Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-05-01 / 5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ EMLÉKEZÉS. Anyák Napjára. A teremtő és gondviselő Isten alkotásain és kiválasztott eszközein keresztül mutatja meg ebben a földi világban a maga — minden emberi erőt felülmúló — tulajdonságait, amelyek közt kétségtelenül a legnagyobb erő és hatalom az Ő szeretete. Ezt a végnélküli, határtalan nagy szeretetet oltotta bele Isten az édes anyák szivébe is, hogy ebben a rideg és sötét, hitetlen és bűnös világban is legyen egy fény, amelyik ragyogjon, legyen egy forrás, amelyik buzogjon és soha el nem múló erővel hirdesse, hogy ISTEN SZERETET. Ha van valaki ezen a világon, aki Isten szeretetének igaz sáfára és hordozója, ha van valaki, aki a rábizottaknak 100 százalékig eleget is tesz, aki önmagát adja oda másokért, aki nem ismeri az áldozatkészség határát, hanem éjt-napot eggyé tesz, csakhogy elvégezze és betöltse az Istentől kapott szent feladatot, akkor minden földi teremtés közt az ÉDES ANYÁK azok. Hogy mi az ő megbízatásuk, munkájuk és feladatuk? Sok volna azt felsorolni úgy, hogy ki ne hagyjunk belőle valamit . . . Vállalják azt a kitüntető, de egyben egy egész életet áldozatul követelő szerepet, hogy résztvesznek Isten teremtő munkájában. Hogy ez milyen terhes és mégis gyönyörűséges iga, azt csak az tudja igazán megérteni és méltányolni, aki maga is résztvett már ennek a “terhes és gyönyörűséges igá”-nak a viselésében, aki meglátta benne az isteni küldetést és azt a hivatást, melynek jutalma az a szinte földöntúli öröm és boldogság, mikor GYERMEK születik általuk Isten kegyelméből erre a világra. De ez még csak egyik része a megbízatásnak és feladatteljesítésnek, a velejáró örömnek és boldogságnak. A másik, a nagyobbik feladat: a NEVELÉS munkája. Itt mutatkozik meg igazán az édes anya ugyanis nemcsak étellel és itallal táplálja a gyermekeit, nemcsak ruhát és hajlékot ad nekik, hanem elsősorban és mindenekfelett szivének szeretetével, testi-lelki erőinek teljes odaadásával vezeti és irányítja őket az életnek sokszor tövises, göröngyös és lejtős utjain. Drága magyar anyák, vigyázzatok azonban, hogy nagy odaadástoknak ne a gyöngeségig menő, túlzott szeretet legyen a jele, hanem a mindenkor okos és mégis szerető gondoskodás és helyes irányítás, amely természetesen hozzátartozik az életre nevelő fegyelmezés is. Mert alkalomszerint erre is szükség van. Jelentőségét a gyermek is megérti, felnőtt korában pedig a jól nevelt és értelmes ember meg is köszöni. Hogy a következetes fegyelemtartásnak milyen jelentősége van, az később látszik meg igazán az emberen, aszerint, hogy gyakorolták-e a családban, vagy nem? Mert aszerint vannak a munkában összetört, nemcsak verejtékező, de könnyhullajtó szülők mellett tiszteletlenül viselkedő, hálátlan gyermekek, vagy aszerint vannak olyanok, akik meglett férfikorban is úgy szeretik, tisztelik öreg napjaikban a szüleiket, különösen az édes anyjukat, hogy — képletesen szólva — csaknem a tenyerükön hordozzák őket. És az édes anyák meg is érdemlik ezt a kitüntető tiszteletet és megbecsülést. Nem egy példát láttam már, amikor egy édes anya — még özvegységben is — fel tudott nevelni nagy hűséggel és gondossággal 8-9 gyermeket. Más kérdés atzán, hogy az igy felnevelt 8-9 gyermek el tud-e tartani öregségében egy édes anyát? Az édes anyák gyermeknevelő munkájáról és annak fontosságáról eddig általánosságban beszéltünk. De ha már itt tartunk, engedjétek meg magyar asszonyok, drága jó édes Anyák, hogy arra is megkérjünk benneteket, hogy sokoldalú elfoglaltságotok mellett a szülőtiszteletünk kívül vallásossá, jó keresztyénekké és még itt az emigrációban is jó magyarokká neveljétek a gyermekeiteket. Tudjuk, hogy az idő és a környezet sokakat elsodor, mégis arra kérünk benneteket, formáljátok a lelkűket úgy, hogy ameddig csak lehet, megmaradjanak őseink hitében és nyelvében, érzésben és gondolatban magyarnak. Mert csak addig, ezekben megmaradnak, lesznek a tieitek és a mieink, a magyarságé is. Hűséges gondoskodástokért, önfeláldozó munkátokért és szerető szivetekért áldjon meg titeket — ÉDES ANYÁK — a szeretet Istene! És most hozzátok szólok: apák és gyemekek! Vegyétek körül a hitveseket és az édes anyákat a telketek meleg szeretetével, a szivetek minden hálájával. Jutalmazzátok meg őket nemcsak azzal a pár szál virággal, amit ilyenkor adni szoktatok nekik, hanem őszinte megbecsüléssel és igazi viszontszeretettel, nemcsak ezen a napon, hanem életetek minden napján. Mert az anyákról való megemlékezés nem szorítkozhat csak egy napra, mikor az évnek 369 napja van. Emlékezzetek meg tehát róluk MINDENNAP, a hétköznapokon is, mert apró figyelmességetekkel szerezhettek nekik igazán örömet és boldogságot. Ha élnek, csókoljátok meg munkás kezüket és simítsátok el homlokukon a gondok barázdáit. Ha pedig már elköltöztek volna ebből a földi világból gondoljatok reájuk mindenkor imádságos érzésekkel, hálás szívvel. Mert általuk lett és lesz a jövőben is a mi családi otthonunk boldoggá, nemzeti oltárrá, Isten templomává. Borbás Antal. MAY, 1956 - Vol. 35. No. 5. Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő: DEZSŐ ÁBRAHÁM Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Publication Office: 331 Kirkland PI. Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2.—yearly.
