Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 A LÉLEK SZABADSÁGA Olvasandó János Ev. 8-1-59; Alapige János Ev. 8-36; Azért ha a Fiú megszabadít titeket valósággal szabadok lesztek; János Evangéliuma 8-ik fejezetét ha elolvassuk, ott különös ... az Urat hűségesen követők számára az, hogy a farizeusok, és Írástudók, megkísértik az Urat. Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy egy bűnös asszonyt vittek Jézushoz, akit házasság törésen kaptak, és ezt a bűnös asszonyt, a középre állították. Azt mondják Jézusnak, hogy a Mózes törvénye szerint az ilyen bűnözőt meg kell kövezni. Megkérdék azért Jézust mondván, Te azért mit mondasz? Az Ur Jézus nagyon jól tudta, hogy azok akik ezt az asszonyt Ő elébe a középre állították, mind bűnösök. Mind a bűnnek szolgálnak. A szivükben úgy pusztít az irigységnek és gyűlöletnek a mérge, mint ahogyan az egészséges almát pusztítja, rágja a veszedelmes pondró. Tehát mind a bűnnek a rabjai voltak. Még a saját mózesi törvényöket is féltek végrehajtani ezen a bűnös asszonyon. Megkérdezték tehát Jézust, hogy Ő mit szól ehhez? Jézus azonban a vádlók bűneit is látva, azt mondja nekik. “Aki közületek nem bűnös az dobja reá az első követ.” Azok pedig mikor Jézusnak ezen szavait hallották, a lélektől vádoltatva, egymásután kimenőnek, az elsőtől kezdve, egészen az utolsóig. Tehát mind bűnösök voltak egytől egyig, Jézus előtt nem is merték tagadni, de még csak takarni sem az ő bűneiket. Hiszen az Ur úgyis megmondotta volna nekik szeműkbe, mint ahogyan a samáriai asszonynak megmondotta. Ennek a bűnös asszonynak nem maradtak vádlói Jézus előtt; Jézus azt mondja neki, mivel hogy senkisem vádol, mivel senki nincsen aki kárhoztatna, “Én sem kárhoztatlak; Eredj el és többé ne vétkezzél.” Azután ismét beszél Jézus ezekkel a bűnös írástudókkal és farizeusokkal, akik az általok középre állított házasságtörő bűnös asszonyra, a saját magok bűneik miatt nem mertek követ dobni. A bűnt azonban nem csupán felismerni, szükséges. Hanem elhagyni, azzal egyszer és mindenkorra szakítani kell. Úgy az egyes embernek, mint a társadalmi osztályok, vagy nemzetek tagjainak, csak úgy lehet igazi lelki szabadságok ha a bűnnel egyszer és mindenkorra szakítanak. A bűnnel játszani nem lehet. Ha valaki megpróbálná, csak a saját kárára megteheti, mert a jó Isten szabad akaratot adott az embereknek. De pusztulásnak az áldozata lesz az, akinek a lelkét a bűn rabláncai szorosan csak bűnös célok szolgálatában tartják. Ebben a rabláncban megsemmisül és elpusztul az ember. Mert Jézus maga mondotta, hogy a “bűnnek a zsoldja a halál.” Igaz ez az egyes ember életében, épen úgy igaz a nemzeti életben. Csak az az ember lehet a szószoros értelmében boldog és szabad, aki Istennek törvénye szerint, Jézus Krisztus követője gyanánt, mint az Ő megváltott gyermeke él a földön. A bűnnek rabláncaiba szorított ember vagy embertömeg nem szolgálhatja Istent, nem dolgozhat az ő embertársai javára, és boldogulására, mert a bűn megkötve tartja. Tehát a szó igaz értelmében rab. A bűnnek a rabja. A bűnnek a mérges pondrója eszi, rothasztja, s majd végre egészen megsemmisíti, hasznavehetetlené teszi, akár az egyes ember, vagy a nemzet életét. Az ilyen szörnyű állapotból akarja megmenteni Jézus azokat, akik Ő elébe állanak, igaz bünbánattal az Ő tiszta arcába néznek; mert az egyháztól való elszakadás, az Ő Igéjének semmibe vétele, vagy a mindennapi életből való kihagyása, az egyes ember és a társadalom, vagy a nemzet életében a szó igaz értelmében, házasságtörést jelent. Jézus teste az egyház a földön: az egyháznak tagjai pedig azok akik szívvel, lélekkel Krisztust követik. És az ő parancsolata szerint élnek, Isten dicsőségére és az emberek javára. Istennek Szent Igéje az életök vezérfonala, ebből egy jottányit sem engednek. Jézusnak igaz követői tudják a saját életök tapasztalataiból azt az igazságot, hogy Istennek szent Igéje, élőható erő, megtartó hatalom. Istennek kegyelme mindenre elégséges. Tudják, hogy ők Krisztus testének, az egyháznak tagjai, Úgy szeretik az egyházat mint az ő saját testöket. Azt mindig csak szépitik, hogy azon ne legyen “semmi féle szeplő, sömörgözés, vagy valami aféle, hanem ,hogy legyen szent, és feddhetetlen.” Az Ur Jézussal, vagy az Ő testével az egyházzal való szakítás, vagy hütelen élet tehát házasságtörést jelent. A házasságtörő bűnös asszonyt, még a bűnös farizeusok, és írástudók is elitélték. A Mózes törvénye szerint megkövezni kellett az ilyet. Ők Jézus elé vitték, hogy megkísértsék Jézust ezzel a kérdéssel, Jézus azt mondotta a bűnös asszonynak, “Eredj el s többé ne vétkezzél.” Az Ur a bűnösökért jött. János Ev. 8-12-ik versében azt olvassuk, hogy “Ismét szóla azért hozzájuk Jézus mondván: “Én vagyok a világ világossága, a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” János 8-34, 35, és a 36-ik verseiben azt mondja nekik; “Bizony, bizony mondom néktek, hogy mind az aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad örökké a házban. A Fiú marad ott mind örökké.” Azután mondja nékik alapigénket, “Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek . . .” Az Ur látta, hogy ezek a farizeusok, és Írástudók, a sötétségben járnak, annak a gyermekei, a sötétségben követik el a legnagyobb bűnöket, és azt hiszik, hogy mivel azt nyilvánosan nem tudják, igy ők nem bűnösök. Az Ur előtt azonban nem tagadhatják titkos bűneiket sem. Ezért a bűntől való szabadulás egyedül Jézus Krisztus által lehetséges, Mert aki Őt követi az nem járhat a sötétségben, az a világosságnak a gyermeke. Ez az igazi Szabadság, ez a Léleknek a Szabadsága, ez a szabadság, vagy jobban mondva élet. Rabláncokat nem hord és nem is ad senkinek. Mert a Fiú megszabadította őket és szabadok. Az Igazságnak Fiai azok, akiket az Igazság tett szabadokká. Az Életnek a gyermekei azok akik Krisztus által az örök életnek nemcsak a hirdetői, hanem részesei is. Ezek az Egyetlen Útnak a járói. Mert az Ur követésében van az igazi Lelki Szabadság. Óh, milyen boldog az az ember, az a társadalom, vagy az az ország ahol ebben a szent szabadságban élnek az emberek, ahol az Ur Jézus az Ur mindenekben. BODNÁR ISTVÁN
