Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 TESTVÉREINK AUSZTRIÁBAN . .. Az amerikai protestantizmus az elmúlt tizenöt esztendő alatt számos bizonyitékát adta annak, hogy együtt érez az Egyetemes Egyház minden hivőj ével. Napjainkban a szentek egyességének tettekkel való megvallására uj alkalmak és uj távlatok nyíltak. Az elmúlt két évtized eseményei még a nem keresztyén keretekben élők számára is világossá tették az egész emberiség egységének, sorsközösségének azt a tényét, hogy az egyesek szenvedése kihat egy egész nemzetre és egy nemzet ínsége érinti az egész emberiséget. Ez a történelmi tapasztalat mindjobban arról győzi meg a népek vezetőit, hogy az egyetemes bajokat csak úgy lehet sikeresen orvosolni, ha minden egyes nép felelősséget érez minden más nép boldogulásáért. Amikor eljutottunk az egész emberiség egységének és sorsközösségének eme felismerésére, mennyivel inkább égető parancs az, hogy mi magyar reformátusok egymással törődjünk a képességeink végső határáig! Ennek az egymásért való felelősségnek a szellemében kívánjuk az ausztriai magyar református testvéreink sorsát az amerikai magyar reformátusság elé tárni. Az Ausztriában élő menekültek nagy többsége arra kényszerül, hogy szakképzettségére való tekintet nélkül a leggyengébben fizetett és az osztrákok által nem szívesen vállalt munkát vállalja. Ausztria szegény ország. Az osztrákok életszínvonala alacsony. Elképzelhetjük, hogy milyen lehet a menekültjeink helyzete, akiknek még náluk is sokkal szegényebben kell tengődniük. A hosszú évek bizonytalanságától, az elhagyatottságtól és sokfajta nélkülözéstől agyoncsigázott testvéreink közül sokan vagy teljesen, vagy részben munkaképtelenekké lettek. A magyar reformátusok nagy nyomorúságában eddig csak a svájci és a Holland egyházak segítettek jelentős mértékben. De az ezektől jövő támogatás nem elégséges arra, hogy kiemelje őket a végtelen kilátástalanságból. Ausztria kilencvenöt százalékban római katolikus ország. A menekült magyar református gyermekek nemcsak katolikus környezetben nőnek fel, hanem gyakran római katolikus iskolákba is kénytelenek járni — más iskola hiányában. Ha ennek a veszélynek a nagyságát felmérjük, érthetjük meg igazán az ottani lelkészeink missziójának nehézségét és annak különösen nagy fontosságát. Egy ennyire katolikus országban szétszórt testvéreink anyagi megsegítésén túl miénk a felelősség azért is, hogy ők magukra hagyatva el ne vesszenek az Egyetemes Egyház tiszta evangéliuma számára. Gondoskodnunk kell arról, hogy menekültjeink hitükben megöntudatosodva ők maguk is evangéliumi missziót tölthessenek be, erősítvén az ausztriai protestáns kisebbséget. Az Ausztriában élő menekült magyar református és evangélikus hittestvéreink lelkigondozását az ausztriai magyar ref. és ev. lelkigondozószolgálat látja el. Az egyházközséggé alakulásnak komoly akadálvai közé tartozik az is, hogy az osztrák alkotmány értelmében egy ilyen egyházközség sem lehetne teljesen független az osztrák ref. egyháztól, amely viszont Unio-ban él az osztrák ág. h. ev. egyházzal. Jelenleg tárgyalások vannak folyamatban, amelyek végső célja egy legalább is bizonvos mértékig autonom ref. egyházközség megalakítása: a prot. magyar menekültekből. Komoly akadálya az intenziv lelkigondozásnak Ausztriában az is, hogy a mintegy kettő ezer gondozott Ausztria területén csaknem egyenlő arányban él a szó szoros értelmében is: “szétszórtságban”. A nagy földrajzi távolságok okozta költségeket pedig a Szolgálat jelenlegi költségvetése nem bírja el. Az istentiszteleti központok egymástól való távolsága ugyanis legalább 300km„ de van kettő, egymástól 800 km-re is, a mintegy hét központ közül. Mindezeken túl persze nagy szükség lenne házi istentiszteletekre, családok rendszeres látogatására (amelyek a központoktól távol élnek), mindez azonban mindezideig anyagi fedezet hiányban megvalósítható nem volt. A Szolgálat anyagi fenntartását mindezideig a legnagyobb részben az Egyházak Világtanácsa, valamint a svájci ref. egyházak segélyszerve biztosította, természetesen mindegyik a maga költségvetési kereteinek lehetőségein belül. Viszont a gondozottak személyes áldozatkészségét súlyos szociális helyzetükön túl az is meghatározza, hogy az osztrák törvények értelmében minden Ausztriában élő és a bevett felekezetek valamelyikéhez tartozó személy köteles egyházi adót fizetni. A kettős adóztatás veszélyét ezideig tehát csak úgy lehetett kikerülni, hogy a gondozottaknak szorosan vett anyagi hozzájárulásáról a Szolgálatnak le kellett mondania, viszont mintegy hallgatólagos megegyezéssel ezideig a vonatkozó törvényt az osztrák egyház sem hajtotta végre. A szerény egyéni kereseteknek megfelelő arányú megajánlások azonban a leghatározottabb egyházalakulásnak voltak már nem egy esetben is szép bizonyságai úgy, hogy az osztrák egyházi adó hivatalos elengedése esetén egy normális költségvetésnek kb. 10 %-át kitevő egyháztagsági hozzájárulásra lehetne számítani. Az ausztriai ref. és ev. magyar menekült lelkigondozásnak talán legsúlyosabb gondja az, hogy gondozottjait képtelen rendszeres anyagi támogatásban részesíteni, holott erre igen nagy szükség lenne. A legtöbb ausztriai hivatalos vagy önkéntes segélyszervnél a ref. magyar szolgálatnak befolyása nincsen, de nincs, mint szolgálatnak világi képviselete sem a különböző emigráns szervezetekben, lévén a menekült magyar reformátusság minden irányban számszerű kisebbség, viselnie kell kisebbségi sorsának mindegyik következményét. Sőt, nem egyszer azt a tényt is kénytelen tudomásul venni, hogy nyugati protestáns országok protestáns eredetű segélyei is a legkülönbözőbb más, és főleg világi szervek által kerülnek szétosztásra csak azért, mert a segélyezőknek a református magyar ausztriai lelkigondozó szolgálatról ill. annak létezéséről tudomásuk sincsen. Éppen ezert ebben az összefüggésben is hangsulvozni kell azt, hogy az ausztriai magyar ref. és ev. lelkigondozói szolgálat gondozza az ausztriai menekült magvar reformátusokat és evangélikusokat, és ez semminő más szervvel vagy csoportosulással semminő kötelékben nincsen, mert kisebbségi számarányánál fogva egy ilyen kapcsolat — a tapasztalatok szerint is — a menekült magvar protestánsoknak egyoldalúan csak hátrányára szolgálna. Más felől pedig ismételten tudomásul kell vennünk azt, hogy éppen ennek a Szolgálatnak egyik legfőbb törekvése az. hogy mind közvetlenül, mind pedig személyt személyhez, azaz hittestvért hittestvérhez közvetítve, lényegesen javítson gondozottjaink szociális helyzetén úgy tehát, hogy ugyanakkor mindegyik ausztriai református és evangélikus magyar menekült megérez-
