a bebörtönzött magyar református vezetők érdekében a protestáns világszervezetek vezetőihez fordult. Majd igy folytatta: “Nekünk, akik ennek az uj hazának hűséges polgárai vagyunk s amelynek naggyá épitését erőnkkel, tehetségünkkel, kultúránkkal elősegítjük, melynek önállóságát, szabadságát, határainak épségét a mi fiaink is vérükkel és életükkel védelmezik, halálosan fáj és legszentebb önérzetünkben sért, hogy amit más nemzetekért meg tudtak tenni uj hazánk vezetői, azt az ártatlan magyar milliókért elmulasztották megtenni. Mintha az olaj fontosabb lett volna, mint a legszentebb eszmékért ömlő drága magyar vér!” Ezután a főesperes éles szavakban mutatott rá arra, hogy a Nyugat erőtelen és tehetetlen politikája nemcsak magyar szempontból fájdalmas, hanem általában is veszedelmes a keresztyén világ jövője szempontjából. Hivatkozott a főesperes arra, hogy évek óta küzd a kompromisszumos, megalkuvó politika ellen. Nem lehet megalkudni azzal a kommunizmussal, amely az Istenbe vetett hitet anakronizmusnak vallja, a vallást népbolonditó ópiumnak tartja és amely a szabadságot, függetlenséget az egyéni érvényesülés ösztönző erejét kiirtásra Ítéli. Lenint idézte a főesperes, “Néktek nemcsak a Egyház és Krisztus ellen kell harcolnotok, hanem a szeretet ellen, mert az a kommunizmus igazi ellensége.” “Egy ilyen sátáni világuralmat akarnak megvalósítani a kommunizmus urai”, folytatta emelt hangon Béky Zoltán, “a mindenéből kifosztott, rabszolgasorba döntött emberiség felett. Aki csak valaha is olvasott valamit Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanaiból és figyelte a kommunizmus eszközöket nem kímélő kegyetlenségeit, az világosan látta a kommunizmus célját. Az Isten emberei, a látók, a próféták évtizedek óta verik a vészharangot, kiáltják ezt bele lélekszakadva a kormányon ülők, a megalkuvók fülébe. De szavuk pusztába kiáltó szó lett.” A vakok tovább folytatták a megalkuvás politikáját, megerősítették a kommunizmust, átengedték neki fél Európát, Kína 500 milliós népét s engedik, hogy siralomházzá tegyék a félvilágot. S mi megdöbbenve látjuk, hogy a bűnös játék tovább folyik. “A United Nations fényes termeiben tovább tárgyalnak fiainknak, a magyar népnek és ártatlan embermillióknak a gyilkosaival. Újabb kompromisszumokat kötnek, nem értve meg, hogy ezzel csak ideig-óráig fogják kielégiteni az istentelen Molochnak az étvágyát, hogy ezzel csak időt engednek neki... A kommunizmus világuralmi törekvését és az egész emberiségnek rabszolgasorsba döntését soha nem adta fel.” Ezután a főesperes arról beszélt, hogy minderre a nemzetközi egyházi szervezetek, köztük a Református Világszövetség előtt is rámutatott. Dokumentumokkal bizonyította, hogy Magyarországon nincs vallásszabadság, hogy több mint kétmillió hittestvérünk szörnyű lelki és fizikai elnyomás alatt van. Utalt a főesperes a nyugati protestáns világ előtt korábbi működése következtében még ma is jelentős tekintéllyel biró prágai teológiai professzor, Ján Hromádka magyarellenes, megtévesztő és a kommunista érve
