Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ “ÉS AZ IGE TESTTE LETT ÉS LAKOZÉK MI KÖZÖTTÜNK . . (János 1:14.) Az ó-testamentum embere ama megközelíthetetlen, égő csipkebokorral jelképezte az egek Ura és a halandó ember között lévő nagy különbséget. Nem lehetett az Úrhoz közelíteni, mennyei fény vakította azok szemeit, akik a Sinai hegye közelébe jöttek. Elképzelhetetlen nagy a különbség az örökkévaló, a végtelen, a tökéletes Úristen és a halandó, véges és bűnös ember között. Tulajdonképpen ezek a szavak: végtelen, örökkévaló, tökéletes nem is alkalmasak annak kifejezésére, aki azt jelentette ki magáról Mózesnek: “Vagyok, aki vagyok”. Ha azt mondjuk különbség van az örökkévaló és a bűnös között, akkor még mindig e földi és véges fogalmak közé akarjuk foglalni a megfőghatatlant, az Urat. Valóban, ha saját magunk erőtelenségéből, bűneiből, homályos bölcselkedéseiből indulunk ki, rá kell jöjjünk arra, hogy az emberi agy képtelen többre, mint néhány semmitmondó fogalom kiagyalására, amelyek valójában semmit sem jelentenek. Kimondhatatlanul más az örökkévalóság Ura és mások vagyunk mi. Bűnös voltunk még abban is megakadályoz bennünket, hogy legalább ennyit a saját magunk tudománya, bölcsessége világánál megtudjunk. Az Istentől elszakadt, saját magát eltaszitott ember számára a menekülésnek, megszabadulásnak egyetlen útja, lehetősége van. Az, ha az Isten Maga nyúl le a bűn által letaglózott ember felemelésére. Ha az örökkévaló, végtelen, tökéletes, egyedül igaz Ur építi meg a hidat az örökkévalóság felé a tökéletlen, a bűnös, saját magát rabságba taszított ember számára. És ennek az egyetlenegy útja az, amiről a Szentirás azt mondja: “és az Ige testté lett”. Az Ige pedig kezdetben vala és az Ige vala Istennél és Isten vala az Ige. És ez az Ige testté lett. Isten teremtette meg az ember megszabadulásának lehetőségét, hogy az ő Fiát, aki az Ige, adta minekünk, akiről azt mondja az apostol: “aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ö az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresité, szolgai formát vevén fel” (Fii. 2:6-7). Ez pedig azt jelenti, hogy nem csupán üres és erőtelen emberi szavak próféciája, tanubizonyságtétele áll a karácsonyi történet hátterében, hanem az örök és igaz Isten akarata, bölcsessége és szeretete, amivel az eltévedt embert, a bűnös embert emeli fel, szinte megszüntetvén az Isten és ember között tátongó szakadék lehetetlenségét. Ez megtörtént. Az Isten testté lett. Egyszer és az elégséges az idők végezetéig. Isten ezzel munkálta szabadulásunk eljövetelét. Tehát karácsony több, mint egy barátságos, meleg, emberi ünnep. Ha a bethlehemi történetet halljuk, necsak annak emberi részére figyelmezzünk, amikor fájlaljuk, hogy nem volt Mária számára hely a fogadóházban és ne csak ama ajándékokról elmélkedjünk, amit a napkeleti bölcsek hoztak. Mert valóságban karácsony elsősorban annak az ünnepe, hogy az Ige (akiről azt Írja a szentirás: az Isten az Ige), testté lett: emberi testté az Ur Jézus Krisztusban és lakozott miközöttünk. Isten arra érdemesítette a gyarló, halandó embert, hogy Jézus Krisztusban lakozzék miközöttünk. És keresztyén hitünk szerint ez nem csupán egy fajta, az Isten mindenhatóságából származó különleges lelki erőből állott, aki a prófétákban, a názáreti Jézus Krisztusban és későbbi korok vallásos géniuszaiban is jelentkezett. Nem. Egyszer, az örökkévalóság áthatolt az időben, a végtelen a végesbe, hogy a bűnös, a vak, a hitetlen meglássa, elfogadhassa az igazi Istent, aki nemcsak üres emberi elmékben lakozik, hanem valóságos Isten, egek és földeknek Ura és Királya. Karácsony, az Ur Jézus Krisztus test szerint való emberi volta Istennek legcsodálatosabb és legnagyobb kegyelme. Benne maga az Úristen szólít meg bennünket. Most már nem egy áthatolhatatlan szakadék másik oldaláról: villámfény és mennydörgés közepette, hanem a jóságos mennyei Atya simogatásában, ahogy a Fiú eljön, hogy életével, szenvedéseivel, csodáival, tanításával, egész emberségével (amelyhez szorosan hozzátartozik Golgotha és a diadalmas husvét) megláttassa a szabadulás útját. Fogadjuk be ezt a csodálatos kegyelmi ajándékot. A zsidók nem is gondoltak arra, hogy maga az Ur jön el hozzájuk. E földi messiást vagy királyt vártak. Igen sokan, bűnös hitetlenségükben most is csak egy tanítómestert, egy földi királyt látnak, aki képtelen az Isten és ember közötti megmérhetetlen szakadék felé hidat építeni. így értéktelenedik el a karácsony, igy vész el annak igazi értelme, ha erre a tanításra nem figyelmezünk. Ha pedig befogadjuk és hirdetjük engedelmesen és alázattal ezt az Igét, nemcsak a karácsonyi csodálatos történetet értjük meg jobban, hanem az Evangélium többi tanításait is: nem véletlenek, szinte hihetetlen csodás történetek össze-visszasága a mi hitünket tartalmazó Ige, hanem Isten örökkévaló bölcsességének, szeretetének kijelentése. Nem emberi szavakban, vallásos megtapasztalásban, hanem magában az Isten Igéjében, aki egyszer az emberi történet során testté lett, aki a Fiú, akit egyszerű pásztorok, napkeleti bölcsek és egy alázatos földi anya üdvözölt, mikor eljött közénk a mi megszabadulásunkat szolgálván. Komjáthy Aladár. December, 1957 — Vol. 36. No. 12 Published monthly except Jyne-July and Augu?t- Septemb^r when bi-monthly, by the Magyar Egyház Publishing Company Editor-in-Cjhief— FőszerkesztőJ ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor-Szerkesztő: j DR. ANDREW HARSÁNYl Editorial Office: 175 Pershing : Ave., Carteret, (1. J. Tel. Kimball 1-5051 Business Manager: ALADAR KOMJÁTHY 134 Norman Ave., Roebling./N. J. Tel.: Hyacinth 9-0717 Circulation Manager: j KÁLMÁN ADORJÁN 25 Winant PI., Charleston, S.ll 9, N.Y. Telephone: YUkon 4-2594 V / Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés: évi $2.—yearly.
