Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ melyen résztvett a gyülekezet jelenlegi beszolgáló lelkésze, Dr. Pokoly László is, a főesperes tájékozódott a gyülekezet életének jelenlegi helyzetéről, átnézte a könyveket és megállapította, hogy bár rengeteg küzdelmen ment keresztül ez a kis gyülekezet, él és hiven őrzi mind lelki, mind anyagi vagyonát. Elutazása előtt ezekben foglalta össze Béky főesperes torontói tapasztalatait: “Amit láttam, megnyugvással tölt el, mert két testvérgyülekezet ilyen ideális együttmunkálkodásából csak áldás fakadhat. Köszönöm Pokoly tiszteletes urnák önzetlen munkáját, ahogy e kis gyülekezetét támogatja, pásztorolja. Kérem az egyház vezetőit, hogy ilyen mély, Istenbe vetett hitben haladjanak a megkezdett utón.” BETHLEHEMI CSILLAG A század fordulón Brooks Fülöp amerikai lelkipásztor Palesztinát járva úgy osztotta be az idejét, hogy karácsony estére a Jeruzsálem melletti Bethlehem városkába érjen. Amint meghatott érzésekkel a csendes csillagfényes éjszakában a város melletti egyik dombról elnézte a kicsiny Bethlehemet, leikéből felfakadt az a szép vers, amit az ő egyháza orgonistája később megzenésített s azóta is amerikaszerte az egyik legkedveltebb karácsonyi ének lett. Az Amerikai Magyar Református Énekeskönyvbe is belekerült ennek forditása és mindenütt szeretettel éneklik igy karácsony idején: Óh áldott város Bethlehem, mély csend borult reád, Mikor a mennyből Istenünk leküldte szent fiát. De a sötétben fénylett, az örök égi fény Fölötted áldott Bethlehem Karácsony éjjelén. Ezzel kapcsolatban jut eszembe a Pennsylvania államban lévő Bethlehem nevű városba tett évekkel ezelőtti első kirándulásom. Maga az a tény, hogy itt a szabadság honában a vallásukért üldöztetést szenvedett hívek bibliai nevekkel jelölték meg települési helyüket, mély benyomást tett rám. Názáreth, Sión, Emmaus, Uj Jeruzsálem, ígéret Földje és még megannyi megjelölés beszél az első telepesek hitéről és istenfélelméről. Egy bethlehemi származású ismerősöm hivta fel rá a figyelmemet, hogy érdemes lenne ebbe a városba egy társaskirándulást rendezni, mert igy karácsony táján az egész város különlegesen szép karácsonyi díszbe öltözik. Valóban felemelő volt, amint a város felé haladva a dombtetőről először tűnt fel szemünk előtt a kivilágított város, a fényárban úszó Bethlehem. Nem tudott a csoport egyik tagja se betelni a látványossággal. Amint a kidiszitett főutcán lassan mentünk, ámultunk és bámultunk az utakat összekötő harangszerü szép díszítéseken, a hatalmas tereket ékesítő és pompázatosán csillogó karácsonyfákon. Egyik legmegkapobb látvány volt az a hatalmas csillag, amit este kivilágítva a város szélén egy hegytetőtől messze lehetett látni. Emlékeztetett ez ama fényes Bethlehemi csillagra, amely a keleti bölcseket vezette az Ur Jézus születési helyére. Hazafelémenet betöltötte szivünket és lelkünket a karácsonyi szeretet, a félreértéseket elfeledve, a szomorúságot megkönnyítve, a fájdalmat átformálva, ki-ki az ő szeretteire gondolva énekelte a Brooks Fülöp által irt és közkedvelt karácsony ének többi verseit, közöttük ezt: Az angyal ének szózatát mi is meghalljuk itt, Lelkünk feléd száll Jézusunk s elhagyja bűneit. Ó szent karácsony este, maradj mindig velünk; Megváltó Jézus, várj reánk, mi is hozzád megyünk! A bethlehemi vendéglő istállójában született Jézus felett édesanyja igaz öröme, a pásztorok és angyalok éneke zengte az első halleluját. Azóta száll az ének, száll a zsoltár szájról szájra. Karácsonyt vár a havas fagyos vidéken és a déli trópusi ég alatti ember is. Bethlehemi csillag csak vezess, hogy egyszer mi is megérkezhessünk a mi UrunkKirályunk elé! Ábrahám Dezső ÁHÍTOTT szeretet ügy szeretnék mindent szeretni, Mint szereti a sót a tenger, Szép, jó, igaz forrása lennék, Ha nem volna gonosz az ember. Óh, Szeretet, világ-alapja Isten teremtő szellemének, Nincs ismerősebb Angyal nálad, Kivel oly rutul visszaélnek. Szivek szomorú számiizöttje! Jönnek-e, kik tüzed keressék? Hogy oltárod hamvadó üszkét Lángra fújja lelki nemesség. Véres Gyűlölet gyilkos kedve Foglalta el hazád és házad, Hogy megsirassa bufdosásod Sok szánalmas és béna század. Meddig habzsolja bérünket még A szívtelen, kegyetlen Érdek? Tövestől kitépett Tavasznak Avar-virága már tömérdek. Óh, Szeretet, benned az embert De megcsufolta a vadállat! Én nem tudom, hogy számadáskor Isten előtt mily arccal állhat? Ahol minden ember a szivét Jutalmazásra felmutatja, Jaj, ki rádöbben, hogy a szive Sötét kárhozat kődarabja. Hawaii. Szabó László.
