Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Csodaszép idő volt december 11.-én a Hudson partján. Poughkeepsie magyar református asszonyai már korán reggel ott sürgölődtek templomuk tájékán, készülődtek a keleti egyházmegye magyar református népének nagy összesereglésére: az uj esperesnek a beiktatására. Bizony szükséges is volt a hosszú és derekas előkészület, mert már a kora délutáni órákban megkezdődött a különböző egyházak küldöttségeinek érkezése. A szórványok népe: Peekskill és Roseton ugyancsak kitettek magukért, Albany és Schenectady küdött képviselőket. Carteret, Linden, Bronx és a tizenegyedik utca megérkezése után még néhány perccel a kitűzött idő előtt megérkezett a hatalmas Perth Amboy-i autóbusz, mely azonban annál ökuménikusabb jellegű volt, mert egyházunk Főesperesét, az egyházmegye gondnokát, tehát Roeblingot, Trentont és még Bethlehemet meg Staten Island-ot is elhozta. Külön említsük meg azt is, hogy a roeblingiak, a legmesszebbről jőve, mégis szép számban résztvettek az ünnepségen, azt hisszük az amboyiak után a legtöbben onnan látogattak el! Kicsinynak bizonyult a templom. A poughkeepsie-i egyház vendéglátó tagjai közül többen bizony kívül kellett álljanak úgy megtelt az Isten háza a vendégekkel. Milyen szeretetteljes közösség volt! A Szentlélek tüze hatott át mindnyájunkat akik ott voltunk. A keleti egyházmegyének egy kivételével minden gyülekezeti lelkipásztora jelen volt és szolgált. Az Istentisztelet első részében a női kör által adományozott magyar és amerikai zászló felszentelése történt. Magyarul Nt. Daróczy Sándor cartereti lelkipásztor és angolul Nt. Ábrahám Dezső perth amboyi lelkész hirdették az Igét. Az Istentisztelet után szeretetvendégség volt a gyülekezeti teremben. Valóban: a szeretet jegyében voltunk együtt. A pásztorukat igazán szerető egyháztagok megható adományai, az amboyi, trentoni, roeblingi, bronxi, stb. testvérek felszólalásaiban megcsendült bizodalom és reménység biztos záloga annak, hogy a keleti egyházmegye népe szeretetébe fogadta és nagy reménységgel várja az uj esperes munkásságát. Az utolsó felszólaló, mint a tósztmester megjegyezte: a javát a legvégére tartogattuk: Ft. Béky Zoltán volt, aki megható és szép szavakban egész független egyházunk nevében köszöntötte fel Nt. Csordás Gábort és feleségét. (Ne feledkezzünk meg a jövő két ígéretéről a két ifjú Csordásról, akik becsületére legyen mondva: velünk együtt ünnepeltek, ha néha zajosan is.) *Kálvin Jánosnak aránylag kevés magyar diákja volt. Az első azok közül, akikről tudunk a fenti levél Írója: Belényesi Gergely. Élete körülményeiről azon kivül, amit fenti latin nyelvű levelében érint, több adatunk nincs. 1542-ben ment külföldre, 1544-ben tartózkodott Géniben s onnan Strassburgba ment 1544 őszén. Innen irta levelét Kálvinnak. Hogy visszakerült-e Magyarországba, nem tudjuk. A levelében említett király Szapolyai János, Latinból fordította Daróczy Sándor, Legyen az Ur Isten áldása keleti egyházmegyénk uj esperesének munkásságán és a reábizott nyájon, mely december 11.-én oly bensőséges szép közösségben bebizonyította, hogy egy az Ur Jézus szeretetében. K.A. Az egyik legtekintélyesebb holland református hetilap “Gereformeerd Weekblad”, amelyik minden szombaton tizenhétezer példányban jelenik meg múlt év októberében egy teljes oldalon foglalkozott független egyházunkkal “Free Magyar Reformed Church in America” címmel. A cikk kiemelte, hogy a független egyház a maga theológiai megalapozottságában igen sok hasonlóságot árul el a Sebestyén Jenő budapesti theológiai professzor vezette irányzattal. Dr. Sebestyén Jenő neve pedig igen kedves ennek a holland hetilapnak az olvasói előtt. Érdemes, hogy egy-két megjegyzését idézzük: “Az egyik legnagyobb gyülekezetben, ahol a köreinkben is ismert Dr. Vincze Károly volt a lelkész, Perth Amboyban a gyülekezet minden hónapban ünnepli az Urnák szent vacsoráját. Ami Kálvinnak sem sikerült Genfben, azt megvalósították ezek a derék magyar reformátusok Amerikában” . . . “Jóllehet maga az egész fügegtlen egyház nincs akkora, mint mondjuk az amszterdami egyházmegye tagjai számaránya szerint, de kiterjedettség dolgában bizony határait Amszterdam- Kiev távolságához kellene számítsuk, mert hiszen Torontó Kanadától San Franciscóig sokfelé lehet találni független gyülekezeteket.” • * * A Rajnamelléki német evangéliumi egyháznak küldöttsége Alexij pátriárka meghívására Oroszországban járt. A küldöttség egyik tagja hosszú beszélgetést folytatott az állami “nem orthodox” egyházak ügyeinek vezetőjével, aki elmondta a német lelkésznek, hogy az ő mohamedán csoportjai állandó kapcsolatban állnak a külföldi mohamedánokkal és a mohamedán diákok például külföldre járnak tanulni. Beszélgetés közben elmondta, hogy Kárpát-Ukrajnában a hajdani magyar területen 200 református gyülekezet van, akik szintén az ő fennhatósága alá tartoznak. Róluk szólván az orosz kommunista főnök azt mondta, hogy ő tulajdonképpen nem érti miért is nincs kapcsolata ezeknek a (magyar) reformátusoknak a külföldi reformátusokkal . . . Mindenesetre meglepő amit a kommunista vezér mondott. Csak azon csodálkozunk, hogy a Moszkvát járó nagy protestáns amerikai vagy európai egyházi vezéreknek még eddig eszébe sem jutottak ama kárpátaljai református gyülekezetek és ha mi itt az ő ügyükben jártunk nagyon gyanús pillantásokat vetettek ránk. íme még a kommunista népbiztos uram is, legalább szinleg, több megértést tanusit mint, megannyi egyházdiplomata, akinek a tárgyalásai menetét zavarna meg olyan csekélység, hogy ő elmenne tulajdon hittestvéreit meglátogatni Ungvárra vagy Munkácsra. Azt nem, de fogadásra Bulganinnál azt igen . . . jSít. Cóordáó Qábor eópereái beiktatáóa
