Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)

1956-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ 7 Csodaszép idő volt december 11.-én a Hudson part­ján. Poughkeepsie magyar református asszonyai már korán reggel ott sürgölődtek templomuk tájékán, ké­szülődtek a keleti egyházmegye magyar református népének nagy összesereglésére: az uj esperesnek a be­iktatására. Bizony szükséges is volt a hosszú és derekas előké­szület, mert már a kora délutáni órákban megkezdő­dött a különböző egyházak küldöttségeinek érkezése. A szórványok népe: Peekskill és Roseton ugyancsak kitettek magukért, Albany és Schenectady küdött kép­viselőket. Carteret, Linden, Bronx és a tizenegyedik utca megérkezése után még néhány perccel a kitűzött idő előtt megérkezett a hatalmas Perth Amboy-i autó­busz, mely azonban annál ökuménikusabb jellegű volt, mert egyházunk Főesperesét, az egyházmegye gondnokát, tehát Roeblingot, Trentont és még Beth­­lehemet meg Staten Island-ot is elhozta. Külön em­lítsük meg azt is, hogy a roeblingiak, a legmesszebb­­ről jőve, mégis szép számban résztvettek az ünnepsé­gen, azt hisszük az amboyiak után a legtöbben onnan látogattak el! Kicsinynak bizonyult a templom. A poughkeepsie-i egyház vendéglátó tagjai közül többen bizony kívül kellett álljanak úgy megtelt az Isten háza a vendé­gekkel. Milyen szeretetteljes közösség volt! A Szent­lélek tüze hatott át mindnyájunkat akik ott voltunk. A keleti egyházmegyének egy kivételével minden gyü­lekezeti lelkipásztora jelen volt és szolgált. Az Isten­­tisztelet első részében a női kör által adományozott magyar és amerikai zászló felszentelése történt. Ma­gyarul Nt. Daróczy Sándor cartereti lelkipásztor és an­golul Nt. Ábrahám Dezső perth amboyi lelkész hir­dették az Igét. Az Istentisztelet után szeretetvendégség volt a gyü­lekezeti teremben. Valóban: a szeretet jegyében vol­tunk együtt. A pásztorukat igazán szerető egyháztagok megható adományai, az amboyi, trentoni, roeblingi, bronxi, stb. testvérek felszólalásaiban megcsendült bizodalom és reménység biztos záloga annak, hogy a keleti egyházmegye népe szeretetébe fogadta és nagy reménységgel várja az uj esperes munkásságát. Az utolsó felszólaló, mint a tósztmester megjegyezte: a javát a legvégére tartogattuk: Ft. Béky Zoltán volt, aki megható és szép szavakban egész független egyhá­zunk nevében köszöntötte fel Nt. Csordás Gábort és feleségét. (Ne feledkezzünk meg a jövő két ígéretéről a két ifjú Csordásról, akik becsületére legyen mondva: velünk együtt ünnepeltek, ha néha zajosan is.) *Kálvin Jánosnak aránylag kevés magyar diákja volt. Az első azok közül, akikről tudunk a fenti levél Írója: Belényesi Gergely. Élete körülményeiről azon kivül, amit fenti latin nyelvű levelében érint, több adatunk nincs. 1542-ben ment külföldre, 1544-ben tartózkodott Géni­ben s onnan Strassburgba ment 1544 őszén. Innen irta levelét Kálvinnak. Hogy visszakerült-e Magyarországba, nem tudjuk. A levelében említett király Szapolyai János, Latinból fordította Daróczy Sándor, Legyen az Ur Isten áldása keleti egyházmegyénk uj esperesének munkásságán és a reábizott nyájon, mely december 11.-én oly bensőséges szép közösség­ben bebizonyította, hogy egy az Ur Jézus szereteté­­ben. K.A. Az egyik legtekintélyesebb holland református heti­lap “Gereformeerd Weekblad”, amelyik minden szom­baton tizenhétezer példányban jelenik meg múlt év ok­tóberében egy teljes oldalon foglalkozott független egy­házunkkal “Free Magyar Reformed Church in America” címmel. A cikk kiemelte, hogy a független egyház a maga theológiai megalapozottságában igen sok hason­lóságot árul el a Sebestyén Jenő budapesti theológiai professzor vezette irányzattal. Dr. Sebestyén Jenő neve pedig igen kedves ennek a holland hetilapnak az ol­vasói előtt. Érdemes, hogy egy-két megjegyzését idéz­zük: “Az egyik legnagyobb gyülekezetben, ahol a köre­inkben is ismert Dr. Vincze Károly volt a lelkész, Perth Amboyban a gyülekezet minden hónapban ünnepli az Urnák szent vacsoráját. Ami Kálvinnak sem sikerült Genfben, azt megvalósították ezek a derék magyar re­formátusok Amerikában” . . . “Jóllehet maga az egész fügegtlen egyház nincs akkora, mint mondjuk az amszterdami egyházmegye tagjai számaránya szerint, de kiterjedettség dolgában bizony határait Amszterdam- Kiev távolságához kellene számítsuk, mert hiszen To­rontó Kanadától San Franciscóig sokfelé lehet találni független gyülekezeteket.” • * * A Rajnamelléki német evangéliumi egyháznak kül­döttsége Alexij pátriárka meghívására Oroszországban járt. A küldöttség egyik tagja hosszú beszélgetést foly­tatott az állami “nem orthodox” egyházak ügyeinek vezetőjével, aki elmondta a német lelkésznek, hogy az ő mohamedán csoportjai állandó kapcsolatban állnak a külföldi mohamedánokkal és a mohamedán diákok például külföldre járnak tanulni. Beszélgetés közben elmondta, hogy Kárpát-Ukrajnában a hajdani magyar területen 200 református gyülekezet van, akik szintén az ő fennhatósága alá tartoznak. Róluk szólván az orosz kommunista főnök azt mondta, hogy ő tulajdon­képpen nem érti miért is nincs kapcsolata ezeknek a (magyar) reformátusoknak a külföldi reformátusokkal . . . Mindenesetre meglepő amit a kommunista vezér mondott. Csak azon csodálkozunk, hogy a Moszkvát járó nagy protestáns amerikai vagy európai egyházi vezéreknek még eddig eszébe sem jutottak ama kárpát­aljai református gyülekezetek és ha mi itt az ő ügyük­ben jártunk nagyon gyanús pillantásokat vetettek ránk. íme még a kommunista népbiztos uram is, legalább szinleg, több megértést tanusit mint, megannyi egyház­diplomata, akinek a tárgyalásai menetét zavarna meg olyan csekélység, hogy ő elmenne tulajdon hittestvé­reit meglátogatni Ungvárra vagy Munkácsra. Azt nem, de fogadásra Bulganinnál azt igen . . . jSít. Cóordáó Qábor eópereái beiktatáóa

Next

/
Thumbnails
Contents