Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-06-01 / 6-7. szám
12 MAGYAR EGYHÁZ JÉZUS KRISZTUS A Ml FŐPAPUNK (folytatás) Senki sem remélhetné az emberek között, hogy Isten a bűneit megbocsátja, a halálból feltámasztja és örökéletet ad néki a mennyben, ha Jézus Krisztus nem szenvedett, nem halt meg, nem támadott fel és nem ment volna fel a mennybe, vagyis ha nem végezte volna el az ő főpapi munkáját. Legutolsó Írásunkban megismerkedtünk Jézus Krisztus szenvedéseivel, halálával, feltámadásával és mennybemenetelével, mint a történelemben valóságosan megtörtént eseményekkel. Most pedig szeretnénk megérteni, hogy miképpen szerezte meg Jézus Krisztus a mi bűneink bocsánatát, feltámadásunkat és mennybejutásunkat az ő főpapi munkáján keresztül. Mindenekelőtt emlékeztetni kell magunkat arra a tényre, hogy Isten tökéletesen igazságos, vagyis a bűnt el nem tűri és nem hagyhatja büntetés nélkül. Mi bűnösök vagyunk, naponként megtörjük Isten szent törvényeit. Isten tökéletes igazságossága szerint, mi mindannyian halált és a pokol örök gyötrelmeit érdemelnénk meg bűneink miatt. Azonban Isten nemcsak tökéletesen igazságos, de irgalmas, kegyelmes Atya is, aki minket meg akar szabadítani bűneink jogos büntetéseitől: a haláltól és kárhozattól. Tehát amig Isten igazságossága a halált és kárhozatot követeli bűnös fejünkre, ugyan akkor végtelen irgalma és szeretete pedig meg akar nékünk bocsátani, fel akar bennünket támasztani a halálból és a kárhozat helyett örökéletet akar nékünk adni a mennyben. Isten igazságosságát természetesen ki kell elégíteni. Bűneink jogos büntetését: a halált és kárhozatot meg kell fizetni. De ha ezt nekünk kellene megfizetni, akkor semmi reményünk nem lehetne arra, hogy bármikor is a mennybe fogunk jutni, mert a pokolban való kárhozat örök, onnan nincs átmenetei a mennybe. Isten az Ő csodálatos bölcsességéből megtalálta a módját annak, hogy az ő tökéletes igazságossága kielégítést nyerjen bűneink miatt és mi pedig elnyerjük bűneink bocsánatát, a halálból való felámadásunkat és mennyei örökéletünket. Hogyan oldotta meg Isten ezt a megoldathatatlannak látszó kérdést? Isten elküldötte az ő egyszülött Fiát erre a világra, hogy legyen ő egy minden tekintetben tökéletes, szent, bünnélküli Ember. Azután az Ö szent Fiára reárakta az emberiség minden bűnét és vele fizettette meg a büntetést: a halált és a kárhozat gyötrelmét. Mi vagyunk a vétkesek, Krisztus az ártatlan és bünnélküli, és mégis Ő fizette meg a bűneinkért járó büntetést. így Jézus Krisztus kielégítette az Isten tökéletes igazságosságát mi helyettünk. Ennek eredményeképpen Isten most már megbocsátja minden bűnünket, úgy tekint reánk, mint szeretett gyermekeire és úgy bánik velünk, mintha soha semmi bűnt el nem követtünk volna, bár halálunk pillanatáig nem leszünk teljesen tiszták a különféle bűnöktől. Istennek ezt a kegyelmes cselekedetét nevezzük a mi megigazitásunknak. Jézus Krisztus bár elszenvedte helyettünk a halált és a pokol gyötrelmeit, de ő felette, mint az Isten Fián, nem arathatott végső és állandó győzelmet sem a halál, sem a kárhozat. Isten az Ő szent Fiát a halálból feltámasztotta és felvitte a menny örök dicsőségébe. És, ha Isten ezt tette az Ő szent Fiával, mi velünk is ugyanezt fogja tenni, mert most már minket is szeretett gyermekeinek tekint. Minket is feltámaszt a halálból és minket is befogad a mennybe, hogy örökre együtt lehessünk ott az Ő Fiával. Még azt kell megemlíteni Jézus Krisztusról, mint a mi Főpapunkról, hogy a mennyben tovább végzi áldott főpapi munkáját a mi javunkra oly képpen, hogy állandóan könyörög és közbenjár érettünk az Atya színe előtt. Mindezt nem azért irtuk meg, hogy hamis reményeket ébresszünk a megátalkodott, Isten törvényeit tudatosan megszegő, gonosz emberek lelkében. Az ilyen embereket hadd emlékeztessük arra, hogy a Biblia arról is beszél, hogy a bűneikben gyönyörködő, bünbánatot nem érző és a megjobbulás után nem törekedő emberek bűneit Isten nem bocsátja meg és azok részére a feltámadás nem a mennybe való boldog megérkezést, hanem a pokol örök gyötrelmeibe való vettetést fogja jelenteni. Későbbi írásainkban rámutatunk azokra a felelősségekre és kötelességekre, melyek a mi vállainkon nyugszanak, ha el akarjuk nyerni bűneink bocsánatát és mennyei örökéletünket. Kovács István. MAGYAR DIÁKOK Tiszteletes Komjáthy Aladár, akit a roeblingi gyülekezet választott meg nem régen egyhangú lelkesedéssel lelkipásztorául, a princetoni szemináriumban kitüntetéssel kapta meg a “Mesteri” fokozatot. Ott volt az ünnepélyen Ft. Béky Zoltán főesperes, Daróczy Sándor v. főesperes cartereti lelkész, lapunk szerkesztője és a gyülekezetből többen. Ugyanekkor kapta meg “Doktori” fokozatát Dr. Sulyok Kálmán, aki jelenleg Bartlett, N.H.-ban munkálkodik egy angol egyházban. Tiszteletes Unghváry Sándor pedig a Union Seminárium-ban, New Yorkban végezte be theológiai tanulmányait, lapunk angol rovatában részleteket közlünk értékes dolgozatából. Kallós Árpád misszionárius jelölt, Lancasterben fejezte be tanulmányait, majd Japánba készül munkára. Egyházkerületünk Lelkészképesitő Bizottsága előtt megjelent Komjáthy Aladár, Adorján Kálmán és Ambrus Béla letették vizsgájukat. Megjelent NAGY LAJOS esperes "ÁRON VETT ALKALMAK" cimü alkalmi igehirdetéseket tartalmazó könyve. Ara: $2.00 Kapható a szerzőnél vagy a lap szerkesztőségében. — A szerző eddig megjelent könyveiből kaphatók még: "Otthoni harangszó" elbeszélések $1.00 "Testvéri szó bujdosó magyarokhoz" Igehridetések $2.00
