Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 A kenyér... Irta: MOHÄCSY ENDRE Azt hiszem: magyarul többet, szebbet és jobbat is jelöl ez a szó, mint más nyelven. Képében benne él az ember és az ő szükebb környezete is. Mert nem puszta testi táplálék a kenyér, de valakiknek állandó és meleg együttessé formálója, családdá alakitója. Megszegése pillanata az áhítaté, egyetlen pillantás közösen befelé és fölfelé, egy állandó élmény egyik néma gesztusa. A család kifejezte ebben azt, hogy: él, és azt is, hogy testétlelkét kenyérrel táplálja: az Isten. Ezért és ebben a pillanatban és egy pillanatra ott a családi asztal körül, mindenki megszépül. Megszépíti az Isten! És persze, hogy a jóságnak is testi-lelki jelenitője a kenyér. Hiszen nagyanyámat idézi nekem, az ö kicsi szobáját, varrógépjére rágörnyedő alakját, s ime vele szemben pontosan a másik sarokban, a nagy kasban, kék térítőbe takargatva, mint állandó biztonság, ott foglalt helyet: a nagy kerek kenyér. Milyen jó volt akkor érezni, tudni szinte öntudatlanul, hogy ott van a fiókos mögött. És az is olyan természetesen állandó volt, hogy a teteje szép fényes fekete, akár a Bibliáé. Gyermekszemekbe ugyanis a legmélyebben belerögződött a Biblia és a kenyér együttese már csak azért is, mert pontosan a fiókosnak a kenyeres kas feletti sarkán ott volt a Nagy Biblia állandó helye. így ha kenyérért nyúltunk is, a Bibliát láttuk, s ha a Bibliát vettük kézbe, ez is olyan magálólértődő mozdulat volt, mintha csak a kenyeret vettük volna elő. "Én vagyok amaz élő kenyér . . .” mondja Jézus, és ez a szó nekem akkor is olyan magátólértödö volt, talán azért is, mert az Élet könyvét és a kenyeret oly bonthatatlan együttesben láttam-éltem a nagymama szobájában. S igy bizonyos az is, hogy az Ur szava megélteti most nekem holt nagyanyámat, igy azt az életet is, amelynek ő volt a középpontja, mondhatvedésiért, hacsak érettük a misemondó papok naponként nem áldozzák meg Krisztust; és hogy Krisztus a kenyérnek és bornak színe alatt testileg jelen van és ezért ezekben kell őt imádni. Ezért a mise nem más, mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlen áldozatának és szenvedésének és kárhozatos bálványimádás.” MÉG MINDIG KAPHATÓ! SZABÓNÉ IÉVAY MARGIT "MINDENT MEGMONDOTT NÉKEM" cimü bibliai Írások és cikkek kötete. Kapható a Szerkesztőség cimén, vagy a szerzőnél: 404 SOMERSET AVE., WINDBER, PA. Az újság révén eladott könyvekből 50 centet a szerző a Magyar Egyház lap javára ad. Értékes olvasmány a szépei szeretők számára. nárn úgyis, hogy az ő bibliás élete, helyesebben az ő bibliát kenyérrel azonosító élete. Mi mindenre is képes az Urnák e gyönyörű szólása! Bizony azért, mert oly tiszta és oly valóságos költészet van benne, hogy soha, de soha hamvát nem veszíti! Mennyire igaz az Ady szava: Jézus a költők költője! Úgy adja Ő magamagát ahogyan csak a költő, a költők költője adhatja magamagát, ahogyan a kenyér adja magát: mindig teljes szívvel, teljes lélekkell, mindig önmagával azonosan. S ezért mondjamondhatja azt, hogy Nélküle nincsen élet, kenyor nélkül nincsen élet, költészet nélkül nincsen élet. íme, teljes jósága, teljes szépsége nélkül nincsen élet! Egyedül Ő az “élő kenyér’’, mint ahogy egyedül Ö t z, aki mindig ugyanaz, akár a kenyér ize; s nagysze üsége mégis az, hogy mégis mindig uj, akár a jó kény, jr ize! S ha különös jóságát akarjuk megjelölni, igy szalunk: Olyan, mint a falat kenyér...! És milyen döbbenetes is volt az, amikor idegen földön újra és újra meg kellett látni: nincs az asztalon kenyér! És persze alkalom sem volt semminő áhítatra, sem semmire, ami családnak, valamilyen társas együttesnek, emberi együvétartozásnak, otthonnak szellemét megjeleníthette volna. Talán éppen az ilyen alkalmak vájták oly gyötrelmesen a szivekbe azt, hogy hontalanokká lettünk. Hiszen már nem várt többé sehol olyan igazi, olyan otthoni: terített asztal...! És ezért milyen hatalmas pillanat volt az, amikor ebben a kietlen-hontalanságban megláthattuk: az Urnák terített asztalát! Milyen csodálatos élmény nyílt meg ennek a szónak: “Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá!” Milyen teljességgel eggyé vált benne a valóság és a tiszta örökszép költészet! így lett hát hatalmas jelenítő erővé az Ige. Otthonná melegítette az otthontalanságot, a család asztalává egyszerűsítette az Urnák asztalát. A Véle való lelki közösség ime megújította tegnapjainkat úgy, ahogy a legszebbek és a legbensőségesebbek is voltak. Nem volt már, és nem is lehetett már fájdalmas: a voltéletünkre gondolás, hiszen az Ur asztalának élménye, az élet kenyerének élménye olyanná szépítette, amilyen maga ez a szó: “Én vagyok amaz élő kenyér!”
