Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11 az ifjúság vallás erkölcsi nevelője, a magyar reformátusok összegyűjtője és Krisztushoz vezetője lehessen! Még délelőtt nehány családot meglátogattunk. Ebéd után küldöttségként felkerestük az Egyházak Világtanácsa (WCC) helyi képviselőjét, egy igen kedves osztrák hölgyet. Bizottságunk érdekessége volt, hogy mind “Nagy”-ok voltunk: Nagy Gyula, Nagy János, Nagy Miklós, meg én. Előadtuk a hölgynek a gyülekezet problémáit, ismertetve a gyülekezet történetét is. Elmondottuk, hogy itt Montevideóban kb. 5-600 protestáns magyar él s legalább % részben reformátusok és 90 %-ban az I. világháború után, főleg Erdélyből emigráltak. 25 éve, hogy magyar református egyházi munkát kezdett itt Madarász István masszírozó mester. Ő bár semmi theológiai képesítéssel nem rendelkezett, de a Magyar Református Konvent részéről az Ige hirdetésre, sákramentumok kiszolgáltatására felhatalmazást kapott. Eleinte lelkesen végezhette a munkát, mert a 30-as évek végéről mutattak felvételeket, melyen 150- 200 főnyi gyülekezet volt együtt. Madarász az Amerikai Független Magyar Református Egyház némi anyagi támogatását is élvezte. Mivel kívülről alig kapott segítséget, főgondja a mindennapi kenyér megszerzése volt. Ez indíthatta arra is, hogy az utóbbi 10 évben a mai magyar kormánnyal rendszeres kapcsolatot tartott fenn, annak anyagi támogatását is élvezte. Innét értehtő viszont, hogy a hívek elmaradtak tőle. 1956. augusztus 8-án 73 éves korában halt meg. Madarász halála óta eltelt, csaknem másfél év alatt Pósfay György caracasi lutheránus lelkész egyszer és Hefty László buenos airesi lutheránus lelkész két ízben szolgált közöttük. Hefty László felajánlotta a Lutheri Világszövetség hathatós segítségét, ha a lutheránus egyházközösséghez csatlakozik a gyülekezet szervezetileg. ígérte, hogy lelkészt fognak küldeni s annak ellátásáról is gondolkodnak, úgy amint az a szintén nagy többségben református chile-iek és nehány év előtt a venezuela-iak esetében történt, akik hiába kértek, mégsem kaptak református lelkészt és számára segítséget. A május 12-én újjáalakult gyülekezet 7 tagú Intéző Bizottságot választott, mely elhatározta, hogy engem is meghívnak szolgálatra. Ennek a meghívásnak tettünk mi augusztus utolsó vasárnapján eleget feleségemmel együtt s az akkor tartott urvacsorai istentisztelet után, a jelenlevő gyülekezet és az Intéző Bizottság is egyhangúlag elhatározta, hogy megköszönik a Lutheránus Világszövetség ajánlatát, de függővé teszik a Presbiteri Világszövetség válaszától, mert a gyülekezet túlnyomó református mivolta miatt is, református lelkipásztort szeretnének. Evégből kérvényt intéznek a Presbiteri Világszövetséghez és az Egyházak Világtanácsához, kérve lelkipásztor küldését és annak ellátását mindaddig, mig a gyülekezet fokozatosan a terhet át nem vállalhatja. Azért vagyunk most itt, — mondottuk a WCC. képviselőjének, — hogy egyrészt örömünket fejezzük ki azon értesítés felett, melyet Rev. Marcel Pradervandtól (Presbiteri Világszövetség főtitkára) kaptunk, mely szerint a WCC. Refugee Service osztálya vállalja máris az ide küldendő lelkipásztor ellátását az első évre, a továbbiakban pedig a szükség szerint. De jöttünk kifejezni azon kérésünket is, hogy az itteni egyházi élet igen elhanyagolt volta miatt, tapasztalt, nem fiatal lelkipásztort kérünk, aki a reá váró nagy és felelősségteljes missziói munkát, a gyülekezet újra összehozását, már kellő tapasztalattal és eredményesen tudja végezni. Megemlítettük, hogy a 12 éve Ausztriában szolgáló Péterffy Kálmán református lelkész jelentkezett is, akit gyülekezetünk az ő szórványmunkája alapján alkalmasnak vélne erre a feladatra. Mrs. Walterskirchen megértette az előadottakat és megígérte, hogy a hallottakat tovább terjeszti feletteseinek a maga támogató véleményével. A WCC. irodájából eltávozva látogatásokat tettünk a hívek között a nap hátralevő részében és még szombaton is. Egy súlyos beteg férfit felkerestünk a kórházban, aki könnyes szemekkel köszönte meg Igeolvasással egybekötött áhítatunkat, amilyenben eddig még nem volt része. Szombaton este Ultsch Istvánékkal töltöttünk el kedves estét, akik szintén áldozatos, lelkes munkásai a református egyháznak. Vasárnap d.e. 11-kor a Központi Methodista Egyház egyik termében tartottuk urvacsoraosztásos istentiszteletünket, melyen 46-an vettek részt és 21-en urvacsoráztak. Istentisztelet után a jelenlevők elhatározták, hogy a január utolsó vasárnapján tervezett közgyűlésre előkészítik az egyház alapszabályait és dönteni fognak az egyháztagsági megajánlás felöl is. Ez alkalommal tárgyaltunk a Methodista Egyház lelkészével is, melynek eredményeképen ők készek, minden vasárnapon meghatározott időben, istentisztelet számára alkalmas helyiséget a gyülekezet számára rendelkezésre bocsátani, ingyen. Hálás szeretettel köszöntük meg e szép testvéri, felajánlott segítséget! Erdélyi Lászlóéknál, az ő magyar vendéglőjükben ebédelve még további szervezési megbeszéléseket folytattunk. Azután siettünk a hajóállomásra, hogy egy újabb éjszakai hajóút után visszatérjünk Buenos Airesbe. Amikor Istenben bizó reménységgel tekintünk a jövőbe, hogy magyar fajtánknak Krisztushoz terelgetése érdekében végzett montevideói munkánknak is meg lesz az eredménye, hálásan megköszönjük szintén anyagiakkal küszködő saját gyülekezetünknek, hogy átérezve a szolgálat fontosságát, az első montevideói utam költségeit fedezte; továbbá hálásan köszönjük a Független Magyar Református Egyháznak, hogy e novemberi ut költségeit és a januáriét is magára vállalta. Soli Deo Gloria! NAGY BALÁZS DEZSŐ a buenos airesi magyar református egyház lelkipásztora. Megjelent olcsó kiadásban a UN • JELENTÉS az Egyesült Nemzetek Szövetségének a magyar felkelésről kiadott hivatalos jelentése kondenzálva, 65 oldalon, képekkel. SZÁZADUNK LEGHATÁSOSABB LEGFONTOSABB MAGYAR OKMÁNYA Beszerezhető szerkesztőségünk utján 1 DOLLÁRÉRT Adjuk ajándékba sponsorainknak! Adjuk a kezébe minden gondolkodó Amerikainak! Megrendelhető a Szerkesztőségen keresztül.
