Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 halljuk az utasítást: egyenként kell elsietnünk előtte! Én utolsónak maradok. Borzasztó a várakozás, amint a többiek eltűnnek előttem. Hátha megállitják valamelyiket! Hátha engem vesznek észre. De már indulok is. A csomagot lecibálom a vállamról s kézbe veszem. Mintha a szomszédba indulnék. Nyugalmat erőszakolva suhanok a hid tövében melegedő katonák tüze előtt, hogy egy pillanat múlva a sötétbe merüljek. Nem láttak meg! Nem figyeltek rám!— Tovább vándorolunk. Utunk országút felé visz, amelyen túl házcsoport áll. Amint lopakodunk kertei alatt, valahol megszimmant egy kutya, s éktelen ugatással veri fel a fekete csendet. Rémülten gyorsitjuk az iramot és lüktető szivvel surranunk egy kisebb erdő mélyére. Azután magas domb következik. Már-már leereszkedünk a túloldalán, amikor mögöttünk a távolból lövés csattan. Észrevették! Egy villanásra megdermedünk s cikázó szemünk vezetőnkre fordul. Ő nem töpreng sokáig. A köd már jórészt felszállt. A távolból könnyen kivehető alakunk. Nyaka közé huzza fejét és nekiiramodik a domb aljának, ahol cserje húzódik. Mi kézre kapva a nőket, párosával rohanunk utána. A lövések zaja sürül. A bokrok mögött patak csorog. Bukunk, esünk az aljára, hogy azután lihegve, tántorogva kapaszkodjunk fel a túlsó oldalán. Alig érünk át, már az ágak recsegnek a golyóktól. A földre lapulunk. Néhány perc ropogás és ritkul a zaj s mi ázottan, törötten feltápászkodunk. Lüktet a belsőnk, vizes forróság a testünk. De nem állhatunk meg. Már nem sokáig tart. Még egy rövid menetelés és utána öreg vezetőnk egy földcsíkra mutat, amelynek göröngyei elütnek a környező gyeptől. Az a határsáv. S már megyünk is keresztül rajta. Amikor már mind túljutottunk, az öreg megáll. Nem akarjuk hinni. Tétován noszogatnánk, hogy menjünk tovább. Idegeinkbe ráng’ még a gyaloglás üteme, de már nincs szükség rá. Az öreg tempósan rákattint egy cigarettára és redős arcából ránkcsillanó szeme mosolyogva, szerettei végigsimit bennünket. Fogjuk a karját és unszonjuk, hogy jöjjön. Jöjjön velünk! — Nem jön. A fejét rázza, majd sorban, lassan, keményen kezetráz velünk és búcsúszóul halkan azt mondja: “Isten velük. Maguk menjenek. Maguk fiatalok.” Visszafordul s szétkémlel és még egy bucsuintéssel eltűnik a szemünk elől. NT. KOMJÁTHY ALADÁR BEIKTATÁSA . . . Gyönyörű nap virradt április utolsó vasárnapjára. A nap ragyogó pompában körülölelte a roeblingi gyülekezet templomát. A délutáni órában már gyülekeztek a lelkészszentelésre és beiktatásra érkező hivek. Ott volt a város apraja nagyja, legelőször érkezett a népes perth amboyi küldöttség autóbusszal és számos magán kocsival, azután a trentoniak, majd a bethlehemi egyház autóbusz csoportja s a cartereti, bronxi-new yorki és még számos más egyház hivatalos kiküldöttei és a beiktatandó lelkipásztor ismerősei és barátai. Felemelő templomi ünnepély keretében, szívhez szóló atyai szavakkal szentelte fel Ft. Béky Zoltán főesperes, iktatta be az egyházba Nt. Csordás Gábor esperes és áldották meg a jelenlévő lelkipásztorok mind Komjáthy Aladár lelkészt, ami után angol és magyar nyelven ő hirdette az igét a templomot zsúfolásig megtöltő Istenfélő hivek számára. Komjáthy Aladár Miskolcon járt közép iskolába, majd egész fiatalon kellett, hogy elhagyja Magyarországot. Előbb Ausztriában a menekült magyarok közötti lelkigondozói munkában segédkezett, majd Hollandiában a szigorú református egyház Kampen-i Theologiáj ára kapott ösztöndíjat, ahol társai között a legjobb eredménynyel végezte el tanulmányait. 1955-ben jött a princetoni szemináriumba, ahol a theologiai tudományok “mester”-i fokozatát szerezte meg. Közben hivták meg a roeblingiak dr. Benkő István lelkész eltávozása után beszolgáló lelkészüknek, majd egyhangúlag választották meg lelkipásztoruknak. Beiktatására azonban sokáig nem került sor, mert közben Hollandiába utazott, hogy menyasszonyával 1956 októberében örök hűséget esküdjenek egymásnak. Ekkor járt rövid ideig Magyarországon, de a közbejött események miatt csak most került sor felszentelésére és beiktatására. Éppen azért a kettős ünnepély annál jelentőségtelj esebb lesz mindazok számára, akik részt vettek azon. ★ KÖNYVSZEMLE Catechism. Rev. Stephen Kovács Akron, Ohio 1956, $1.00. pp. 95. Még a mult évben megemlékeztünk arról, hogy Kovács István akroni lelkészünk szerkesztésében megjelent az uj angol nyelvű káté, melyet több egyház már eredményesen használ. Most, hogy a második kiadása szükséges lett, ismét felhívjuk reá olvasóink figyelmét. Szerezzék be és forgassák, mert nem csak fiataloknak, de felnőtteknek is nagyon hasznos tudnivalókat tartalmaz.
