Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 BORBÁS ANTAL . . . 1957 március 24-én egyházközségi közgyűlés keretében választották meg egyhangú meghívással Borbás Antalt a Poughkeepsie-Peekskill-Roseton-i gyülekezetek rendes lelkipásztorának. Nevezett helyettes-lelkészként működött ott már az elmúlt év decembere óta s az azóta tartó ideiglenes szolgálat most lett állandóvá. Borbás Antal nem ismeretlen már előttünk, hiszen 1951 óta szolgál a Független Magyar Református Egyház közösségében, de mivel a nyugati egyházmegyéhez tartozó Kanadából jött át hozzánk, néhány rövid sorban mégis bemutatjuk őt olvasónknak. 1889 julius 31-én Csongrád megyében, Szentesen született. Az ottani állami főgimnáziumgatta végig. Mikor lejöttem a szószékről, egy-két percig megáshatatlan mély csend volt. Ez a csend még folytatása volt annak az egységnek, melyet a beszéd teremtett meg. Látszott: az emberek nem akarnak egyénekké kitöredezni belőle. Aztán viharos erővel csapott fel a zsoltár. Hanem künn, a templom előtt, az emberek majd megettek. Úgy néztek rám, mint az égő gyertyára, öreg szokott szavakban dörzsölték hozzám most megnőtt szivüket s kineveztek Erdély leendő református püspökévé. A tanító égő szemekkel, szétborzolt hajjal állott tótágast elém: legátus ur ilyen hangfestést még soha nem hallottam! — kiáltotta olyan eldöntő hangon, mintha az öt világrészben tett hangfestési tanulmányutján összegezné az emberek elé. A tiszteletes asszony is rám tűzte a legmagasabb medáliát: — Nagyon ügyes fiú, nagyon szépen beszélt. — Ez aztán úgy felbátorította a Vincze tiszteletes urat, hogy mindkét kezével s valahogy még a lábával is gratulált. A kis Márta csak nézett, de ebben a nézésben benne volt a teremtett világa minden ajándéka, minden karácsony, husvét és pünkösd. Szabó Dezső: A Bölcsőtől Budapestig, 369-79. old. ban érettségizett, majd a kolozsvári tudományegyetemmel kapcsolatos theologoiai fakultás elvégzése után az erdélyi református püspök Brassóba nevezte ki. Brassó után Szeged következett, ahol 1919-ben résztvett a nemzeti hadsereg toborzásában. Az akkori események döntő hatással voltak további pályafutására. Hivatásos katonalelkész lett. Mint ilyent Budapestre rendelték, ahol 21 évi szolgálat után tábori főesperesként fejezte be pályafutását. A második válágháboru alatt kétszer volt a fronton a szovjet elleni harcok idején. Onnan került a honvéd csapatokkal együtt Németországba, majd francia hadifogságba, ahol állandó lelkigondozói munkát végzett baj társai között. Egy év múlva kiszabadult és belépett a németországi és ausztriai magyar protestáns lelkigondozói szolgálatba, amelynek eleitől fogva főfelügyelő-lelkésze és lelkészegyesületi elnöke lett. 1950 karácsonyára érkezett az Egyesült Államok földjére. Előbb Detroitban kisegitő-lelkészként szolgált, majd megszervezte a bethlehemi független egyházat. Onnan a Canada-i Windsorba választották meg. Ott 4 és fél évig szolgált, hogy azután ismét keleti egyházmegyénk lelkésze legyen. Lelkészi pályafutása Brassótól Poughkeepsieig — figyelembevéve hogy közben a Woronyezstől Marseilléig terjedő utat is megjárta — elég fáradságos lehetett. Hogy még sem fáradt el, bizonyítja az azóta már elhunyt dr. Dienes Barnának, a chicagói Elmhurst College volt lelkésztanárának a Reformátusok Lapja 1948 május 1-i számában megjelent s a németországi magyar protestáns lelkigondozásról szóló leírása, mely szerint “Ő az örök-ifjú katonapap, lelkésztársai közt rangidős, de tevékenységében a legfiatalabb.” De igazolja ezt még ma is az, hogy 67 éves korában a Poughkeepsie-i gyülekezet és társegyházai lelkipásztorukká választották. Jóreménységgel nézünk itteni működése elé is és azt kívánjuk, hogy segítse meg a kegyelem Istene további munkájában is. Még csak annyit, hogy hűséges élettársa és egyben munkatársa, a Nagy tiszteletű Asszony is vele van Poughkeepsieben s alkalomszerint a körlelkészséghez tartozó Peekskillbe és Rosetonba is elkíséri férjét hivatalos útjaira. Fiaik, Miklós és Árpád, Detroitban laknak. AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG . . . A magyar szabadságharc és a közel 30,000 honfitársunk Amerikába érkezésével, nemkülönben a tengerentúl úgy az Óhazában, mint idegen országokban tengődő véreink ezernyi bajávalbánatával törődik az Amerikai Magyar Szövetség. Rendkívül kevés irodai személyzettel bár, de igyekszik megbirkózni az emberfeletti munkával az AMSz központja. A karácsonyi bélyegek nyugtázása is befejeződött a közelmúltban. Cim: American Hungarian Federation, Room 527, Mills Building, 17th & Penna., N.W., Washington 6, D. C. Támogassa mindenki a Szövetséget közérdekű, nemzetmentő munkájában!
